Honnan tudhatom, hogy a tüneteimet PMDD okozza?

Nem minden PMS PMDD, de minden PMDD PMS

A PMDD sajátságos tünetei

Miből tudhatjuk, hogy ami rendszeresen nyomaszt, az a PMDD?

Hogyan lehet a  PMDD tüneteit enyhíteni?

Honnan tudhatom, hogy a tüneteimet PMDD okozza?

A PMDD azért alakul ki, mert rendellenes választ ad a szervezetünk a ciklusunk során teljesen természetes módon bekövetkező hormonváltozásokra. A PMDD azonban jelentős mértékben befolyásolhatja az életminőséget.

A PMDD egyébként fizikális és viselkedésbeli tünetcsoport. Fő jellemzője, hogy havi rendszerességgel visszatérő mintázatnak megfelelően jelentkeznek az állapottal járó kellemetlenségek.

A premenstruációs diszfóriás zavarral járó nehézségek a menstruációs ciklus második felében törnek rá az érintett nőkre. A tünetegyüttes jelentkezése összefüggésbe hozható a hormonokkal és az agy kémiai hírvivőanyagaival, a neurotranszmitterekkel.

A menstruációs ciklus során a nők az ösztrogén és a progeszteron szintjének emelkedését és csökkenését tapasztalják. Vannak, akiknek a szervezete érzékenyebben reagál ezekre a hormonális változásokra. A menstruációs ciklus befolyásolhatja az agyban lévő neurotranszmittereket, például a szerotonint is. A neurotranszmitterekre gyakorolt hatás a viselkedésben megmutatkozó tünetekhez vezethet, ilyen például a szorongás, a depresszió vagy az érzelmek kontrollálásának nehézsége.

A PMDD kialakulását valószínűségét növelhetik bizonyos kockázati tényezők is:

• Dohányzás
• Elhízás
• Korábbi traumás események
• Már meglévő szorongásos zavarok

Nem minden PMS PMDD, de minden PMDD PMS

Mivel alapjában véve a PMDD a PMS nagyon súlyos változata, az alap tünetcsoportban sok az egyezés. Több olyan fizikális tünete van a két állapotnak, amelyek megegyeznek. A PMDD tünetegyüttesében azonban a nőre bénítóan ható érzelmi és hangulati tüneteket is azonosítani lehet. A PMDD és a PMS között a legfőbb különbség az, hogy milyen mértékben befolyásolhatja a nő  életminőségét.

A PMDD annyira kedvezőtlenül hat a mindennapi életre a ciklus adott szakaszában, hogy az érintett kimarad a munkahelyéről, az iskolából vagy egyszerűen képtelen arra, hogy társaságban töltse a napját.

A PMDD sajátságos tünetei

Azok esetében, akik PMDD-ben szenvednek, körülbelül hat és fél napig tartanak a súlyos tünetek mindegyik menstruációs ciklusban, vagyis rendszeresen, minden hónapban kimutatható a tünet mintázat.

Az alábbi tünetek kifejezetten a PMDD jellemzői:

• PMS gyakori fizikális tünetei, mint például görcsök, puffadás, mellfeszülés és fejfájás
• Depresszió, szomorúság és kétségbeesés érzése (beleértve akár az öngyilkos gondolatokat is)
• Feszültség és szorongás érzése, lehetséges pánikrohamokkal
• Ízületi vagy izomfájdalom
• Enerváltság
• Kimerültség
• Érdektelenség a mindennapi tevékenységek vagy kapcsolatok iránt
• Hangulatingadozások, amelyek másokat is érintenek
• Mindenkit irritálónak tart
• Dühroham
• Sírógörcs
• Kontrollálhatatlan idegesség
• Alvászavar

Természetesen egyéb, a fentiekhez hasonló tünetek is kialakulhatnak a PMDD kapcsán.

Az érintettek mindig a tünetek széles spektrumáról számolnak be. Fontos, hogy minden hónapban a ciklus adott szakaszában, ugyanazok a tünetek jelentkeznek.

Miből tudhatjuk, hogy ami rendszeresen nyomaszt, az a PMDD?

Nincs teszt, amely alkalmas lenne a PMDD diagnosztizálására.

A diagnózis a tünetek felmérése alapján történik. Kritériumai közé tartozik öt vagy annál is több érzelmi és fizikális tünet megléte. Nagyon fontos, hogy legalább az egyik tünet a kontrolállhatatlan hangulatingadozás.

Azok, akik PMDD-ben szenvednek, legalább két egymást követő menstruációs ciklusban ugyanazokat a tüneteket tapasztalják.

Laborvizsgálat alapján kizárhatók azok az egyéb betegségek, mint a pajzsmirigy-túlműködés  (hyperthyreosis) és a pajzsmirigy-alulműködés (hypothyreosis), amelyek hasonló tünetekkel járhatnak, mint a PMDD.

Fontos lehet a diagnózis felállításához a páciens által a tünetekről, a tünetek súlyosságáról és időpontjáról, illetve az adott ciklusban a menstruációhoz kapcsolódó megfigyelésekről vezetett napló.

Lényeges kritérium az az aspektusa is a PMDD állapotnak, hogy a tünetei teljesen megszűnnek a menstruáció kezdetén vagy röviddel utána.

Hogyan lehet a  PMDD tüneteit enyhíteni?

