Szervezetünk egyensúlyának fenntartásában és egészséges működésében a veséinknek nagyon fontos szerepe van. Várandósság idején fokozódik a vese terhelése, ami miatt fontos, hogy egészségesen működjenek veséink. A modern orvostudomány fejlődésének köszönhetően nem jelent ma már a vesebetegségben szenvedő nők számára sem gondot a terhesség kihordása.
Mi történik a veseműködéssel a terhesség alatt?
Lehet-e valakinek sikeres terhessége veseátültetés után?
Hogyan zajlik a kezelés és megfigyelés?
A veseelégtelenség hatása a várandósságra
A kezelés és megfigyelés alapelvei
Végstádiumú veseelégtelenség és a gyermekvállalás
Mi történik a veseműködéssel a terhesség alatt?
A terhesség önmagában nem feltétlenül súlyosbítja a már meglévő, nem fertőzéses eredetű vesebetegségeket, viszont nagyon fontos, hogy már kialakult vesebetegségek esetén megfelelő kontroll alatt legyen a vérnyomásunk.
A fogamzás előtt is már súlyos veseelégtelenséggel küzdő nők esetében azonban kisebb a valószínűsége a zavartalan és komplikációmentes várandóságnak, különösen akkor, ha a szérum kreatininszint meghaladja a 270 µmol/l-t, vagy a karbamidszint 10,5 mmol/l fölött van. Ilyen esetekben megnő a vetélés, a méhen belüli növekedési zavar és a halvaszületés kockázata.
Lehet-e valakinek sikeres terhessége veseátültetés után?
A válasz igen, ám elengedhetetlen a komplikációk elkerülése érdekében az, hogy megfelelő szakorvosi kontroll gondoskodjon a minél kedvezőbb feltételek megteremtéséről és fenntartásáról.
Azok a nők, akik korábban veseátültetésen estek át, képesek egészséges gyermeket kihordani és világra hozni, amennyiben:
- a beültetett vese legalább két éve működik stabilan és zavarok nélkül,
- nincs visszatérő kilökődési epizód,
- a vesefunkciók normálisak,
- a vérnyomást kontroll alatt tartják.
Ilyen esetekben is lehetséges a komplikációmentes terhesség, amennyiben felkészült szakorvosok és megfelelő terhesgondozás követi figyelemmel a kismama állapotát, a terhesség teljes időszakában.
Hogyan zajlik a kezelés és megfigyelés?
Az állapotos vesebeteg nők esetében kell bizonyos kockázatokkal számolni. A korszerű ellátás elengedhetetlen szerepe a speciális kezelésben és a terhesgondozás teljes időszaka alatt vitathatatlan.
A veseelégtelenségben szenvedő nők számára a gyermekvállalás összetett, multidisciplináris orvosi kihívást jelent, ám a korszerű ellátásnak és a szakágak közötti együttműködésnek köszönhetően ma már sok esetben lehetőség nyílik a terhesség biztonságos kihordására.
Az alábbiakban bemutatjuk, milyen kockázatokat rejt magában ez az állapot, hogyan zajlik az orvosi megfigyelés és kezelés, valamint milyen esélyei vannak a sikeres szülésnek akkor is, ha a betegség előrehaladott stádiumban van.
A veseelégtelenség hatása a várandósságra
A vese működési zavara, különösen ha előzetesen is fennállt és jelentős mértékű (például a szérum kreatininszint meghaladja a 3 mg/dL-t, vagy a karbamid [BUN] érték 30 mg/dL fölött van), jelentősen megnehezíti a terhesség sikeres kihordását.
Gyakori, hogy az ilyen komplikációkkal tűzdelt terhességet a kismama nem hordja egészen a szülés várható időpontjáig, mivel a károsodott veseműködés veszélyezteti mind az anya, mind a magzat egészségét.
