A petefészekciszták folyadékkal teli hólyag alakú képletek, amely leggyakrabban az ovuláció során alakulnak ki. Lehetnek jó- és rosszindulatúak is.

A petefészekciszta – mint összefoglaló kifejezés – önmagában számtalan elváltozásra jellemző elnevezés. A legtöbb ciszta ártalmatlan, nem okoz kellemetlen tüneteket és néhány hónapon belül kezelés nélkül eltűnik. Bizonyos estekben azonban a petefészekciszták alhasi fájdalmat okozhatnak, és súlyosabb szövődménnyé is alakulhatnak. Ha a ciszta túl nagyra nő, a petefészek elcsavarodhat. Ezt hívjuk petefészek torziónak.

Tünetei

A legtöbb ciszta kis méretű és nem okoz semmilyen tünetet, létezésük csak nőgyógyászati kismedencei ultrahang vizsgálatok során derül ki.

Amennyiben a ciszta mégis tünetekkel jelentkezik, akkor nyomás, puffadás, duzzanat, éles vagy tompa alhasi fájdalom előfordulhat.

Ha petefészekciszta megreped, „kidurran” akkor hirtelen súlyos fájdalom jelentkezik.

Ciszta csavarodás torzió estén, a fájdalmak mellett hányinger és hányás is jelentkezhet.

A kevésbé gyakori tünetek a következők:

• Kismedencei fájdalom
• Tompa fájdalom a hát alsó részében és a combokban
• Vizelési és széklet problémák
• Fájdalmas érzések szexuális együttlét alatt/után
• Indokolatlan súlygyarapodás
• Szokatlan nagy görcsös érzés a menstruáció alatt
• Szokatlan (nem normális) hüvelyi vérzés
• Emlőérzékenység

Okai

A petefészekciszták leggyakoribb okai a következők:

• Hormonális problémák.
• Endometriózis: Az endometriózisban szenvedő nőknél kialakulhat egyfajta petefészek-ciszta, amit endometrium implantátumnak vagy endometriózis csomónak is neveznek.
• Terhesség. A petefészek ciszta általában a terhesség korai szakaszában alakul ki, hogy támogassa a terhességet, a méhlepény (placenta) kialakulásáig.
• Súlyos kismedencei fertőzések. A fertőzések átterjedhetnek a petefészkekre és a petevezetékekre, miközben ciszták kialakulását okozhatják.

Megelőzhető a kialakulása?

A petefészekciszták kialakulásának megelőzésére nincsenek lehetőségeink, de a rendszeres nőgyógyászati kismedencei vizsgálatok segítséget nyújtanak a petefészekben történő változások lehető legkorábbi diagnosztizálására.

Egyszerűen fogalmazva a depresszió hosszú ideig tartó rossz hangulat, amely befolyást gyakorol mindennapi életünkre. Bővebben a depresszió egy általános mentális betegség, hangulatzavar (az idősebbek még melankólia néven is ismerhetik), amikor a beteg nemcsak szomorúságot, rosszkedvet érez. Állandósult szomorúság, az új dolgok iránti érdeklődés és az öröm hiánya jellemzi ezt az időszakot.

Ne tévesszük össze a depressziót és a szomorúságot. A kettő nem ugyanazt jelenti. A depresszió egy tartós állapot (hetek, hónapok, évek), míg a szomorúság rövidebb idő alatt elmúlik (néhány nap, néhány hét).

Orvosi értelemben a depresszió diagnózisa csak meghatározott, tipikus tünetegyüttes előfordulása esetlén állítható fel.

Magyarországon a depresszió lakosság 7 – 15%-át érinti.

Tünetei

A depresszióban szenvedők közül néhányan a depresszió tünetei közül csak keveset tapasztalnak, míg mások több tünetet is észlelnek magukon. A tünetek súlyossága és gyakorisága, a tünetek fennállásának időtartama, természetesen egyénenként változó. A tünetek a betegség stádiumától függően is más-más megjelenést mutathatnak.