A PMDD tünetei számos módon enyhíthetők:

• Mozgás, amely csökkentheti a stressz, szorongás és depresszió tüneteit
• Vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók (például ibuprofen), amelyek enyhíthetik a fizikális tüneteket
• Relaxációs terápia, mint a meditáció és hipnózis
• Vitamin- és ásványianyag-kiegészítők, például B6-vitamin — amely segít a szerotonin és más neurotranszmitterek előállításában

Receptre kapható gyógyszerek általában hatékonyabbak a PMDD kezelésében, és ide tartoznak:

• Antidepresszánsok, úgynevezett SSRI-k (szelektív szerotonin-visszavétel gátlók), amelyek megváltoztatják a szerotoninszintet
• Fogamzásgátló tabletták, amelyek enyhítik a tipikus PMS tüneteket és segíthetnek kihagyni a menstruációt, így nem kell átesnie az érintettnek a hormonszint folyamatos váltakozásán
• Petefészek működésére ható gyógyszerek, amelyek megakadályozzák, hogy a petefészkek ösztrogént és progeszteront termeljenek, így ideiglenes menopauzát idéznek elő.

A PMDD tüneti  kezelésének első lépése mindenképpen az, hogy fel kell keresni a panaszainkkal a nőgyógyász szakorvost. A diagnózis felállítását követően a nőgyógyász dönt arról, hogy melyik kezelést tartja a legmegfelelőbbnek az esetünkben és segíthet nyomon követni tüneteink alakulását is.

A fogamzóképes női lét velejárója a menstruáció. A menstruáció jelei általában egy-két héttel a havi vérzés megkezdése előtt jelentkeznek. A menstruáló nők több min 80 százaléka tapasztal valamilyen menstruációs tünetet.

A menstruációs tünetek amelyek összefüggésbe hozhatók az ösztrogén, a progeszteron és a szerotonin hormonszintek változásával a menstruációs ciklus alatt általában az ovuláció (tüszőrepedés) utáni napokban jelentkeznek, és a vérzés kezdete után 3-4 nappal meg is szűnnek.

A menstruáció előtti tünetek

A menstruációs tünetek a nők érzelmeit, fizikai állapotát és viselkedését befolyásolják a menstruációs időszak bizonyos napjaiban. Legtöbbjük számára ezek a jelek, bár zavaróak, de nem okoznak különösebb problémát. Magának a menstruációnak a szakirodalom több mint száz tünetet tulajdonít, amelyek ciklusonként és az idő múlásával is változnak.

A menstruáció előtti gyakori ismertetőjelek:

Hormonális akne: a hormonális egyensúly megváltozásának hatására a bőr fokozott faggyútermeléssel reagál, ami eltömíti a bőr pórusait és a baktériumok elszaporodását okozza. Általában az áll és az állkapocs környékén jelentkezik.

Mellfeszülés, mellfájdalom: ciklikus emlőfájdalom, amelyet a szervezetben lezajló hormonális változások okoznak. A progeszteron hormonszint emelkedése stimulálja tejmirigyek növekedését. A mell megduzzad, feszül, érzékennyé válik vagy fájni kezd.

Fáradtság: a szervezet a hormonszint megnövekedésével felkészül a megtermékenyítésre, de ha ez elmarad, akkor a hormonszint drasztikusan lecsökken, amely fáradtságot, émelygést okozhat. Ez az állapot egészen addig fennállhat, amíg a szervezet hormonszintje vissza nem áll a normálisra.

Székrekedés, hasmenés: a menstruáció előtt a méhnyálkahártya megvastagodik és a méh nekinyomódhat a vastagbélnek, székrekedést és puffadást okozva.

Túlzott gázképződés: szintén a hormonok felelősek a menstruációs gázokért. A menstruációs ciklussal a bélrendszer baktériumai is változnak, ahogy a bélrendszer bakteriális fermentációja (erjesztése) is változik, függetlenül az étrend változásától.

Görcsök: a méhnyálkahártyában ösztrogén hormon hatására termelődő prosztaglandin vegyületek a méh összehúzódását és a méhnyálkahártya leválását segítik. A megnövekedett  prosztaglandin mennyiség erősebb méhösszehúzódásokat okoznak, ami nagyobb fájdalommal jár.

Fejfájás: a havi vérzést megelőző napokban csökken a szervezet ösztrogénszintje, amely az agy azon részeit aktiválja, amelyek felelősek a fájdalom észleléséért. A migrénre hajlamosaknál a migrén rohamok gyakran közvetlenül a menstruáció előtt fordulnak elő.

Hátfájás: a menstruációs görcsök nem csak a hasat érintik, hanem az erősebb méh összehúzódások okozta fájdalom is jelentkezhet a háton .

Hányinger:a menstruáció alatti hányinger szintén a prosztaglandin vegyületekhez köthető. A hányinger méhnyálkahártya lebontásának mellékhatásaként jelentkezhet. Egy másik ok lehet a nemi hormonszint ingadozása, amely előidézi a gyomor fokozott sósavtermelését , ami enyhe gyomorégést vagy hányást is okozhat.

Érzelmi szimptómák: túlérzékenység, düh, ingerlékenység, depresszió, szorongás, idegesség, alvási nehézségek, memóriazavar és csökkent koncentrációkészség szintén a hormonszint ingadozás velejárója lehet.

Premenstruációs szindróma (PMS)

A menstruációs ciklus tüneteit premenstruációs szindrómának (PMS) is nevezik. Pontos meghatározása szerint olyan fizikai vagy pszichikai tünetek kombinációja, amely befolyásolják a nők érzelmeit, fizikai állapotát és viselkedését a menstruációs ciklus bizonyos napjaiban.

A premenstruációs szindróma súlyosabb formája, a premenstruációs diszfóriás zavar vagy rendellenesség (PMDD ). A PMMD-t szélsőséges hangulatingadozások, szorongás, depresszió, és haragos, ingerlékeny állapotok jellemzik.

