Nőket érintő leggyakoribb nőgyógyászati daganat típusok, megbetegedések a méhnyakrák, mellrák és petefészekrák. A következőkben ezen betegségek jellemzői kerülnek ismertetésre.
Méhnyakrák
A méhnyakrák kialakulásában szerepet játszik a HPV fertőzés, visszatérő hüvelyi fertőzések, valamint a dohányzás, stresszes életmód. Fő tünetei közé tartozik a két menstruáció közötti időszakban fellépő vérzés, szexuális együttlét alkalmával jelentkező fájdalom és vérzés, alhasi panaszok, valamint vizeletürítési nehézség. Kezdetben nem ad tüneteket, lassan, akár évek alatt fejlődik ki a rosszindulatú betegség.
A méhnyakrák diagnosztizálására nőgyógyászati vizsgálat keretén belül kerül sor, amikor a nőgyógyász szakorvos kenetet vesz a méhnyak felületéről. A mintát tovább küldi szövettani elemzésre, az elváltozott sejtek igazolják a tumor jelenlétét. Kezelése műtéti úton történik, valamint sugárterápia és kemoterápia is szükséges lehet.
Petefészekrák
A petefészekrák kezdetben alig vált ki panaszt, előrehaladott állapotban haspuffadást, vérzészavart, hasi diszkomfortérzést okoz. Kialakulásának okai között tartjuk számon a családi öröklődést, továbbá a 35 éves kor feletti szülés, a változókor hajlamosíthat a betegség kialakulására. A petefészekrák veszélyessége abban rejlik, hogy sokáig nem okoz markáns tünetet, így már csak előrehaladott állapotban kerül felismerésre. Diagnosztizálása hüvelyi ultrahang, tumormarkerek mérése, CT és MR vizsgálat útján lehetséges.
Gyakran ad áttétet a környező nyirokcsomókra, kismedencei szervekre, kezelése műtéti úton lehetséges, továbbá kemoterápiás kezelés is szükségessé válhat.
Mellrák
A mellrák gyakran önvizsgálat során kerül felismerésre, fájdalmatlan, a környezetével összekapaszkodó csomó formájában. 40 éves kor alatt mell ultrahang, afelett mammográfia vizsgálat elvégzése által diagnosztizálható. A mellrák fő tünete a mellbimbó vérzése, a mell felületének ekcémás elváltozása, bőrbehúzódás, valamint a hónalji nyirokcsomók duzzanata.
Minél korábban kerül felismerésre, annál nagyobb a túlélés esélye, továbbá az áttétek kialakulásának megelőzését is szolgálja. Elsősorban műtéti úton történő kezelés, stádiumtól függően pedig kemoterápia és sugárkezelés is szükséges lehet.