Inzulinrezisztencia és meddőség

Meddőségről akkor beszélünk, ha rendszeres szexuális együttlét ellenére egy éven belül sem történik meg a teherbe esés, valamint, ha a teherbeesést követően rendszeresen elvetél a kismama. Napjainkban egyre több nőnél állapítanak meg meddőséget, melynek kialakulását számos tényező elősegíti. Leggyakoribb okok között tartjuk számon a hormonszintek ingadozását, a petevezetékek átjárhatatlanságát, az endometriózist, valamint az inzulinrezisztenciát.

Az inzulinrezisztencia a II-es típusú cukorbetegség kezdeti állapota, amikor még a vércukor és inzulin szint egyensúlyban van, azonban magas szénhidráttartalmú ételek fogyasztását követően a megemelkedett vércukorszintre a hasnyálmirigy túlzott mértékű inzulin kibocsátással reagál. Egy idő után az inzulintermelésért felelős béta sejtek kifáradnak és a vércukorszint tartósan magassá válik. Az inzulinrezisztencia tünetei sokszínűek, leggyakoribb panasz az étkezést követő fáradtság, ingerlékenység, cukor iránti sóvárgás, eredménytelen fogyókúrák, alvásproblémák, menstruációs zavarok és meddőség. Vannak esetek, amikor semmi jele nincs az inzulinrezisztencia meglétének, és egy orvosi vizsgálat alkalmával derül ki a probléma.

A meddőség egyik leggyakoribb oka az inzulinrezisztencia. A petefészekben számos inzulinreceptor található, melyek érzékelik a magas vércukorszint hatására kibocsátott inzulint. A magas inzulinszint a petefészket hormontermelésre készteti, így a vérben megemelkedik az ösztrogén és tesztoszteron szintje. Ezen hormonok hatására a peteérés szabályozásáért felelős hormon (FSH) termelése visszaszorul, így nem történik meg a peteérés.

Az inzulinrezisztencia kivizsgálása cukorterheléses vizsgálattal történik. Először éhgyomri vércukormérés történik, majd el kell elfogyasztani 75 mg glükózt tartalmazó folyadékot, ezt követően meghatározott időközönként vérvételre kerül sor. Létezik 3 és 5 pontos terheléses vizsgálat, mely szerint a cukros oldat elfogyasztását követően 30, 60, 90 és 120 perc után vesznek vért. A vércukorszinten kívül az inzulinszint is mérésre kerül, a kettő értékei alapján állapítja meg az orvos, hogy fennáll-e inzulinrezisztencia vagy cukorbetegség.

Az inzulinrezisztencia további kivizsgálási lehetősége az adiponektin szint meghatározása. Az adiponektin a zsírszövetekben termelődő hormon, melynek értéke határozza meg az inzulinrezisztencia meglétét.