A depressziós betegséget a tünetek súlyosságától és a tünetek számától függően három csoportra osztjuk:

• enyhe
• közepes
• súlyos.

A tüneteket három jól megkülönböztetett csoportba soroljuk

Testi (vegetatív) tünetek:

• Alvási nehézségek, túl sok vagy túl kevés alvás
• Fáradtság
• Étvágyzavar, indokolatlan súlyváltozások (fogyás vagy hízás)

Magatartási tünetek

• Koncentrációs nehézségek, döntésképtelenség
• Lehangoltság
• Halál vagy öngyilkosság gondolatai, vagy öngyilkossági kísérletek
• Fáradtság, kevesebb fizikai aktivitás
• Munkaképtelenség
• Bezárkózás, visszahúzódás
• Nemi vágy elvesztése

Szubjektív, lelki tünetek:

• szomorúság, kedvetlenség,
• szorongás, félelem, aggodalom,
• reménytelenség,
• önleértékelés, önutálat,
• önvád, bűntudat,
• halálvágy, gondolatok az öngyilkosságról

Kialakulása

A depresszió kialakulásának okai nem ismertek, de sokféle kialakulási okot ismerünk:

• Genetikai jellemzők (öröklődés)
• Korai gyermekkori trauma (a test reakciója a félelemre és a stresszhelyzetekre)
• Agyi anyagcserezavar (a szervezetben alacsonyabb a szerotonin mennyisége a szükségesnél.
• Egészségi állapot (Egyes betegségek nagyobb kockázatot jelenthetnek: rák, szívbetegség, stroke, Alzheimer-kór, cukorbetegség)
• Stresszes események
• Környezeti tényezők
• Gyógyszerek, drogok

Diagnózis

A depresszió diagnózisának felállítása egy bonyolult nehézkes feladat, amelyet egy meghatározott protokoll alapján a pszichológus vagy a pszichiáter végez el.

Az orvos a fizikális és laboratóriumi vizsgálatokkal megállapítja a beteg általános egészségi állapotát és megpróbálja kizárni azokat a betegségeket, amelyek a depresszió tüneteit utánozzák, majd a pácienssel történő beszélgetés során megvizsgálja a beteg mentális állapotát.

Ma már lehetőség van online depressziós teszt elvégzésére, amely segíthet a betegség felismerésében.

Depresszió kezelése

A depresszió egy súlyos mentális egészségi állapot, amely mindenképpen orvosi ellátást igényel. Szerencsére a korai felismerés, a diagnózis, a gyógyszeres kezelés, a pszichoterápia és az életmód változtatásából álló kezelési terv segítségével a betegség meggyógyítható

A páciens számára a legfontosabb a megfelelő terápia megtalálása,

A depresszió kezelése három elemből állhat össze:

Pszichoterápia (beszédterápia) beleértve kognitív viselkedésterápiát, család terápiát és interperszonális (kapcsolati) terápiát is.

Gyógyszeres kezelés: antidepresszánsok, hangulatstabilizátorok és antipszichotikus gyógyszerek segítségével.

Életmódváltás. A testmozgás, a táplálkozás, a megfelelő alvásmennyiség és a stressz csökkentése segíthet a megelőzésben és az enyhe vagy közepesen súlyos tünetek megszüntetésében.

A pajzsmirigy a nyak elülső részén a gége előtt kétoldalt nagyjából szimmetrikusan elhelyezkedő pillangó alakú mirigy, amely két lebenyből (bal lebeny és a jobb lebeny) áll. A szervezet legnagyobb hormontermelő szervét kétféle mirigysejt építi fel.

A pajzsmirigy termeli a tiroxint (T4) és trijód-tironint (T3) pajzsmirigyhormonokat, amelyek a szervezet majdnem minden sejtjére hatással vannak. Például a szervezet oxigénfogyasztására, hőtermelésére, anyagcseréjére, de nélkülözhetetlenek az egészséges egyedfejlődésben is.