Tünetek csökkentése

A testi tünetek enyhítésére (görcsök, hátfájás, mellfeszülés) általában vény nélkül kapható gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítók használata javasolt. A meleg fürdők, borogatások enyhíthetik a görcsöket.  A sok folyadék, a magas rosttartalmú ételek, az egészséges életmód mindig segít a menstruáció előtti ismertetőjelek enyhítésében.

Mi az a PMS?

A premenstruációs szindróma rövidítve PMS olyan testi vagy pszichikai tünetek kombinációja, amely befolyásolják a nők érzelmeit, fizikai állapotát és viselkedését a menstruációs ciklus bizonyos napjaiban. Általában az ovuláció (tűszőrepedés) utáni napokban következik be és összefüggésben lehet az ösztrogén, a progeszteron és a szerotonin hormonszintek változásával

A PMS tünetei általában  5 – 11 nappal a menstruáció előtt jelentkeznek és a menstruáció kezdetével el is múlnak.

A menstruáló nők több mint 80%-a tapasztal valamilyen menstruációs tünetet, de a közepes vagy súlyos intenzitású PMS, csak az érintettek 20 – 25%-nál jelentkezik.

A premenstruációs szindróma súlyosabb formája, a premenstruációs diszfóriás zavar vagy rendellenesség (PMDD). Szélsőséges hangulatingadozások, szorongás, depresszió, és haragos, ingerlékeny állapotok jellemzik, de csak a hölgyek egy kis része (kb. 3,8 – 4,0 %-a ) érintett a betegségben.

Tünetei

A nők menstruációs ciklusonként eltérő időtartamú és súlyosságú PMS tünetekkel rendelkeznek.

A leggyakoribb tünetek:

• Testi vagy fizikai tünetek
  • fáradtság,
  • haspuffadás (folyadékretenció miatt),
  • hasi fájdalom
  • emlőérzékenység,
  • bőrproblémák (akne, pattanás)
  • székrekedés vagy hasmenés
  • fejfájás, szédülés
  • izomfájdalom
  • hányinger
• Érzelmi, mentális, lelki tünetek
  • depresszió, szomorúságérzet, sírógörcsök
  • hangulatváltozások, ingerlékenység
  • döntésképtelenség
  • koncentráció képesség csökkenése
  • túlérzékenység
  • alvási problémák (túl sok vagy túl kevés alvás)
  • étel utáni vágy, főleg édességeknél
  • libidó csökkenés

Premenstruációs szindróma oka

A PMS kialakulásának oka vagy okai jelenleg nem ismertek, de az mindenképpen kijelenthető, hogy a menstruációs ciklus alatti hormonszint változások szerepet játszanak. A menstruációs ciklus szabályozásáért felelős ösztrogén és a progeszteron hormonszintjének változása biztosan szerepet játszik a premenstruációs szindróma kialakulásában, és a két hormon aktuális szintjétől függ, hogy a a PMS milyen tünetekkel jelentkezik.

Az említett két hormon mellet a szervezetben megtalálható szerotonin mennyiségének változása is befolyásolhatja a tüneteket. A szerotonin más néven 5-hidroxi-triptamin (5-HT) a szervezet által termelt ingerületátvivő anyagnak (neurotranszmitter) fontos szerepe van a hangulat szabályozásában. A szerotonin mennyiségének a normális szint alá csökkenése hozzájárulhat a menstruáció előtti depresszióhoz, fáradsághoz, étvágytalansághoz és az alvási problémákhoz.

A menopauza egy természetes biológiai folyamat, ami minden nő életében bekövetkezik. A menopauza (klimax, változókor) azt az időpontot jelöli, amikor egy nő életében a menstruáció véglegesen megszűnik és a nő már nem tud teherbe esni. A klimax beálltáról akkor beszélünk ha az utolsó menstruáció óta egy teljes év eltelt, úgy hogy még „pecsétes vérzések” sem voltak.

A változókor időszaka általában 45 éves kortól 60 éves korig tart, és egyénenként változó hosszabb vagy rövidebb időtartamú, és a hormonális változást a petefészek tüszőhormon termelésének csökkenése jellemezi.

A menopauza után a petefészkekben nagyon alacsony az ösztrogén és a progeszteron hormonszint, és ez az alacsony hormonszint megnövelheti bizonyos egészségügyi problémák kialakulásának kockázatát.

A változókor három időszakot foglal magába: kezdeti időtartama perimenopauza, a menopauza vége előtti időszak a premenopauza, a vérzés megszűnte utáni időszakot pedig a posztmenopauza.

Magyarországon menopauza átlagosan 50-52 életév között következik be.

Tünetei

A klimax (perimenopauza, posztmenopauza) testi- és lelki tünetei egyénenként nagyon eltérőek lehetnek.

A menopauza gyakori tünetei azonban a következők:

• Szabálytalan menstruáció
• Hőhullámok
• Éjszakai izzadás
• Libidó csökkenése
• Fájdalmak a mellben
• Hüvelyszárazság
• Inkontinencia
• Testszag változása
• Szívritmus problémák
• Alvászavarok
• Memória zavarok, koncentrációs nehézségek
• Depresszió
• Szorongás, ingerlékenység, hangulati hullámzás
• Súlynövekedés,
• Emésztési problémák, puffadás
• Fáradékonyság
• Szédülés, fejfájás

Diagnózis, kezelés

A menopauza nem betegség, hanem az élet természetes velejárója. A jellemző tünetek és az életkor alapján könnyű diagnosztizálni. Önmagában semmilyen kezelést nem igényel, de a hozzá kapcsolódó tünetek kezelésére szükség lehet.

