A Hashimoto thyreoiditis egy autoimmun betegség, amelyben a szervezet immunrendszere megtámadja és károsítja a pajzsmirigyet, amely ezért a szükségesnél kevesebb pajzsmirigyhormont termel és kialakul a pajzsmirigy alul-működés (hipotireózis, hypothyreosis).

A pajzsmirigy a szervezet endokrin rendszerének része, amely egy pillangó alakú belső elválasztású mirigy (lásd. Korábbi blogbejegyzésünket a pajzsmirigy működésről és a pajzsmirigy alulműködésről).

Az egyik leggyakoribb autoimmun betegség, és a pajzsmirigy alul-működés (hipertireózis) kialakulásának leggyakoribb oka. Legfőképpen a középkorú nőknél 40 és 60 év között jelentkezik, de előfordulhat bármilyen korú nőnél, férfinál és gyermeknél is. Körülbelül a lakosság 1-2%-a lehet érintett, ezen belül a nő-férfi arány kb. 8-10 : 1.

Tünetek

Hashimoto pajzsmirigygyulladást nehéz felfedezni, mert enyhébb esetben sokszor nincsenek tünetei a betegségnek, és csak évek múlva jelennek meg az első panaszok, amikor már kialakulhatott a krónikus gyulladás, ami a vérben lévő pajzsmirigyhormonszint lecsökkenését jelenti. Ennek következtében megjelennek a pajzsmirigy alul-működés tünetei. Érdekes módon a betegség kezdeti szakaszában megjelenhet a pajzsmirigy másik betegsége, a pajzsmirigy túlműködés (hipertireózis, hypothyreosis) tünetei (lásd. Korábbi blogbejegyzésünket a pajzsmirigy túlműködésről).

A kór gyakori főbb jelei a következők lehetnek:

A pajzsmirigy alulműködés tünetei:

• Fáradékonyság
• Hideg-érzékenység
• Ödéma
• Bőrszárazság
• Hízás
• Hajhullás
• Rekedtség
• Izomgyengeség
• A vér koleszterinszintjének emelkedése
• Izomfájdalom
• Ízületi-fájdalom
• Menstruációs zavarok
• Emésztési zavarok
• Depresszió
• Megnagyobbodott pajzsmirigy (golyva)

A pajzsmirigy túlműködés tünetei:

• Súlycsökkenés
• Étvágynövekedés
• Kézremegés
• Megemelkedett vérnyomás
• Idegesség, szorongás és ingerlékenység
• Fokozott izzadás
• Alvászavar
• Fokozott hőérzékenység érzés

Oka

A Hashimoto-kór egy autoimmun betegség, amelynél az autoimmun folyamat kiváltó oka továbbra sem ismert.  Általában örökletes genetikai okokat mutatnak ki, illetve kapcsolódhat más autoimmun betegségekhez, mint az 1-es típusú cukorbetegség vagy a lisztérzékenység.

Diagnózis

A pajzsmirigygyulladás diagnosztizálásához a családi kórtörténet és a tünetek alapján, speciális vérvizsgálatok segítségével határozzák meg a pajzsmirigy által termelt hormonszinteket [tiroxint (T4), trijód-tironint (T3)] illetve az agyalapi mirigy által termelt TSH pajzsmirigy stimuláló hormonszintet. Vérvizsgálattal nézik meg, hogy a vérben kóros mennyiségben találhatók-e pajzsmirigy-peroxidázok (TPO antitestek).

A haj növekedési ciklusa három fázisból (anagén = növekedő, katagén = nyugalmi leállás, telogén = elhalási) áll. A hajhullás, más néven alopecia, olyan rendellenesség, amelyet a test hajtermelési ciklusának megszakítása okoz.

Normális állapotban naponta 50 -100 hajszálat veszítünk, ami a körülbelül százezer hajszálhoz képest észrevehetetlen. Ha ennél jelentősebb mennyiségű hajvesztést tapasztalunk, akkor beszélhetünk hajhullásról. A hajhullás jelentkezhet hirtelen vagy pedig fokozatosan alakul ki az évek során. Az alopecia lehet tartós vagy átmeneti hajhullásról is.