Ugyancsak a pajzsmirigy termeli a kalcitonin nevű peptidhormont, ami a szervezet kalciumforgalmát szabályozza.

A pajzsmirigy hormonjainak termelését a hipotalamusz–agyalapi mirigy rendszer szabályozza, a TSH pajzsmirigy stimuláló hormon segítségével, amit az agyalapi mirigy elülső része választ ki. Ellenőrzi és irányítja a pajzsmirigyhormonok mennyiségét a véráramban. Ha kevés a pajzsmirigy hormon mennyisége, akkor a TSH szint emelkedik, magas a pajzsmirigy hormonszint esetén a TSH szint csökken.

Pajzsmirigy betegségek tünetei

A pajzsmirigy betegség sokféle tünettel jelentkezhet, de előfordulhat, hogy nincsenek tünetek és csak a szűrővizsgálatok mutatják ki a betegséget.

Néhány a jellemző tünetek közül:

• Fáradékonyság
• Álmatlanság, alvászavar
• Indokolatlan hideg- vagy meleg-érzet
• Súlygyarapodás vagy fogyás
• Depresszió, hangulati változások, koncentrációs zavarok, ingerlékenység
• Izomfájdalmak, ízületi fájdalmak, gyengeség és merevség
• Menstruációs problémák
• Bőrszárazság
• Székrekedés, hasmenés, bélpanaszok

Pajzsmirigy betegség kialakulásának oka

A pajzsmirigy betegségnek két fő típusát különböztetjük meg. Pajzsmirigy alul-működés (hypothyreosis, hipotireózis), amikor a szervezet nem termel elegendő mennyiségű pajzsmirigyhormont. Pajzsmirigy túlműködés (thyreotoxicosis, hipertireózis) esetén a pajzsmirigy sokkal több hormont termel, mint amennyit a szervezet igényel.

A pajzsmirigy alul-működés okai:

• Hashimoto-kór (autoimmun pajzsmirigygyulladás)
• Jódhiány:
• Veleszületett hypothyreosis
• A pajzsmirigy egy részének vagy egészének műtéti eltávolítása
• Sugárkezelés hatása
• Gyógyszerek mellékhatása

A pajzsmirigy túlműködés okai:

• Graves-Basedow kór (autoimmun betegség
• Pajzsmirigy gyulladás
• Túl sok jód a szervezetben

Diagnózis

A pajzsmirigy betegségének vizsgálata mindig az anamnézis felállítással, a páciens tüneteinek alapos kikérdezésével és fizikális vizsgálattal kezdődik.

A szükséges laborvizsgálatok a pajzsmirigy által termelt hormonok (FT3, FT4) szintjére, és a pajzsmirigy gyulladást jelző antitest vizsgálatokra is kiterjed (TRAK, antiTPO).

Amennyiben a vizsgálati eredmények igazolják a pajzsmirigy betegségét, mindenképpen kell ultrahangos vizsgálatot végezni. A vizsgálat után a szakorvos előírhat még pajzsmirigy szcintigráfiát szövetvizsgálatot, vagy egyéb képalkotó vizsgálatokat (röntgen, MR, CT).

Pajzsmirigy betegség kezelése

A pajzsmirigy problémák kezelése teljes mértékben a betegség típusától függ (alul-működés, túlműködés vagy daganat).

Általánosságban elmondható, hogy a hipotireózis kezelése elsősorban hormonpótlással, míg a hipertireózis kezelése esetén a pajzsmirigyhormon termelésének lecsökkentésére szolgáló, gyógyszeres kezeléssel történik.

Amennyiben szükséges, sebészeti beavatkozással eltávolítják a teljes pajzsmirigyet vagy annak csak egy részét. A sebészeti beavatkozás hatására, kialakul az állandó pajzsmirigy alul-működés.

Pajzsmirigy betegség megelőzése

A pajzsmirigy betegségek kialakulásának megelőzésére jelenleg nincsenek bevált módszerek.