Az elégtelen veseműködés a magzatra is kedvezőtlenül hat: megnövekedhet a méhen belüli növekedési zavar (IUGR), a lepény-elégtelenség vagy akár a halvaszülés kockázata. Ezért a vesebeteg kismama esetében a terhesgondozás, az ellátás és megfigyelés különös körültekintést igényel.
A kezelés és megfigyelés alapelvei
A veseelégtelenséggel élő várandósok ellátása csak multidiszciplináris szemléletben lehet eredményes, melyben a nefrológus szoros együttműködésben dolgozik a szülész-nőgyógyásszal és más szakterületek orvosaival.
A kezelés fókuszában az anya és a magzat állapotának szoros nyomon követése áll.
A következő ellenőrzések elengedhetetlenek:
- A vérnyomás és testsúly mérése kéthetente.
- A vér karbamid- és kreatininszintjének, valamint a kreatinin-clearance gyakori vizsgálata, az alapbetegség előrehaladottságától függően.
Amennyiben vízvisszatartás (ödéma) vagy hipertónia jelentkezik, a stabil vérnyomás fenntartása érdekében szükségessé válhat valamilyen vérnyomáscsökkentő készítmény alkalmazása, amennyiben a kezelőorvos indokoltnak látja.
A súlyosabb állapotú várandósokat – különösen a 28. terhességi hét után – kórházi megfigyelés alá helyezik. Ennek célja az ágynyugalom biztosítása, az intenzív vérnyomáskontroll és a magzati állapot folyamatos ellenőrzése. Ilyenkor az orvosi csapat igyekszik a terhességet a lehető legtovább fenntartani, feltéve, hogy a magzat fejlődése ezt lehetővé teszi.
A szülés időzítése és módja
A terhességi szövődmények – mint a preeklampszia, a méhlepény-elégtelenség vagy a magzati növekedési zavar – gyakorisága miatt a szülés általában a kiírt időpont előtt szükségessé válik. Ennek pontos időpontját gyakran a magzat tüdőérettségét vizsgáló amniocentézis segít meghatározni. A lecitin/szfingomielin arány > 2:1, illetve a foszfatidil-glicerol jelenléte érett tüdőre utal, így ezek az értékek meghatározóak lehetnek, amikor a kezelőorvosok döntenek a szülés megindításának idejéről.
Bár a kisbaba világra hozásának módja leggyakrabban a császármetszés, ha a kismama veseelégtelenséggel küzd, bizonyos esetekben – ha a méhszáj megfelelően tágul, és nem áll fenn a szülési komplikáció veszélye – fokozott orvosi felügyelet mellett a hüvelyi szülés is kivitelezhető.
Végstádiumú veseelégtelenség és a gyermekvállalás
Korábban szinte elképzelhetetlen volt, hogy végstádiumú vesebetegek sikeres terhességet hordjanak ki.
Az elmúlt évtizedek orvostechnológiai és terápiás fejlődése azonban alapjaiban változtatta meg ezt a képet. A dialízis eljárások fejlődésének köszönhetően ma már az ilyen betegek közel 90%-a képes életképes magzatot világra hozni – szemben az 1980-as években mért 23%-os aránnyal.
A kedvezőbb eredmények hátterében a következők állnak:
- Heti hat alkalommal végzett, nagy hatékonyságú, úgynevezett high-flux hemodialízis.
- A kezelés mennyiségi és gyakorisági módosítása laboreredmények, ultrahangos vizsgálatok és a beteg klinikai állapota alapján.
A hemodialízis során külön figyelmet kell fordítani a következőkre:
- Vérnyomás-szabályozás
- Hányinger, ödéma vagy túlzott súlygyarapodás kezelése
- A magzatvíz mennyiségének ellenőrzése (polyhydramnion esetén beavatkozás szükséges lehet)
Bár a terhességek kimenetele jelentősen javult, a komplikációk előfordulása továbbra is magas, így elengedhetetlen a folyamatos és szigorú orvosi ellenőrzés.