A kezelések a következők lehetnek:

• Hormonterápia: segít egyensúlyban tartani a szervezet hormonszintjét (növeli az ösztrogén és a progeszteron mennyiségét) ezáltal elősegíti a hormonmennyiség csökkenésével kapcsolatban kialakuló tüneteket ill. segít a szabályozásában, és a tünetek megszüntetéseben (például hőhullámok, hüvelyi szárazság)
• Kis dózisú antidepresszánsok: segíthetnek a hőhullámok kezelésében azoknak a nőknek, akik nem kaphatnak hormonpótlás vagy akiknek lelki állapotuk javítására antidepresszánsra van szükségük. van
• Csontritkulás megelőzése: egyéni igényektől függően a nőgyógyász kezelőorvos különféle gyógyszereket ajánlhat a csontritkulás megelőzésére.
• Életmódváltás: a klimaxszal együtt járó testi- és lelki tünetek gyógyszermentes hatékony kezelésében, az egészség megőrzésében a legfontosabb tényező az életmódváltás. A rendszeres testmozgás, a tudatos egészséges táplálkozás, a stressz minimalizálása mellett a szellemi frissesség megtartása is segít a tünetek minimalizálásában.

A Hashimoto thyreoiditis egy autoimmun betegség, amelyben a szervezet immunrendszere megtámadja és károsítja a pajzsmirigyet, amely ezért a szükségesnél kevesebb pajzsmirigyhormont termel és kialakul a pajzsmirigy alul-működés (hipotireózis, hypothyreosis).

A pajzsmirigy a szervezet endokrin rendszerének része, amely egy pillangó alakú belső elválasztású mirigy (lásd. Korábbi blogbejegyzésünket a pajzsmirigy működésről és a pajzsmirigy alulműködésről).

Az egyik leggyakoribb autoimmun betegség, és a pajzsmirigy alul-működés (hipertireózis) kialakulásának leggyakoribb oka. Legfőképpen a középkorú nőknél 40 és 60 év között jelentkezik, de előfordulhat bármilyen korú nőnél, férfinál és gyermeknél is. Körülbelül a lakosság 1-2%-a lehet érintett, ezen belül a nő-férfi arány kb. 8-10 : 1.

Tünetek

Hashimoto pajzsmirigygyulladást nehéz felfedezni, mert enyhébb esetben sokszor nincsenek tünetei a betegségnek, és csak évek múlva jelennek meg az első panaszok, amikor már kialakulhatott a krónikus gyulladás, ami a vérben lévő pajzsmirigyhormonszint lecsökkenését jelenti. Ennek következtében megjelennek a pajzsmirigy alul-működés tünetei. Érdekes módon a betegség kezdeti szakaszában megjelenhet a pajzsmirigy másik betegsége, a pajzsmirigy túlműködés (hipertireózis, hypothyreosis) tünetei (lásd. Korábbi blogbejegyzésünket a pajzsmirigy túlműködésről).

A kór gyakori főbb jelei a következők lehetnek:

A pajzsmirigy alulműködés tünetei:

• Fáradékonyság
• Hideg-érzékenység
• Ödéma
• Bőrszárazság
• Hízás
• Hajhullás
• Rekedtség
• Izomgyengeség
• A vér koleszterinszintjének emelkedése
• Izomfájdalom
• Ízületi-fájdalom
• Menstruációs zavarok
• Emésztési zavarok
• Depresszió
• Megnagyobbodott pajzsmirigy (golyva)

A pajzsmirigy túlműködés tünetei:

• Súlycsökkenés
• Étvágynövekedés
• Kézremegés
• Megemelkedett vérnyomás
• Idegesség, szorongás és ingerlékenység
• Fokozott izzadás
• Alvászavar
• Fokozott hőérzékenység érzés

Oka

A Hashimoto-kór egy autoimmun betegség, amelynél az autoimmun folyamat kiváltó oka továbbra sem ismert.  Általában örökletes genetikai okokat mutatnak ki, illetve kapcsolódhat más autoimmun betegségekhez, mint az 1-es típusú cukorbetegség vagy a lisztérzékenység.

Diagnózis

A pajzsmirigygyulladás diagnosztizálásához a családi kórtörténet és a tünetek alapján, speciális vérvizsgálatok segítségével határozzák meg a pajzsmirigy által termelt hormonszinteket [tiroxint (T4), trijód-tironint (T3)] illetve az agyalapi mirigy által termelt TSH pajzsmirigy stimuláló hormonszintet. Vérvizsgálattal nézik meg, hogy a vérben kóros mennyiségben találhatók-e pajzsmirigy-peroxidázok (TPO antitestek).

A haj növekedési ciklusa három fázisból (anagén = növekedő, katagén = nyugalmi leállás, telogén = elhalási) áll. A hajhullás, más néven alopecia, olyan rendellenesség, amelyet a test hajtermelési ciklusának megszakítása okoz.

Normális állapotban naponta 50 -100 hajszálat veszítünk, ami a körülbelül százezer hajszálhoz képest észrevehetetlen. Ha ennél jelentősebb mennyiségű hajvesztést tapasztalunk, akkor beszélhetünk hajhullásról. A hajhullás jelentkezhet hirtelen vagy pedig fokozatosan alakul ki az évek során. Az alopecia lehet tartós vagy átmeneti hajhullásról is.

Hajhullás oka

A férfiak nagy részénél az öregedéssel együtt jár a tartós hajritkulás, amely jól látható a homloknál és a fejtetőn. Ez általában genetikai örökség.