Természetesen van néhány szempont, amivel csökkenthetjük a kialakulás kockázatát. Figyeljünk az immunrendszerünk megfelelő állapotára, sportoljunk, táplálkozzunk helyesen és kerüljük a stresszt.

Figyeljünk a szervezetünk számára szükséges jód és szelén mennyiségére az étkezés során.

Ha a családban előfordult már pajzsmirigy betegség, akkor különösen fontos figyelmet fordítani a szűrővizsgálatra.

A policisztás ovárium szindróma (PCOS) vagy policisztás petefészek szindróma a fogamzóképes (reproduktív) korú nők gyakori egészségügyi problémája, amelyet a reproduktív hormonok egyensúlyhiánya okoz. A PCOS betegeknél hormonális egyensúlyhiány és anyagcsere problémák is jelentkeznek.

A PCOS betegségben szenvedőknél a petefészek abnormálisan sok androgén (férfi nemi) hormont termel. A petefészekben a petesejt nem rendesen fejlődik, vagy az érett petesejt nem tud felszabadulni. Az ovuláció nem történik meg és a petefészken sok kis folyadékkal teli ciszta marad.

A PCOS a fogamzóképes nők mintegy öt- tíz százalékát érinti, és a kutatások alapján a női meddőség hetven százalékáért is ez betegség felel.

Policisztás petefészek szindróma tünetei

A PCOS jelei és tünetei már a pubertáskorban az első menstruáció idején is jelentkezhetnek, de sokszor csak akkor derül ki, amikor a szülni kívánó nő teherbeesési problémák miatt a orvoshoz fordul.

A PCOS tünetei négy csoportba oszthatók

• nőgyógyászati
• belgyógyászati
• bőrgyógyászati

A PCOS tünetei a következők lehetnek:

• Szabálytalan menstruációs ciklus: rendszertelen, elmaradó (nyolcnál kevesebb egy évben) vagy 21 naponként vagy ennél gyakoribb menstruáció
• Nagy petefészkek vagy sok apró ciszta a petefészekben
• A túlzott testszőrzet növekedés (mellkason, a hason és a háton)
• Elhízás, túlsúly (különösen a has környékén)
• Akne, pattanásos, zsíros bőr
• A bőrszín szürkésbarna elváltozása
• Sötét vagy vastag bőrfoltok (a nyak hátsó részén, a hónaljban és a mell alatt)
• Elvékonyodó haj vagy hajhullás (férfias jellegű kopaszodás)
• Meddőség
• Megnövekedett androgén hormon szint
• Inzulinrezisztencia, cukor- és anyagcserezavarok

PCOS kialakulásának oka

A PCOS kialakulásának pontos okát még nem ismerjük, de néhány tényezőt közvetlen kapcsolatba hozhatunk a betegséggel.

Genetikai hajlam: sok családban előfordul, hogy anya és lánya vagy a nővérek is PCOS betegek

Magas inzulinszint: a hasnyálmirigy által termelt inzulin szabályozza az anyagcserét és biztosítja, hogy a sejtek hozzájuthassanak a szükséges vércukorhoz. Ha a sejtek nem reagálnak normálisan az inzulinra a szervezetben, az inzulin vérszintje sokkal magasabb lesz.

Magas androgén-szint: az egészséges női szervezetben a kis mennyiségben megtalálható a mellékvese és a petefészek által termelt androgén hormonok, a férfi nemi hormonok. A PCOS-ben szenvedő nőknél az androgén hormonszint magasabb a normálisnál, és megakadályozhatja a petesejt ovulációját a menstruációs ciklus alatt.

Alacsony szintű gyulladás: a PCO szindrómás nők szervezetében megtalálható egyfajta állandó alacsony szintű gyulladás, amely a petefészket fokozott androgén termelésre készteti.

PCOS diagnózis

A PCOS szindróma több tünetet foglal magába, ezért általában nőgyógyászok és endokrinológus együttes munkája segíti kivizsgálást.

