Orvosi értelemben akkor beszélhetünk fogantatási nehézségekről, ha egy pár egy év aktív, védekezés nélküli szexuális élet ellenére is gyermektelen marad.
Gyakran halogatják azonban az érintettek a kivizsgálást, hiszen, amíg nincs diagnózis, addig nem lehet végleges az állapot. Sokan állnak így legalábbis a meddőség kérdéséhez. Valójában azonban, ha megvan a probléma forrása, jó eséllyel a kezelésére is van már mód. Az ijesztőbb kérdés az, hogy mit tehetünk akkor, ha papíron minden rendben van, mégsem jön a baba?
Férfi, vagy női oldalon is lehet a probléma
Az utóbbi években egyre gyakoribbá váltak a fogantatási nehézségek, amelyek a statisztikák alapján nagyjából a népesség 15%-át érintik. Ezekben az esetekben az orvoshoz forduló párok átfogó vizsgálatokon esnek át, hogy minden lehetséges akadályozó tényezőt kizárjanak.
Ezekből a vizsgálatokból kiderül, hogy 30-40%-ban a férfi ondója nem tartalmaz megfelelő számú vagy minőségű hímivarsejtet. Ehhez szerencsére elegendő egy ondóvizsgálat, ami egyszerű mintaadást követően laboratóriumi körülmények között történik. Ennek során vizsgálják az ondó mennyiségét és PH értékét, valamint a hímivarsejtek számát és alakját is. Ha a férfi oldalon van a probléma, ebből a vizsgálatból többnyire ki fog derülni, de előfordulhat, hogy további genetikai vizsgálatokra is szükség van.
A női meddőségi kivizsgálás ennél kicsit összetettebb. 15-20%-ban a peteérés zavara áll a teherbe esési nehézségek mögött, amit befolyásolhat a hormonháztartás egyensúlyának a felborulása, pajzsmirigy problémák, túl alacsony, vagy túl nagy testsúly, illetve akár ételérzékenységek is.
25-40%-ban a petevezetékek átjárhatósága jelenti a problémát, ami létrejöhet korábbi kismedencei gyulladások, endometriózis, vagy akár korábbi terhesség hatására is. 5%-ban pedig a méhnyak rendellenessége a gond forrása. Szerencsére azonban ezek a kondíciók a legtöbb esetben életmódváltással, gyógyszeres kezeléssel, vagy akár műtéti beavatkozással orvosolhatók.
5-15% olyan eset van, amikor sem a férfi, sem a nő teljeskörű kivizsgálása nem talál a meddőségre okot adó tényezőt. Érdemes megjegyezni, hogy a fogantatást a hormonháztartásnál és a szervi elváltozásoknál sokkal több tényező befolyásolhatja. A meddőségi kivizsgálásoknak ezért egyre többször része a pszichoterápia is. Sok esetben ugyanis a stressz és a siker miatti görcsölés is állhat a problémák hátterében.
Miért rosszabb, ha nincs diagnózis?
Sokan félnek a meddőség diagnózisától, hiszen megmásíthatatlannak tartják, amire nincs kezelés. A legtöbben úgy fogják fel, mintha ettől kevesebbet érnének, amit gyakran a téma megközelítése is erősít az érintettekben. A valóság azonban az, hogy a legtöbb probléma a megfelelő diagnózis birtokában kezelhető.
Megnehezíti azonban a párok és az orvosok dolgát is, ha az alapos kivizsgálás ellenére sem állapítható meg a gyermektelenség oka. Ilyenkor ugyanis nem lehet egy probléma meggyógyításával orvosolni a dolgot és marad a próbálkozás. Sajnos ilyenkor nagyobb a sikertelenség esélye, ami mind fizikailag, mind mentálisan megterhelő lehet a pár mindkét tagja számára.
Mit tehetünk ilyenkor?
Mesterséges megtermékenyítés
Ha papíron sem a női, sem a férfi oldalon nincs probléma, segíthetnek a vágyott terhesség létrejöttében a mesterséges megtermékenyítési eljárások. Ezek bizonyos hátráltató tényezők kiküszöbölésével akár azoknál a pároknál is eredményesek lehetnek, akiknél látszólag semmi nem akadályozza a természetes teherbe esést, mégsem érkezik a gyermekáldás.
Inszemináció
Az inszemináció során a petefészkek gyógyszeres stimulálásával egyszerre több érett petesejt lökődik ki az ovuláció során, ezáltal megnő a fogantatás esélye. Tovább növelik az eljárás sikerességét ezen kívül azzal, hogy az előre leadott ondómintát laboratóriumi körülmények között tisztítják és sűrítik, ezáltal növelik az esélyét az életerős sejtek kiválasztódásának. Végül ezt az oldatot egy speciális eszköz segítségével közvetlenül a méhbe juttatják, ahol megtörténhet a fogantatás.
Olykor már ez is eredményesnek bizonyul, hiszen az alkalmazott gyógyszerek és a szorosabb orvosi felügyelet növelhetik a teherbe esés esélyét. Ha mégsem hozna sikert a beavatkozás, még mindig fordulhatunk a lombik program felé.
IVF, vagyis lombikbébi program
Itt már mondhatni biztosra mennek az orvosok, ugyanis a fogantatás a testen kívül, laboratóriumi körülmények között történik. Ehhez ismét a ciklus szoros monitorozására és a peteérés gyógyszeres stimulációjára van szükség. Az érett petesejteket ezután egy rövid beavatkozás keretében leszívják, majd az apa aznap leadott ondómintájából kiválasztott életerős spermiumokkal megtermékenyítik őket.
Az így létrejött embriók fejlődésük első pár napját lombikban töltik, majd, amikor már meggyőződtek életképességükről, beültetik őket az anyaméhbe. Ezután még előfordulhat, hogy nem tapadnak meg a méhnyálkahártyán, vagy a szervezet kilöki őket. A meddőségi kezelések közül mégis a lombik program nyújtja a legnagyobb esélyt a sikerre. A beavatkozások 30-35%-ából ugyanis egészséges kisbaba születik.
Fordítsunk figyelmet a mentális és fizikai egészségünkre!
Napjainkban a legtöbben nem mozgunk eleget, kevésbé étkezünk változatosan, gyakran csak egy szendvicset van időnk bekapni ebédszünetben és rendszeres stressznek vagyunk kitéve. Ezek mind negatív hatással vannak a reproduktív képességünkre, hiszen a szervezetünk veszélyesnek ítélheti meg, a terhet, amit a várandósság helyezne rá.
Az már bizonyított tény, hogy a tartós negatív lelki állapotok, például a depresszió, a szorongás, a stressz és a bizonytalanság érzése csökkenti a női nemi hormonok termelődését. Az ösztrogénszint csökkenése akadályozza a glikogén előállítását, ami véd az intim gyulladásoktól, tehát közvetve és közvetlenül is hátráltathatja a fogantatást.
A kivizsgálás csak az első lépést jelenti. Ha megvan a pontos diagnózis, a kezelés sem lehetetlen, de akkor sem szabad feladni a reményt, ha ismeretlen eredetű a meddőség oka!