A menstruációt megelőzően jelentkező panaszokkal sokan nem is fordulunk nőgyógyászhoz, pedig kaphatnánk segítséget. A cikkünkben a premenstruációs szindróma (PMS) és a premenstruációs diszforikus zavar (PMDD) diagnosztizálásával és kezelésével kapcsolatban felmerülő problémákat tekintjük át.
Miben tér el a két állapot?
A PMS-szel ellentétben a PMDD tünetei annyira súlyosak, hogy akadályozzák az érintett nőt a mindennapi tevékenységei végzésében és problémákat okoznak a társasági életében és kapcsolataiban is zavart okozhatnak.
A PMDD tünetei hasonlítanak az olyan mentális zavarhoz, mint a súlyos depressziós epizód vagy az általános szorongásos zavar.
Tekintettel erre a hasonlóságra, a diagnózis nagymértékben függ attól, hogy a páciens pontos leírást tud-e adni a tüneteiről. Különös hangsúlyt kell helyezni arra a megfigyelésre, hogy körülhatárolható-e időben a tünetek észlelése, megállapítható-e bármilyen mintázat az ismétlődést vizsgálva.
A diagnosztizálás és kezelés során a nőgyógyász szakorvos együttérzésére is alapozhatunk, hiszen felismerve az állapotot akár a tünetnapló segítségével felvázolt tapasztalatok alapján személyreszabott kezelési módot fog javasolni.
Alapvetően fontos megjegyezni, hogy mind a PMS, mind pedig a PMDD esetében a diagnosztizálás kritériuma, hogy a tünetek csak a luteális fázisban jelentkezzenek, és röviddel a menstruáció kezdete után megszűnjenek.
Az Egyesült Államokban irányelvet fogalmaztak meg a diagnosztizálás alapvető szempontjainak rögzítése érdekében.
Kritériumként a legfontosabb a meghatározott tünetek jelenléte, azok időzítése a menstruációs ciklus során és a betegek mindennapi tevékenységeire gyakorolt hatás, illetve e hatás súlyossága, amelynek mérésére küszöbértékeket határoztak meg.
A nőgyógyász szakorvost segíti a diagnosztizálásban ezeknek a kritériumoknak a megfigyelése, és rögzítése egy naptárban, vagy naplóban.
A kezelés módjának meghatározásához először diagnosztizálni kell a PMDD-t az érintett páciensnél. Egy nemrégiben végzett tanulmány szerint az Egyesült Államokban élő PMDD-s betegek kapcsán több akadályt is azonosítottak a PMDD diagnosztizálása és kezelése tekintetében. Sokan gondolják azt, hogy minden nő ugyanazokat a tüneteket tapasztalja a ciklusa során, ezért nem is keresik fel panaszaikkal a nőgyógyászt.
Akik orvoshoz fordulnak, előfordulhat, hogy kezdetben valamilyen mentális problémát diagnosztizálnak náluk, és csak később állítják fel helyesen a PMDD diagnózisát.
Sokan kételkednek abban, hogy a PMDD „valós” rendellenesség
A családi orvosok lehetnek azok, akik elsősorban tudnak támogató és együttérző ellátást nyújtani a pácienseknek, és szükség esetén javasolhatják a betegnek a nőgyógyász szakorvos felkeresését azoknak, akik a családorvos véleménye szerint is PMDD-re jellemző tüneteket tapasztalnak.
Fontos lenne, hogy meg tudjunk teremteni orvos és páciens között egy olyan közeget, amely alkalmas a menstruációt illető kérdésekkel kapcsolatos nem stigmatizáló konzultációra, valamint arra, hogy teljesen neutrális hozzáállással, a menstruációs rendellenességeket együttérző módon kezeljék.
Forrás: https://www.uclahealth.org/news/your-severe-pms-actually-premenstrual-dysphoric-disorder