Hajhullás oka

A férfiak nagy részénél az öregedéssel együtt jár a tartós hajritkulás, amely jól látható a homloknál és a fejtetőn. Ez általában genetikai örökség.

A súlyos betegségek, műtétek vagy traumatikus események szintén okozhatnak hajhullást, de ezek általában nem tartósak és kezelés nélkül is megszűnnek.

A hormonális változások (terhesség, szülés, fogamzásgátló tabletták, változó kor), különféle betegségek (pajzsmirigy, szőrtüszőket megtámadó autoimmun probléma, fejbőr fertőzések) és a betegségek kezelésére alkalmazott gyógyszerek (rák, magas vérnyomás, ízületi gyulladás, depresszió, szív problémák) átmeneti hajhullást okozhatnak.

Diagnózis

A betegség diagnosztizálása során az orvos a családi anamnézis, a táplálkozási-, hajápolási szokások, a korábbi betegségek megismerése után fizikális és laboratóriumi vizsgálatokkal, szükség esetén fejbőr biopsziával megállapítja, a hajhullás okát.

Ha a hajhullás oka betegség, vitaminhiány, hormon egyensúly hiány vagy valamilyen fertőzés, mindenképpen szükséges a laboratóriumi vérvizsgálat és a fejbőr biopszia is.

Hajhullás kezelése

Az alopecia hatékony kezelése a betegség pontos okának megtalálásával kezdődik.

A legtöbb hajhullás nem igényel semmilyen kezelést, mert csak ideiglenes vagy pedig az öregedés természetes velejárója.

Ha azonban a hajhullást valamilyen betegség okozza, akkor a kezelőorvos a betegségtől függően hatékony terápiával (gyógyszeres kezelés, életmód-terápia) képes visszafordítani, vagy lelassítani a hajhullás folyamatát.

A policisztás ovárium szindróma (PCOS) vagy policisztás petefészek szindróma a fogamzóképes (reproduktív) korú nők gyakori egészségügyi problémája, amelyet a reproduktív hormonok egyensúlyhiánya okoz. A PCOS betegeknél hormonális egyensúlyhiány és anyagcsere problémák is jelentkeznek.

A PCOS betegségben szenvedőknél a petefészek abnormálisan sok androgén (férfi nemi) hormont termel. A petefészekben a petesejt nem rendesen fejlődik, vagy az érett petesejt nem tud felszabadulni. Az ovuláció nem történik meg és a petefészken sok kis folyadékkal teli ciszta marad.

A PCOS a fogamzóképes nők mintegy öt- tíz százalékát érinti, és a kutatások alapján a női meddőség hetven százalékáért is ez betegség felel.

Policisztás petefészek szindróma tünetei

A PCOS jelei és tünetei már a pubertáskorban az első menstruáció idején is jelentkezhetnek, de sokszor csak akkor derül ki, amikor a szülni kívánó nő teherbeesési problémák miatt a orvoshoz fordul.

A PCOS tünetei négy csoportba oszthatók

• nőgyógyászati
• belgyógyászati
• bőrgyógyászati

A PCOS tünetei a következők lehetnek:

• Szabálytalan menstruációs ciklus: rendszertelen, elmaradó (nyolcnál kevesebb egy évben) vagy 21 naponként vagy ennél gyakoribb menstruáció
• Nagy petefészkek vagy sok apró ciszta a petefészekben
• A túlzott testszőrzet növekedés (mellkason, a hason és a háton)
• Elhízás, túlsúly (különösen a has környékén)
• Akne, pattanásos, zsíros bőr
• A bőrszín szürkésbarna elváltozása
• Sötét vagy vastag bőrfoltok (a nyak hátsó részén, a hónaljban és a mell alatt)
• Elvékonyodó haj vagy hajhullás (férfias jellegű kopaszodás)
• Meddőség
• Megnövekedett androgén hormon szint
• Inzulinrezisztencia, cukor- és anyagcserezavarok

PCOS kialakulásának oka

A PCOS kialakulásának pontos okát még nem ismerjük, de néhány tényezőt közvetlen kapcsolatba hozhatunk a betegséggel.

