A lombik program orvosi részéről, annak pontos menetéről, esetleges mellékhatásairól számos információt találhatunk az interneten. Fontos azonban szót ejteni a lelki oldaláról is, nemcsak a hormonkészítmények által okozott hangulatingadozások és fizikai változások okozhatnak ugyanis komoly pszichológiai terhet, hanem a kezelés részét képező várakozás és lehetséges kudarcok is. Az alábbiakban a meddőség és a lombik program lelki oldaláról beszélünk majd bővebben, mert nem te vagy az egyetlen, aki ezekkel a problémákkal küzd, még ha olykor nehéz is ezt elhinni.
A félelmetes diagnózis
Amikor a kitartó próbálkozás ellenére sem érkezik a baba, kezdetben bele sem akarunk gondolni abba, hogy baj lehet. Próbálkozunk tovább és ahogy telnek a hónapok, annál inkább nő bennünk a feszültség, az elkeseredés és a félelem a meddőség gondolatától. Ezek természetes érzések, hiszen hiába évről évre nagyobb problémát jelentenek a fogantatási nehézségek, még mindig viszonylag kevés szó esik róluk.
Orvosi értelemben akkor beszélhetünk meddőségről, ha egy párnak egy év időtartam alatt rendszeres, védekezés nélküli együttlétek mellett sem sikerül gyermeket fogannia. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy teljesen le kell mondanunk a szülővé válásról. A meddőségi kivizsgálások és kezelések segítségével ugyanis gyakran már a fogantatási problémák elhárítását követően létrejöhet terhesség akár természetes úton is. Az asszisztált reprodukciós eljárások, mint az inszemináció és a lombik program pedig évente több ezer baba születik országszerte.
Mégsem szabad félvállról vennünk ezt a sokak számára okkal félelmetes diagnózist, aminek a lelki háttere épp annyira lehet súlyos, mint a fizikai tényezői.
A nőket és a férfiakat egyenlő arányban érinti a meddőség kérdése és mindkét félnek egyaránt számolnia kell annak lelki oldalával is. Érezhetjük magunkat átverve, igazságtalan helyzetben, sőt azt is, hogy valamilyen oknál fogva mi vagyunk a hibásak ebben a helyzetben. Annak érdekében, hogy feldolgozzuk ezt a traumát, érdemes pszichológus, vagy esetleg erre a célra szakosodott coach segítségét kérni, ugyanis akár a lelki tényezők is akadályozhatják a későbbi meddőségi kezelések sikerét.
Első lépések a meddőségi kezelésben
Amennyiben semmi nem akadályozza ezt, a mesterséges megtermékenyítési eljárások első lépcsőfoka általában az inszemináció, vagyis a hímivarsejtek közvetlenül a méhbe történő befecskendezését jelentő eljárás. Ez a kezdeti hormonstimulációt leszámítva a természetes megtermékenyítéshez legközelebb álló kezelési módszer, így viszonylag kis fizikai és pszichológiai megterhelést jelent a leendő szülők számára. Sikerrátája azonban 15-20% körül mozog, ezért előfordulhat, hogy több próbálkozásra van szükség a fogantatáshoz, valamint az is, hogy egyáltalán nem jár majd sikerrel.
Ezt követi többnyire a lombik program, ami ugyan nagyobb sikermutatóval rendelkezik, de jelentősen nagyobb fizikai és lelki terhet is jelent a pár mindkét tagja számára. Attól függően, hogy hosszú, vagy rövid lombik programban veszünk részt, hossza általában 6-8, illetve 4 hét körül mozog. A hosszú lombik a menstruációs ciklus leállításával kezdődik, amit egy stimulációs szakasz követ. Ezalatt hormoninjekciók segítségével serkentik a peteérés folyamatát, hogy a leszívás során legalább 5-7 érett petesejtet tudjanak kinyerni a leendő kismama szervezetéből.
Mivel már a hormonháztartás legkisebb eltérései is jelentős hangulatingadozást okozhatnak, a lombik program során alkalmazott készítmények miatt sokan panaszkodnak extrém érzelmi, illetve fizikai változásokra is. Előfordulhat hízás, rosszullétek, fejfájás és egyéb tünetek is, amik megviselhetik a szervezetünket és a mentális egészségünket is. Arról nem is beszélve, hogy több beavatkozásra is szükség lesz.
A hormoninjekciók mindennapos beadása, majd a petesejt leszíváshoz szükséges altatásban végzett műtét, illetve még a fájdalommentes embrió beültetés is komoly fizikai és lelki igénybevételt jelenthet. A siker érdekében azonban átküzdjük magunkat rajtuk, hiszen ilyenkor már csak egy karnyújtásnyira érezzük magunktól leendő gyermekünket.
Lombik program a beültetés után
A pozitivitás kulcsfontosságú, ugyanakkor nem árt felkészülni arra az eshetőségre is, hogy mi van, ha nem tapad meg rögtön az első beültetett embrió. Sajnos erre is van ugyanis esély, a beültetést követő két hét pedig ebben a bizonytalansággal, sok esetben stresszel és reménykedéssel teli hangulatban telik. Figyeljük szervezetünk minden rezdülését és keressük a terhességre utaló jeleket, habár az első tesztet csak tizennégy nap után javasolt elvégezni.
Mi van, ha negatív lesz?
Az első dolog, ami ekkor sokaknak eszébe jut, hogy mit tehettek volna másképp, mi az, amivel befolyásolták a lombik program sikerét. Ilyenkor könnyű belekerülni egyfajta negatív spirálba, de fontos, hogy soha ne hibáztassuk magunkat, hiszen számos biológiai és kémiai tényező szerepet játszik abban, hogy végül megtapad-e a beültetett embrió, vagy sem.
Habár ez elsősorban a leendő kismama lelki és fizikai jóllétére van hatással, ne felejtsük el, hogy párunkat is mélyen érintheti. Ő is velünk együtt reménykedett és támogatott minket a program során. Beszélgessünk a veszteségről, hallgassuk meg egymást és nyújtsunk vigaszt a másiknak ezekben a nehéz napokban. Ha szükségét érezzük, keressünk szakszerű segítséget, vagy beszélgessünk hasonló veszteséget átélt, esetleg már sikeres lombik programon túl lévő anyukákkal. Ez megkönnyítheti a továbblépést és motivációt adhat a következő próbálkozáshoz is, amire néhány hónapon belül sor kerülhet.
Figyeljünk a lelki egészségünkre is!
Teljesen természetes, ha a lombik program alatt olykor lehangoltnak, érzelmileg túlterheltnek érezzük magunkat. Nemcsak a hormonkészítmények, hanem a kezelés menete is komoly lelki terhet jelent mindkét résztvevő fél számára, a stresszkezelésnek így fontos szerep jut a meddőségi eljárások során. Törekedjünk a kiegyensúlyozott, nyugodt környezet kialakítására és osszuk meg aggodalmainkat szeretteinkkel annak érdekében, hogy a ránk nehezedő terheket minél inkább csökkenthessük.