A súlyos betegségek, műtétek vagy traumatikus események szintén okozhatnak hajhullást, de ezek általában nem tartósak és kezelés nélkül is megszűnnek.

A hormonális változások (terhesség, szülés, fogamzásgátló tabletták, változó kor), különféle betegségek (pajzsmirigy, szőrtüszőket megtámadó autoimmun probléma, fejbőr fertőzések) és a betegségek kezelésére alkalmazott gyógyszerek (rák, magas vérnyomás, ízületi gyulladás, depresszió, szív problémák) átmeneti hajhullást okozhatnak.

Diagnózis

A betegség diagnosztizálása során az orvos a családi anamnézis, a táplálkozási-, hajápolási szokások, a korábbi betegségek megismerése után fizikális és laboratóriumi vizsgálatokkal, szükség esetén fejbőr biopsziával megállapítja, a hajhullás okát.

Ha a hajhullás oka betegség, vitaminhiány, hormon egyensúly hiány vagy valamilyen fertőzés, mindenképpen szükséges a laboratóriumi vérvizsgálat és a fejbőr biopszia is.

Hajhullás kezelése

Az alopecia hatékony kezelése a betegség pontos okának megtalálásával kezdődik.

A legtöbb hajhullás nem igényel semmilyen kezelést, mert csak ideiglenes vagy pedig az öregedés természetes velejárója.

Ha azonban a hajhullást valamilyen betegség okozza, akkor a kezelőorvos a betegségtől függően hatékony terápiával (gyógyszeres kezelés, életmód-terápia) képes visszafordítani, vagy lelassítani a hajhullás folyamatát.

Egyszerűen fogalmazva a depresszió hosszú ideig tartó rossz hangulat, amely befolyást gyakorol mindennapi életünkre. Bővebben a depresszió egy általános mentális betegség, hangulatzavar (az idősebbek még melankólia néven is ismerhetik), amikor a beteg nemcsak szomorúságot, rosszkedvet érez. Állandósult szomorúság, az új dolgok iránti érdeklődés és az öröm hiánya jellemzi ezt az időszakot.

Ne tévesszük össze a depressziót és a szomorúságot. A kettő nem ugyanazt jelenti. A depresszió egy tartós állapot (hetek, hónapok, évek), míg a szomorúság rövidebb idő alatt elmúlik (néhány nap, néhány hét).

Orvosi értelemben a depresszió diagnózisa csak meghatározott, tipikus tünetegyüttes előfordulása esetlén állítható fel.

Magyarországon a depresszió lakosság 7 – 15%-át érinti.

Tünetei

A depresszióban szenvedők közül néhányan a depresszió tünetei közül csak keveset tapasztalnak, míg mások több tünetet is észlelnek magukon. A tünetek súlyossága és gyakorisága, a tünetek fennállásának időtartama, természetesen egyénenként változó. A tünetek a betegség stádiumától függően is más-más megjelenést mutathatnak.

A depressziós betegséget a tünetek súlyosságától és a tünetek számától függően három csoportra osztjuk:

• enyhe
• közepes
• súlyos.

A tüneteket három jól megkülönböztetett csoportba soroljuk

Testi (vegetatív) tünetek:

• Alvási nehézségek, túl sok vagy túl kevés alvás
• Fáradtság
• Étvágyzavar, indokolatlan súlyváltozások (fogyás vagy hízás)

Magatartási tünetek

• Koncentrációs nehézségek, döntésképtelenség
• Lehangoltság
• Halál vagy öngyilkosság gondolatai, vagy öngyilkossági kísérletek
• Fáradtság, kevesebb fizikai aktivitás
• Munkaképtelenség
• Bezárkózás, visszahúzódás
• Nemi vágy elvesztése

Szubjektív, lelki tünetek:

• szomorúság, kedvetlenség,
• szorongás, félelem, aggodalom,
• reménytelenség,
• önleértékelés, önutálat,
• önvád, bűntudat,
• halálvágy, gondolatok az öngyilkosságról

Kialakulása

A depresszió kialakulásának okai nem ismertek, de sokféle kialakulási okot ismerünk:

• Genetikai jellemzők (öröklődés)
• Korai gyermekkori trauma (a test reakciója a félelemre és a stresszhelyzetekre)
• Agyi anyagcserezavar (a szervezetben alacsonyabb a szerotonin mennyisége a szükségesnél.
• Egészségi állapot (Egyes betegségek nagyobb kockázatot jelenthetnek: rák, szívbetegség, stroke, Alzheimer-kór, cukorbetegség)
• Stresszes események
• Környezeti tényezők
• Gyógyszerek, drogok

Diagnózis

A depresszió diagnózisának felállítása egy bonyolult nehézkes feladat, amelyet egy meghatározott protokoll alapján a pszichológus vagy a pszichiáter végez el.

Az orvos a fizikális és laboratóriumi vizsgálatokkal megállapítja a beteg általános egészségi állapotát és megpróbálja kizárni azokat a betegségeket, amelyek a depresszió tüneteit utánozzák, majd a pácienssel történő beszélgetés során megvizsgálja a beteg mentális állapotát.

Ma már lehetőség van online depressziós teszt elvégzésére, amely segíthet a betegség felismerésében.

Depresszió kezelése

A depresszió egy súlyos mentális egészségi állapot, amely mindenképpen orvosi ellátást igényel. Szerencsére a korai felismerés, a diagnózis, a gyógyszeres kezelés, a pszichoterápia és az életmód változtatásából álló kezelési terv segítségével a betegség meggyógyítható

A páciens számára a legfontosabb a megfelelő terápia megtalálása,

A depresszió kezelése három elemből állhat össze:

Pszichoterápia (beszédterápia) beleértve kognitív viselkedésterápiát, család terápiát és interperszonális (kapcsolati) terápiát is.

