A PMDD vagyis a premenstruációs diszforikus zavarnak nevezett tünetegyüttes többnyire azoknál a nőknél alakul ki, akiknél a hormonális folyamatok szabályosan mennek ugyan végbe, mégis túl érzékenyen reagálnak a menstruációs ciklus során végbemenő reproduktív hormonok szintjének a normális ingadozására.
Bár a többségnél nem a hormonok felelősek közvetlenül a menstruációt megelőzően tapasztalható erőteljes hangulatingadozásért, a PMDD-vel diagnosztizált nők egy részénél kimutatható az egyébként potenciálisan akár nőgyógyászati problémákat is kiváltó hormonális egyensúlyhiány.
A hormonszint ingadozására azonban van, aki túlérzékeny, és emiatt szélsőséges érzelmi változásokkal reagál a szervezetében a ciklusa során szabályszerűen végbemenő hormonális folyamatokra. A hormonok működésmechanizmusa bonyolult folyamat, és a hatásmechanizmusuk hasonlóképpen komplikált. Emiatt cikkünkben csupán a reprodukcióban szerepet játszó hormonokat ismerjük meg. Segítünk átlátni, hogy a ciklus különböző szakaszaiban melyik hormon szintje válik dominánssá annak érdekében, hogy szabályosan menjen végbe a peteérés és a fogamzás, ez utóbbi hiányában pedig maga a menstruációs ciklus.
Az alábbiakban végig kísérjük a ciklus során hogyan is következnek be a hormonszint változások, és mi a szerepe ennek a reprodukcióban.
A hangulatunkra is kiható ösztrogén hormon és a PMDD
Leegyszerűsítve a bonyolult folyamatot, azt mondhatjuk, hogy a női ciklus célja a petesejt érlelése, eközben pedig a megtermékenyülő petesejt befogadására a méhnyálkahártya előkészítése és az ebbe beágyazódott embrió biztonságos környezetben tartása a születésig és a majd megszülető baba táplálása érdekében a tejelválasztás beindítása.
Nézzük, mely hormonok szabályozzák az ösztrogéntermelést és az ösztrogén hormon szintjét a szervezetünkben.
A tüszőstimuláló hormon (follicullus stimuláló hormon, FSH) szabályozza a test fejlődését, növekedését, pubertás kori érését és a szervezetünkben lezajló reproduktív folyamatokat. Ez a hormon serkenti az ösztrogén termelését és kiválasztását. Az FSH működését a hipotalamikus gonadotropin-felszabadító hormon (GnRH) szabályozza.
A pubertás korban kezdenek a petefészkek már havi rendszerességgel, a menstruációs ciklus ritmusát követve jelentősebb mennyiségben ösztrogént felszabadítani az FSH hatására. Az ösztrogén fő szerepe a peteérés szabályozása.
A ciklus közepén hirtelen megemelkedik és kiváltja ezzel a peteérést, vagyis az ovulációt az ösztrogénszint. Amint beteljesíti a szerepét és bekövetkezik a tüszőrepedés, és a megtermékenyítésre alkalmas érett pete elhagyja a petefészket, az ösztrogénszint ugrásszerűen visszaesik. E két kiugráson kívül a ciklus többi szakaszában fokozatosan emelkedik és csökken ennek a hormonnak a szintje.
Az ösztrogén olyan hormon, amely kihathat a hangulatunkra is.
Az ösztrogén túl magas szintje a progeszteron túl alacsony szintjével szemben okozhat szélsőséges hangulatingadozásokat, így oka lehet a PMDD tünetek kialakulásának is. Ezt az állapotot Ösztrogén Dominanciának nevezik. A szakorvosi vizsgálatok alapján dönt a nőgyógyász arról, hogy szükség van-e hormonterápiára.
A luteinizáló hormon (LH) szintén egy olyan hormon, amit a hipotalamikus gonadotropin-felszabadító hormon (GnRH) szabályoz. A nőkben az LH éles emelkedése vagy löketszerűen megemelkedő hulláma váltja ki az ösztrogén termelést (és ezzel az ovulációt), valamint a sárgatest, vagyis corpus luteum fejlődését. Ugyanez a hormon a férfiak szervezetében a tesztoszteron termelődését szabályozza.
Progeszteronszint esése és a PMDD
A reprodukció szempontjából a progeszteron hormon szerepe kulcsfontosságú és ezzel együtt elengedhetetlen része a menstruációs ciklusnak is.
Az ovulációt követően emelkedik meg a progeszteron szintje annak érdekében, hogy fenntartsa a nő reproduktív szervrendszerében azt az állapotot, amely az egészséges terhesség megmaradásához nélkülözhetetlen.
Ha azonban az ovuláció során a petefészekből kilökődő petesejt nem termékenyül meg, a progeszteron szintje leesik, és vérzés kíséretében ürül ki a méhből a feleslegessé váló méhnyálkahártya.
A progeszteronszint megemelkedése, majd fogamzás hiányában a szintjének a hirtelen visszaesése az ovulációt követő szakaszban a ciklusunk luteális fázisa. Ciklusunknak kifejezetten ebben a szakaszában jelentkeznek a PMDD tünetei.
Azoknál a nőknél, akiknél nem alakul ki a PMDD, a progeszteron „nyugtató hatású”.
A PMDD-vel élő nők esetében fokozott érzékenység mutatható ki erre a különleges hormonra. Náluk kimutatható a ciklusuk e szakaszában a fokozott aktivitás az agyuk érzelmi központjában. Azonban ez az agyi aktivitás személyenként is eltérő érzelmi és hangulati megnyilvánulásokat vált ki. Az alkohol hatásához lehetne legszemléletesebben hasonlítani ezt a jelenséget, amikor szintén személyenként is eltérő érzelmi reakciót vált ki az agyban az alkohol. Egyesek boldoggá és vidámmá válnak az alkohol hatására, mások azonban agresszívvá vagy depresszióssá.
Miután már jobban átlátjuk a PMDD mögött munkálkodó hormonok működését és hatását, annak érdekében, hogy felismerjük az intő jeleket, amelyek a PMDD kialakulására utalhatnak, érdemes elolvasni a menstruációt megelőző szélsőséges hangulatingadozásról szóló cikkünket is.
Bemutatjuk mi is egyáltalán a PMDD és sokoldalú tünetegyütteseit.
Ennek az állapotnak a felismerése, diagnosztizálása rendkívül fontos nem csupán az életminőségünk javítása, hanem a nagyon súlyos mentális következmények és akár az öngyilkos hajlam felerősödésének megelőzése érdekében is.