Genetikai hajlam: sok családban előfordul, hogy anya és lánya vagy a nővérek is PCOS betegek

Magas inzulinszint: a hasnyálmirigy által termelt inzulin szabályozza az anyagcserét és biztosítja, hogy a sejtek hozzájuthassanak a szükséges vércukorhoz. Ha a sejtek nem reagálnak normálisan az inzulinra a szervezetben, az inzulin vérszintje sokkal magasabb lesz.

Magas androgén-szint: az egészséges női szervezetben a kis mennyiségben megtalálható a mellékvese és a petefészek által termelt androgén hormonok, a férfi nemi hormonok. A PCOS-ben szenvedő nőknél az androgén hormonszint magasabb a normálisnál, és megakadályozhatja a petesejt ovulációját a menstruációs ciklus alatt.

Alacsony szintű gyulladás: a PCO szindrómás nők szervezetében megtalálható egyfajta állandó alacsony szintű gyulladás, amely a petefészket fokozott androgén termelésre készteti.

PCOS diagnózis

A PCOS szindróma több tünetet foglal magába, ezért általában nőgyógyászok és endokrinológus együttes munkája segíti kivizsgálást.

A PCOS diagnózisához ki kell zárni néhány betegséget (amelyek hasonló tüneteteket mutatnak ), majd az alábbi három  tünet közül kettőnek a megléte szükséges.

• Rendszertelen vagy ritka menstruáció
• Magas androgén hormonszint
• Policisztás ovarium szerkezet (PCO)

A diagnózis felállítása gondos anamnézissel, fizikai- és alapvető laboratóriumi vizsgálatokkal elvégezhető anélkül, hogy szükség lenne ultrahang vagy egyéb képalkotó vizsgálatra.

PCOS petefészek tünetcsoport kezelése

Mivel nincs olyan kezelés, amely a PCOS összes tünetét egyszerre tudná orvosolni, ezért a gyógyítás a különálló tünetek megszüntetésére koncentrál, és sokszor szükséges a különféle szakmák együttműködése is.

A kezelés legfontosabb területei:

• Gyógyszeres kezelés: alapvetően hormonkezelés, amely attól is függ, hogy a páciens tervez-e terhességet vagy sem. Pl. inzulinrezisztencia csökkentése, az androgén hormonszint csökkentése, az ovuláció elősegítése.
• Életmódváltás: A rendszeres testmozgás és az egészséges étrend segíti a testsúly változást, és az inzulinszint optimális beállítását.
• Műtéti beavatkozás: a petefészek kéreg bemetszése is megoldást jelenthet.

A pajzsmirigy a szervezet legnagyobb hormontermelő szerve (lebenyekből álló pillangó alakú belső elválasztású mirigy), amely a gége előtt kétoldalt helyezkedik el. A pajzsmirigy működését a pajzsmirigy stimuláló hormon a TSH irányítja, amelynek nélkülözhetetlen szerepe van az anyagcsere és az energiafelhasználás vezérlésében. A pajzsmirigy termeli a pajzsmirigyhormonokat [tiroxint (T4) és trijód-tironint (T3)].

Ha a szervezetnek a működéséhez több pajzsmirigy hormonra van szüksége, akkor a TSH szint megemelkedik és több pajzsmirigy hormon termelődik. Ha a pajzsmirigy nem tud annyi hormont termelni, mint amennyit a szervezetünk igényel, akkor pajzsmirigy alulműködésről (hypothyreosis, hipotireózis) beszélünk.

Magyarországon a lakosság 4,4%-a szenved pajzsmirigy alulműködésben és a nőket gyakrabban érinti, mint a férfiakat. Általában gyakoribb a 60 év feletti embereknél, de bármely életkorban jelentkezhet.

Pajzsmirigy alulműködés tünetei

A hypothyreosis jelei és tünetei a hormonhiány súlyosságától függően változnak, és személyenként is eltérő tünetekkel jelentkezhetnek. Az állapot súlyossága azt is befolyásolja, hogy mikor és milyen jelek és tünetek jelennek meg.