Gyógyszeres kezelés: antidepresszánsok, hangulatstabilizátorok és antipszichotikus gyógyszerek segítségével.

Életmódváltás. A testmozgás, a táplálkozás, a megfelelő alvásmennyiség és a stressz csökkentése segíthet a megelőzésben és az enyhe vagy közepesen súlyos tünetek megszüntetésében.

Ismerje meg az alvászavar tüneteit és a lehetséges kezelési módokat!

Mi az alvászavar?

Az ember életének elengedhetetlen része az alvás, nem véletlenül életünk egyharmad részét alvással töltjük. Az alvás és az ébrenlét folyamatos váltakozása az idegrendszer ritmusos működésének egyik jellemző megnyilvánulása, amelyet az agytörzs és a köztiagy (talamusz és hipotalamusz), szabályoz. Az agytörzsi hálózatos állomány felelős az agykéreg ébrenléti állapotának fenntartásáért.

A testi-lelki egészség meglétének egyik legfontosabb előfeltétele a megfelelő minőségű és mennyiségű alvás. Az alvás alatt a szervezet regenerálódik, feltöltődik és visszanyeri az elhasznált energiáit.

Az alvászavar olyan tünetek csoportja, amelyek befolyásolják a rendszeres alvás képességét. A felnőttek 30-35%-át is érintheti. A tünetek egy része az-alvás -ébrenlét szabályozás zavarából (pl. álmatlanság) adódik, míg másik részénél az alvás – ébrenlét szabályozás jól működik, de az alvás ideje alatt problémák (pl. alvajárás, alvás közbeni beszéd, lábgörcsök) jeleneznek

Az alvászavarok legtöbbször valamilyen pszichiátriai betegséghez, agyi, illetve éjszakai légzőszervi rendellenességhez kapcsolódnak, de számos olyan betegség is létezik, amely hatással van az alvás minőségére.

Az alvászavar nemtől függetlenül jelentkezik, de a nők nagyobb számban szenvednek alvászavarban, mint a férfiak.

Tünetei

Alvászavarral küszködhet, ha az alábbi tünetek közül egyet vagy többet tapasztal:

• Fáradt, de mégis nehezen alszik el
• Altatókat használ vagy alkoholt iszik, az könnyebb elalváshoz
• Éjszaka gyakran felébred
• Nehezen tud visszaaludni
• Éjszaka sokszor megszakad a levegővétel normális üteme (alvási apnoe)
• Szokatlan mozgások alvás közben
• Nappal állandóan fáradtnak érzi magát
• Nehéz megakadályozni, hogy tévézés vagy olvasás közben ne bóbiskoljon el
• Állandóan el akar aludni vezetés közben
• Szinte naponta kell szundítania kell
• Teljesítmény romlás az iskolában vagy a munkahelyen
• Nehéz koncentrálnia
• Ingerlékeny, szorongó
• Depressziós
• Túl stresszes az élete
• Indokolatlan súlygyarapodás

Kialakulása, oka

Az alvászavar nagyon gyakori panasz, amelynek megjelenési formája is nagyon változatos. Bár az okok eltérőek, az alvászavar végeredménye az, hogy az szervezet természetes alvási és ébrenléti ciklusa megváltozik. Leggyakrabban elalvási-átalvási zavarként, illetve korai ébredésként vagy ezek kombinációjaként jelentkezik.

Öt kategóriát különböztethetünk meg

Fizikai okok: különböző szervi problémák (asztma, allergia, hormonális problémák)

Élettani okok: öregedés, éjszakai műszak, időzóna váltás, lecsökkent fizikai aktivitás

Pszichés okok: erős negatív vagy pozitív stressz terhelés, fokozott szorongás

Pszichiátriai okok: depresszió és szorongásos rendellenességek

Gyógyszerekkel kapcsolatos okok: altatók, nyugtatók, drog vagy egyéb élvezeti szerek

Az alvászavarok típusai

Disszomniák (az alvászavarok csoportja):

• Inszomnia (álmatlanság, nehéz elalvás)
• Hiperszomnia (túlzott nappali álmosság)
• Narkolepszia (alvási rohamok)
• Légzéssel kapcsolatos alvási zavar, alvási apnoe
• Cirkadián ritmuszavar (alvás-ébrenlét ciklusának zavara)

Paraszomniák (olyan alvászavar, amely alvás közben rendellenes viselkedést okoz)

• Rémálom
• Éjszakai, alvási rémület (hirtelen felébredés)
• Alvajárás
• Beszéd alvás közben
• Paraszomnia MNO (a REM fázisban) alvási viselkedési rendellenesség
• Fogcsikorgatás

Diagnózis

Az alvászavarok diagnosztizálás során az orvos fizikális és laboratóriumi vizsgálatokkal megállapítja a beteg általános egészségi állapotát, és megpróbálja kizárni azokat a betegségeket, amelyek az alvászavar tüneteit okozhatják.

Elvégezhetnek különféle teszteteket poliszomnográfiás vizsgálat, Elektrofiziológiai vizsgálat (EEG) vagy többszörös alváslatencia vizsgálat (MSLT), amelyek döntő fontosságúak lehetnek, az alvászavarok megfelelő kezelési módjának meghatározásában.

Ha az alvászavar valamilyen betegség hatására alakult ki, akkor az a betegség meggyógyítása után általában elmúlik.