A PCOS diagnózisához ki kell zárni néhány betegséget (amelyek hasonló tüneteteket mutatnak ), majd az alábbi három  tünet közül kettőnek a megléte szükséges.

• Rendszertelen vagy ritka menstruáció
• Magas androgén hormonszint
• Policisztás ovarium szerkezet (PCO)

A diagnózis felállítása gondos anamnézissel, fizikai- és alapvető laboratóriumi vizsgálatokkal elvégezhető anélkül, hogy szükség lenne ultrahang vagy egyéb képalkotó vizsgálatra.

PCOS petefészek tünetcsoport kezelése

Mivel nincs olyan kezelés, amely a PCOS összes tünetét egyszerre tudná orvosolni, ezért a gyógyítás a különálló tünetek megszüntetésére koncentrál, és sokszor szükséges a különféle szakmák együttműködése is.

A kezelés legfontosabb területei:

• Gyógyszeres kezelés: alapvetően hormonkezelés, amely attól is függ, hogy a páciens tervez-e terhességet vagy sem. Pl. inzulinrezisztencia csökkentése, az androgén hormonszint csökkentése, az ovuláció elősegítése.
• Életmódváltás: A rendszeres testmozgás és az egészséges étrend segíti a testsúly változást, és az inzulinszint optimális beállítását.
• Műtéti beavatkozás: a petefészek kéreg bemetszése is megoldást jelenthet.

A pajzsmirigy a szervezet legnagyobb hormontermelő szerve (lebenyekből álló pillangó alakú belső elválasztású mirigy), amely a gége előtt kétoldalt helyezkedik el. A pajzsmirigy működését a pajzsmirigy stimuláló hormon a TSH irányítja, amelynek nélkülözhetetlen szerepe van az anyagcsere és az energiafelhasználás vezérlésében. A pajzsmirigy termeli a pajzsmirigyhormonokat [tiroxint (T4) és trijód-tironint (T3)].

Ha a szervezetnek a működéséhez több pajzsmirigy hormonra van szüksége, akkor a TSH szint megemelkedik és több pajzsmirigy hormon termelődik. Ha a pajzsmirigy nem tud annyi hormont termelni, mint amennyit a szervezetünk igényel, akkor pajzsmirigy alulműködésről (hypothyreosis, hipotireózis) beszélünk.

Magyarországon a lakosság 4,4%-a szenved pajzsmirigy alulműködésben és a nőket gyakrabban érinti, mint a férfiakat. Általában gyakoribb a 60 év feletti embereknél, de bármely életkorban jelentkezhet.

Pajzsmirigy alulműködés tünetei

A hypothyreosis jelei és tünetei a hormonhiány súlyosságától függően változnak, és személyenként is eltérő tünetekkel jelentkezhetnek. Az állapot súlyossága azt is befolyásolja, hogy mikor és milyen jelek és tünetek jelennek meg.

A pajzsmirigy alulműködés jelei és tünetei a következők lehetnek:

• Fáradékonyság
• Fokozott érzékenység a hidegre
• Székrekedés
• Bőrszárazság
• Hízás
• Hajhullás
• Duzzadt arc
• Rekedtség
• Izomgyengeség
• A vér koleszterinszintjének emelkedése
• Izomfájdalmak, gyengeség és merevség
• Fájdalom, merevség vagy duzzanat az ízületekben
• A normálisnál nehezebb vagy rendszertelen menstruációs periódusok
• Testszőrzet elvesztés
• Lelassult pulzus
• Depresszió
• Károsodott memória
• Megnagyobbodott pajzsmirigy (golyva)

Pajzsmirigy alulműködés kialakulásának oka

A pajzsmirigy alulműködésnek számos oka lehetséges:

