A meddőség, azaz a fogantatási nehézségek, néhány évtizeddel ezelőttig visszafordíthatatlan problémának tűnt. Az inszemináció és az IVF (in vitro fertilizáció), ismertebb nevén lombik program azonban teljesen átalakította a problémához való hozzáállásunkat és sok pár számára tette lehetővé, hogy saját gyermekük szülessen.

Cikkünkben igyekszünk átfogó képet adni arról, mi is az IVF, hogyan működik, mire érdemes készülni, ha épp bele akarunk vágni és milyen nehézségekkel találhatjuk szembe magunkat ezen az úton.

Az IVF forradalmasította a meddőség kezelésének területét, és lehetővé tette számtalan pár számára, hogy megvalósítsa álmát és gyermeket vállaljon. Megjelenése előtt azoknak a pároknak, akik természetes úton nem tudtak teherbe esni, nem igazán volt esélyük, hogy saját biológiai gyermekük szülessen. Az IVF-nek sikerült megváltoztatnia ezt a helyzetet, és e módszer jóvoltából Magyarországon évente már több ezer baba jön világra.

A lombik bébi programnak is gyakran nevezett kezelés során a nő petesejtjeit kivonják a petefészekből, majd laboratóriumi környezetben a férfi aznap kinyert spermiumaival megtermékenyítik őket. Erre egy speciális üvegedényben kerül sor, ennek köszönheti az eljárás hétköznapi elnevezését, vagyis a lombikot is.

Miután a petesejtek megtermékenyültek, az embriók fejlődésük kezdeti szakaszát egy inkubátorban töltik, ahonnan az életképes sejteket a beültetés során juttatják vissza az anya szervezetébe. Ezután következik egy nagyjából két hetes várakozási időszak, ami alatt eldől, hogy a beültetett embrióknak sikerült-e megtapadni a méhnyálkahártyán, vagyis sikeres volt-e az eljárás.

Habár a meddőségi kezelések hazánkban jelentős állami támogatást élveznek, a folyamat során szükséges gyógyszerek és bizonyos vizsgálatok még így is jelentős anyagi terhet jelenthetnek azok számára, akik belevágnak. Az eljárás ezen kívül érzelmi megterheléssel is járhat részben a hormonháztartás ingadozása, részben az esetleges sikertelenségek miatt. Az IVF-re való felkészülés ezért hosszadalmas és jelentős változásokat igénylő feladat, aminek lépéseit az alábbiakban igyekszünk összefoglalni.

A meddőségi kivizsgálás

Az asszisztált reprodukciós eljárások első lépése a lehetséges meddőség kivizsgálása. Erre akkor is sort kell keríteni, ha egyébként a pozitív terhességi teszt elmaradásán kívül semmi nem indikálja a termékenységi problémákat. Rendszeres menstruáció mellett is előfordulhat ugyanis, hogy valami akadályozza a megtermékenyülést.

A meddőségi vizsgálat során sor kerül egy átfogó hormonális laborra, illetve megnézik a petevezetékek átjárhatóságát és vizsgálják a méh méretét, pozícióját, gyulladásra utaló jeleket. A férfiak esetében spermavizsgálattal lehet meggyőződni a legkönnyebben a problémamentességről, aminek az eredménye néhány órán belül a kezünkben is lehet.

Hormonális stimuláció

A pár női tagja hormoninjekciókat kap petefészkeinek stimulálására, hogy több petesejtet állítsanak elő egy ovuláció alkalmával. Erre azért van szükség, hogy növeljék a sikeres megtermékenyítés esélyét, minél több érett petesejtet tudnak ugyanis kivonni, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az egyikből sikeres terhesség jöhet létre. Amikor a petesejtek érettek, egy egynapos műtét keretében kivonják őket az ováriumokból. Ez az eljárás altatásban történik, laparoszkóp segítségével így szinte teljesen fájdalommentes és jól látható heggel sem jár.

A férfi partner ezután spermamintát ad, amelyet a petesejtek megtermékenyítéséhez használnak. A mintából kiválasztják a leginkább életképes hímivarsejteket, amiket aztán egy laboratóriumi üvegedénybe tesznek a petesejtekkel együtt, vagy közvetlenül befecskendezik őket a petesejtekbe. Utóbbira akkor lehet szükség, ha a spermiumok kevésbé mozgékonyak, vagy korábban a lombik program nem bizonyult sikeresnek.

A megtermékenyített petesejteket ezután egy inkubátorba helyezik, ahol 3-5 napig fejlődnek, végül a legéletképesebb embriókat kiválasztják a beültetésre. Ha több embrió is megfelelő, azokat, amiket végül nem ültetnek be lefagyasztják, vagy a szülők kérésére megsemmisítik. Mivel előfordulhat, hogy az első beavatkozás nem végződik terhességgel, illetve, hogy a pár később szeretne még gyerekeket, sokan választják a lefagyasztást. Így a lombik program kezdeti lépéseitől megkímélve magukat a későbbi kezelések során.

Beültetés

A beültetés során általában egy, vagy két embriót juttatnak be az anyaméhbe, korábbi sikertelen beavatkozások esetén ez a szám akár három-négy is lehet, de ez akár már a lombik program sikerét is hátráltathatja. Az emberi test ugyanis alapvetően egy baba kihordására alkalmas, az ikerterhességek ezért a veszélyeztetett kategóriába tartoznak.

Várakozás

A beültetést követően a várakozás időszaka következik. Ez általában egy-két hetet jelent, amíg a beültetett embriók megtapadhatnak a méhnyálkahártyán és folytathatják fejlődésüket. A sikeres megtermékenyítés és a beültetés sajnos nem egyenlő a terhesség létrejöttével. Az IVF kezelés az esetek 30-40%-ában végződik terhességgel, de esélye nagyban függ az édesanya életkorától, fizikai állapotától, általános egészségétől és az esetleges meddőségi problémáktól is.

A terhesség megállapítása

Végül sor kerül a terhesség megállapítására. Egy gyógyszertárban, vagy drogériában kapható terhességi teszt is elegendő az elsődleges tesztelésre. A terhesség megállapítása azonban nőgyógyászati orvosi vizsgálat keretében történik. Csak ezt tekinthetjük biztosnak. Ha a beültetett embrió megtapadt és jók az életjelei, a várandósság alatt még szükségesek lehetnek további vizsgálatok. Illetve a lombik programban fogant terhességek többnyire a veszélyeztetett kategóriába tartoznak, vagyis szorosabb és részletesebb megfigyelés és vizsgálatok szükségesek a kismamák számára.

Az IVF tehát jelentős fizikai és érzelmi megterheléssel jár, ami során különösen fontos a barátaink, családtagjaink támogatása. Ha úgy érezzük, hogy szükségünk van rá pedig ne féljünk akár pszichológustól, reprodukciós tanácsadótól sem segítséget kérni!