Alvászavar kezelése

Az alvászavarok kezelése a diagnózistól és az betegséget kiváltó okoktól októl függően változik.

A legjobb eredmények elérése az alváshigiénia kialakításával, kognitív viselkedésterápiával vagy a kettő kombinációjával lehetséges.

Nagyon lényeges, hogy az alvászavarok kezelésében az altatószer folyamatos és hosszú távú használata gyógyszerfüggőséghez vezet, ezért mindig kerüljük el az „öngyógyszerezést”!

A pajzsmirigy a nyak elülső részén a gége előtt kétoldalt nagyjából szimmetrikusan elhelyezkedő pillangó alakú mirigy, amely két lebenyből (bal lebeny és a jobb lebeny) áll. A szervezet legnagyobb hormontermelő szervét kétféle mirigysejt építi fel.

A pajzsmirigy termeli a tiroxint (T4) és trijód-tironint (T3) pajzsmirigyhormonokat, amelyek a szervezet majdnem minden sejtjére hatással vannak. Például a szervezet oxigénfogyasztására, hőtermelésére, anyagcseréjére, de nélkülözhetetlenek az egészséges egyedfejlődésben is.

Ugyancsak a pajzsmirigy termeli a kalcitonin nevű peptidhormont, ami a szervezet kalciumforgalmát szabályozza.

A pajzsmirigy hormonjainak termelését a hipotalamusz–agyalapi mirigy rendszer szabályozza, a TSH pajzsmirigy stimuláló hormon segítségével, amit az agyalapi mirigy elülső része választ ki. Ellenőrzi és irányítja a pajzsmirigyhormonok mennyiségét a véráramban. Ha kevés a pajzsmirigy hormon mennyisége, akkor a TSH szint emelkedik, magas a pajzsmirigy hormonszint esetén a TSH szint csökken.

Pajzsmirigy betegségek tünetei

A pajzsmirigy betegség sokféle tünettel jelentkezhet, de előfordulhat, hogy nincsenek tünetek és csak a szűrővizsgálatok mutatják ki a betegséget.

Néhány a jellemző tünetek közül:

• Fáradékonyság
• Álmatlanság, alvászavar
• Indokolatlan hideg- vagy meleg-érzet
• Súlygyarapodás vagy fogyás
• Depresszió, hangulati változások, koncentrációs zavarok, ingerlékenység
• Izomfájdalmak, ízületi fájdalmak, gyengeség és merevség
• Menstruációs problémák
• Bőrszárazság
• Székrekedés, hasmenés, bélpanaszok

Pajzsmirigy betegség kialakulásának oka

A pajzsmirigy betegségnek két fő típusát különböztetjük meg. Pajzsmirigy alul-működés (hypothyreosis, hipotireózis), amikor a szervezet nem termel elegendő mennyiségű pajzsmirigyhormont. Pajzsmirigy túlműködés (thyreotoxicosis, hipertireózis) esetén a pajzsmirigy sokkal több hormont termel, mint amennyit a szervezet igényel.

A pajzsmirigy alul-működés okai:

• Hashimoto-kór (autoimmun pajzsmirigygyulladás)
• Jódhiány:
• Veleszületett hypothyreosis
• A pajzsmirigy egy részének vagy egészének műtéti eltávolítása
• Sugárkezelés hatása
• Gyógyszerek mellékhatása

A pajzsmirigy túlműködés okai:

• Graves-Basedow kór (autoimmun betegség
• Pajzsmirigy gyulladás
• Túl sok jód a szervezetben

Diagnózis

A pajzsmirigy betegségének vizsgálata mindig az anamnézis felállítással, a páciens tüneteinek alapos kikérdezésével és fizikális vizsgálattal kezdődik.

A szükséges laborvizsgálatok a pajzsmirigy által termelt hormonok (FT3, FT4) szintjére, és a pajzsmirigy gyulladást jelző antitest vizsgálatokra is kiterjed (TRAK, antiTPO).

Amennyiben a vizsgálati eredmények igazolják a pajzsmirigy betegségét, mindenképpen kell ultrahangos vizsgálatot végezni. A vizsgálat után a szakorvos előírhat még pajzsmirigy szcintigráfiát szövetvizsgálatot, vagy egyéb képalkotó vizsgálatokat (röntgen, MR, CT).

Pajzsmirigy betegség kezelése

A pajzsmirigy problémák kezelése teljes mértékben a betegség típusától függ (alul-működés, túlműködés vagy daganat).

Általánosságban elmondható, hogy a hipotireózis kezelése elsősorban hormonpótlással, míg a hipertireózis kezelése esetén a pajzsmirigyhormon termelésének lecsökkentésére szolgáló, gyógyszeres kezeléssel történik.

Amennyiben szükséges, sebészeti beavatkozással eltávolítják a teljes pajzsmirigyet vagy annak csak egy részét. A sebészeti beavatkozás hatására, kialakul az állandó pajzsmirigy alul-működés.

Pajzsmirigy betegség megelőzése

A pajzsmirigy betegségek kialakulásának megelőzésére jelenleg nincsenek bevált módszerek.

Természetesen van néhány szempont, amivel csökkenthetjük a kialakulás kockázatát. Figyeljünk az immunrendszerünk megfelelő állapotára, sportoljunk, táplálkozzunk helyesen és kerüljük a stresszt.

Figyeljünk a szervezetünk számára szükséges jód és szelén mennyiségére az étkezés során.

Ha a családban előfordult már pajzsmirigy betegség, akkor különösen fontos figyelmet fordítani a szűrővizsgálatra.