• Hashimoto-kór: Autoimmun pajzsmirigygyulladás, amelyet a beteg saját immunrendszere okoz. Ez a leggyakoribb ok.
• Jódhiány: A pajzsmirigynek a tökéletes működéshez jódra van szüksége. A jódhiányra az egyéb alulműködési tünetek mellett a pajzsmirigy megnagyobbodása is jelzés értékű.
• Veleszületett hypothyreosis: már újszülött korban kiszűrik a kötelezően elvégzett teszt segítségével.
• Műtéti eltávolítás: A pajzsmirigy egy részének vagy egészének műtéti eltávolítása
• Sugárkezelés: A fej és a nyak rákos megbetegedésének kezelésekor használt sugárzás, károsan hathat a pajzsmirigyre.
• Gyógyszerek mellékhatása: Néhány gyógyszer alkalmazásakor mellékhatásként jelentkezhet a pajzsmirigy alulműködés. Pl. litium használat

Diagnózis

A diagnózis felállításához a szakorvos megpróbálja megállapítani, hogy az adott tünetek a pajzsmirigyhez vagy esetleg más betegséghez kapcsolódnak. Ha igazolódik a hypothyreosis gyanúja, akkor labordiagnosztikai vizsgálat és ultrahangos vizsgálat javasolt.

A labordiagnosztikai vizsgálat során az agyalapi mirigy által termelt TSH és a pajzsmirigy hormonok (T3, T4) értékeit vizsgálják. Ha a hormonszint értékei nem megfelelőek (általában magas THS- és alacsony T4 szint), akkor következik az ultrahangvizsgálat, amely során a radiológus megvizsgálja a pajzsmirigyet és a körülötte levő lágy-részeket.

Ha a vizsgálat rendellenességet mutat ki, olyankor további diagnosztikai vizsgálatokra is szükség lehet.

Pajzsmirigy alulműködés kezelése

A legtöbb esetben a hypothyreosis kezelése elsősorban hormonpótlással történik. A hormonterápiás kezelés általában alacsony hormondózissal kezdődik, és fokozatosan növelik a hormon mennyiségét, a kívánt hatás eléréséig. A beállított hormonszintet már elég félévente-, évente ellenőrizni.

A pajzsmirigy alulműködés véglegesen nem gyógyítható, de a beteg tünetmentessé tehető.

Pajzsmirigy alulműködés megelőzése

A hypothyreosis az esetek többségében nem megelőzhető!

A betegség súlyossá válásának elkerülésének legjobb módja, ha folyamatosan figyeljük a hypothyreosisra jellemző tüneteket, és azok megjelenésekor azonnal szakorvoshoz fordulunk.

Kijelenthető, hogy általában nincs hypothyreosis diéta, de a pajzsmirigy normális működéséhez is elengedhetetlen a normális étrend és táplálkozás.

A fejlett országokban a jódhiány okozta pajzsmirigybetegségeket szinte megszüntették a sóban és az élelmiszerekben található jód-adalékokkal. A kiegyensúlyozott étrend fogyasztása szükségtelenné teszi a kiegészítő jód szedését.

A szója nagy mennyiségűben történő fogyasztása hatással lehet a pajzsmirigy működésre, de ha valakinek nincs jódhiánya, akkor nem okozhat pajzsmirigy alulműködést.

Az egészséges étrend biztosítja a pajzsmirigy egészségét is!

Az inzulin, a hasnyálmirigy által termelt hormon, amelynek nagyon fontos szerepe van az anyagcsere szabályozásában. A szervezet sejtjei az inzulin segítségével jutnak hozzá a glükózhoz (vércukorhoz). Inzulinrezisztencia (IR) esetén a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulin hormonra, azaz ellenállnak az inzulin hatásának, ezért a szervezetnek sokkal nagyobb mennyiséget kell termelnie, hogy a vércukorszintet a normális tartományba tartsa.

Inzulinrezisztencia tünetei

Az inzulinrezisztenciának sokszor nincsenek speciális, könnyen észrevehető tünetei, és általában csak a laboratóriumi vizsgálatok mutatják ki a kóros elváltozást.

A jelentkező tünetek nagyon változatosak lehetnek, ezért az alábbi észlelések esetén érdemes a panaszok hátterének vizsgálatát megkezdeni:

• sikertelen testsúly-csökkentés,
• menstruációs ciklus szabálytalanná válása,
• meddőség,
• nemkívánatos helyeken történő szőrnövekedés,
• cukros ételek elfogyasztása után remegés, izzadás, koncentrációs zavarok,
• gyakran jelentkező éhségérzet,
• az étkezések között eltelt idő alatt rosszullét, ájulás,
• alvászavarok, kialvatlanság,
• bőrelváltozások,
• foltos hajhullás,
• homályos látás,
• depresszió.

Inzulinrezisztencia kialakulásának okai

Bár az inzulinrezisztencia kialakulásának pontos oka nem ismert, néhány tényezőt már összekapcsoltak a betegség kialakulásával. Ezek az alábbiak:

• genetikai tényezők,
• elhízás (különösen a hasi területeken, „alma” típusú),
• terhesség,
• mozgásszegény életmód, fizikai aktivitás hiánya,
• az anamnézisben megjelenő magas vérnyomás vagy magas triglicerid szint,
• nagy dózisú szteroid használat,
• krónikus stressz,
• policisztás petefészek szindróma (PCOS).

Diagnózis

Az inzulin rezisztencia megállapításának jelenleg még nincs általánosan meghatározott protokollja, ezért az általános kivizsgálás a szokásos részletes anamnézis (panaszok, tünetek, családi kórtörténet) mellett vérvételből és ultrahang vizsgálatból áll.

A szénhidrát anyagcsere állapotát vércukor terheléses inzulinszint méréssel vizsgálják. A 75 gramm cukor elfogyasztását követően a normál/túlsúlyos pácienseknél 3 pontos (0, 60, 120 perc), míg a sovány/izmos testalkatú pácienseknél 5 pontos (0, 30, 60, 120, 240 perc) vércukorgörbe és inzulingörbe felvétele történik.

Néhány helyen a vizsgálatok után meghatározzák még a HOMA indexet, amelyet az éhgyomri vércukor és inzulin szint értékekből számolnak ki.

Ellenőrzik továbbá a máj- és vesefunkciókat, illetve a teljes hormonrendszert. Amennyiben szükséges, sor kerül a hüvelyi ultrahang vizsgálatra is.

Inzulinrezisztencia kezelése

A megfelelő intézkedésekkel az inzulinrezisztencia kordában tartható és nem romlik prediabétesz (vércukorszint már magasabb a normálisnál, de még nem olyan magas, hogy cukorbetegséget jelentsen) vagy 2-es típusú cukorbetegség irányába. Az életmód megváltoztatása segíthet visszafordítani az inzulinrezisztenciát.

Mint a legtöbb betegség, így az IR esetén is a hatásos kezelés mindig egyénre szabott.

A kezelés három részből áll:

• diéta
• sport
• gyógyszeres kezelés

Tényként fogadhatjuk el, hogy a megfelelő életmódprogram (súlycsökkentés és rendszeres testmozgás) nemcsak a betegség kialakulásában, de visszafordításában is nagy szerepet játszik.

Csökkentse a zsír- és kalóriabevitelt, tartson alacsony szénhidrát tartalmú diétát és végezzen közepes intenzitású edzéseket (például kerékpározás vagy gyaloglás), legalább heti öt napon keresztül.

A szénhidrátbevitel csökkentése szintén javíthatja a glükóz anyagcserét és csökkentheti az inzulinrezisztenciát. Egyes kutatások szerint három alacsony szénhidrát tartalmú étkezés egy 24 órás periódusban több mint 30 százalékkal csökkentheti az étkezés utáni inzulinrezisztenciát.

Ha az életmódváltás nem eredményes, és kialakul a cukorbetegség, akkor a kezelőorvos gyógyszeres kezelést fog javasolni, amely azonban már rendszeres ellenőrzést igényel.