A pajzsmirigy a szervezet legnagyobb hormontermelő szerve (lebenyekből álló pillangó alakú belső elválasztású mirigy), amely a gége előtt kétoldalt helyezkedik el. A pajzsmirigy működését a pajzsmirigy stimuláló hormon a TSH irányítja, amelynek nélkülözhetetlen szerepe van az anyagcsere és az energiafelhasználás vezérlésében. A pajzsmirigy termeli a pajzsmirigyhormonokat [tiroxint (T4) és trijód-tironint (T3)].

Ha a szervezetnek a működéséhez több pajzsmirigy hormonra van szüksége, akkor a TSH szint megemelkedik és több pajzsmirigy hormon termelődik. Ha a pajzsmirigy nem tud annyi hormont termelni, mint amennyit a szervezetünk igényel, akkor pajzsmirigy alulműködésről (hypothyreosis, hipotireózis) beszélünk.

Magyarországon a lakosság 4,4%-a szenved pajzsmirigy alulműködésben és a nőket gyakrabban érinti, mint a férfiakat. Általában gyakoribb a 60 év feletti embereknél, de bármely életkorban jelentkezhet.

Pajzsmirigy alulműködés tünetei

A hypothyreosis jelei és tünetei a hormonhiány súlyosságától függően változnak, és személyenként is eltérő tünetekkel jelentkezhetnek. Az állapot súlyossága azt is befolyásolja, hogy mikor és milyen jelek és tünetek jelennek meg.

A pajzsmirigy alulműködés jelei és tünetei a következők lehetnek:

• Fáradékonyság
• Fokozott érzékenység a hidegre
• Székrekedés
• Bőrszárazság
• Hízás
• Hajhullás
• Duzzadt arc
• Rekedtség
• Izomgyengeség
• A vér koleszterinszintjének emelkedése
• Izomfájdalmak, gyengeség és merevség
• Fájdalom, merevség vagy duzzanat az ízületekben
• A normálisnál nehezebb vagy rendszertelen menstruációs periódusok
• Testszőrzet elvesztés
• Lelassult pulzus
• Depresszió
• Károsodott memória
• Megnagyobbodott pajzsmirigy (golyva)

Pajzsmirigy alulműködés kialakulásának oka

A pajzsmirigy alulműködésnek számos oka lehetséges:

• Hashimoto-kór: Autoimmun pajzsmirigygyulladás, amelyet a beteg saját immunrendszere okoz. Ez a leggyakoribb ok.
• Jódhiány: A pajzsmirigynek a tökéletes működéshez jódra van szüksége. A jódhiányra az egyéb alulműködési tünetek mellett a pajzsmirigy megnagyobbodása is jelzés értékű.
• Veleszületett hypothyreosis: már újszülött korban kiszűrik a kötelezően elvégzett teszt segítségével.
• Műtéti eltávolítás: A pajzsmirigy egy részének vagy egészének műtéti eltávolítása
• Sugárkezelés: A fej és a nyak rákos megbetegedésének kezelésekor használt sugárzás, károsan hathat a pajzsmirigyre.
• Gyógyszerek mellékhatása: Néhány gyógyszer alkalmazásakor mellékhatásként jelentkezhet a pajzsmirigy alulműködés. Pl. litium használat

Diagnózis

A diagnózis felállításához a szakorvos megpróbálja megállapítani, hogy az adott tünetek a pajzsmirigyhez vagy esetleg más betegséghez kapcsolódnak. Ha igazolódik a hypothyreosis gyanúja, akkor labordiagnosztikai vizsgálat és ultrahangos vizsgálat javasolt.

A labordiagnosztikai vizsgálat során az agyalapi mirigy által termelt TSH és a pajzsmirigy hormonok (T3, T4) értékeit vizsgálják. Ha a hormonszint értékei nem megfelelőek (általában magas THS- és alacsony T4 szint), akkor következik az ultrahangvizsgálat, amely során a radiológus megvizsgálja a pajzsmirigyet és a körülötte levő lágy-részeket.

Ha a vizsgálat rendellenességet mutat ki, olyankor további diagnosztikai vizsgálatokra is szükség lehet.

Pajzsmirigy alulműködés kezelése

A legtöbb esetben a hypothyreosis kezelése elsősorban hormonpótlással történik. A hormonterápiás kezelés általában alacsony hormondózissal kezdődik, és fokozatosan növelik a hormon mennyiségét, a kívánt hatás eléréséig. A beállított hormonszintet már elég félévente-, évente ellenőrizni.

A pajzsmirigy alulműködés véglegesen nem gyógyítható, de a beteg tünetmentessé tehető.

Pajzsmirigy alulműködés megelőzése

A hypothyreosis az esetek többségében nem megelőzhető!

A betegség súlyossá válásának elkerülésének legjobb módja, ha folyamatosan figyeljük a hypothyreosisra jellemző tüneteket, és azok megjelenésekor azonnal szakorvoshoz fordulunk.

Kijelenthető, hogy általában nincs hypothyreosis diéta, de a pajzsmirigy normális működéséhez is elengedhetetlen a normális étrend és táplálkozás.

A fejlett országokban a jódhiány okozta pajzsmirigybetegségeket szinte megszüntették a sóban és az élelmiszerekben található jód-adalékokkal. A kiegyensúlyozott étrend fogyasztása szükségtelenné teszi a kiegészítő jód szedését.

A szója nagy mennyiségűben történő fogyasztása hatással lehet a pajzsmirigy működésre, de ha valakinek nincs jódhiánya, akkor nem okozhat pajzsmirigy alulműködést.

Az egészséges étrend biztosítja a pajzsmirigy egészségét is!