A pajzsmirigy alulműködés jelei és tünetei a következők lehetnek:

• Fáradékonyság
• Fokozott érzékenység a hidegre
• Székrekedés
• Bőrszárazság
• Hízás
• Hajhullás
• Duzzadt arc
• Rekedtség
• Izomgyengeség
• A vér koleszterinszintjének emelkedése
• Izomfájdalmak, gyengeség és merevség
• Fájdalom, merevség vagy duzzanat az ízületekben
• A normálisnál nehezebb vagy rendszertelen menstruációs periódusok
• Testszőrzet elvesztés
• Lelassult pulzus
• Depresszió
• Károsodott memória
• Megnagyobbodott pajzsmirigy (golyva)

Pajzsmirigy alulműködés kialakulásának oka

A pajzsmirigy alulműködésnek számos oka lehetséges:

• Hashimoto-kór: Autoimmun pajzsmirigygyulladás, amelyet a beteg saját immunrendszere okoz. Ez a leggyakoribb ok.
• Jódhiány: A pajzsmirigynek a tökéletes működéshez jódra van szüksége. A jódhiányra az egyéb alulműködési tünetek mellett a pajzsmirigy megnagyobbodása is jelzés értékű.
• Veleszületett hypothyreosis: már újszülött korban kiszűrik a kötelezően elvégzett teszt segítségével.
• Műtéti eltávolítás: A pajzsmirigy egy részének vagy egészének műtéti eltávolítása
• Sugárkezelés: A fej és a nyak rákos megbetegedésének kezelésekor használt sugárzás, károsan hathat a pajzsmirigyre.
• Gyógyszerek mellékhatása: Néhány gyógyszer alkalmazásakor mellékhatásként jelentkezhet a pajzsmirigy alulműködés. Pl. litium használat

Diagnózis

A diagnózis felállításához a szakorvos megpróbálja megállapítani, hogy az adott tünetek a pajzsmirigyhez vagy esetleg más betegséghez kapcsolódnak. Ha igazolódik a hypothyreosis gyanúja, akkor labordiagnosztikai vizsgálat és ultrahangos vizsgálat javasolt.

A labordiagnosztikai vizsgálat során az agyalapi mirigy által termelt TSH és a pajzsmirigy hormonok (T3, T4) értékeit vizsgálják. Ha a hormonszint értékei nem megfelelőek (általában magas THS- és alacsony T4 szint), akkor következik az ultrahangvizsgálat, amely során a radiológus megvizsgálja a pajzsmirigyet és a körülötte levő lágy-részeket.

Ha a vizsgálat rendellenességet mutat ki, olyankor további diagnosztikai vizsgálatokra is szükség lehet.

Pajzsmirigy alulműködés kezelése

A legtöbb esetben a hypothyreosis kezelése elsősorban hormonpótlással történik. A hormonterápiás kezelés általában alacsony hormondózissal kezdődik, és fokozatosan növelik a hormon mennyiségét, a kívánt hatás eléréséig. A beállított hormonszintet már elég félévente-, évente ellenőrizni.

A pajzsmirigy alulműködés véglegesen nem gyógyítható, de a beteg tünetmentessé tehető.

Pajzsmirigy alulműködés megelőzése

A hypothyreosis az esetek többségében nem megelőzhető!

A betegség súlyossá válásának elkerülésének legjobb módja, ha folyamatosan figyeljük a hypothyreosisra jellemző tüneteket, és azok megjelenésekor azonnal szakorvoshoz fordulunk.

Kijelenthető, hogy általában nincs hypothyreosis diéta, de a pajzsmirigy normális működéséhez is elengedhetetlen a normális étrend és táplálkozás.

A fejlett országokban a jódhiány okozta pajzsmirigybetegségeket szinte megszüntették a sóban és az élelmiszerekben található jód-adalékokkal. A kiegyensúlyozott étrend fogyasztása szükségtelenné teszi a kiegészítő jód szedését.

A szója nagy mennyiségűben történő fogyasztása hatással lehet a pajzsmirigy működésre, de ha valakinek nincs jódhiánya, akkor nem okozhat pajzsmirigy alulműködést.

Az egészséges étrend biztosítja a pajzsmirigy egészségét is!

Az inzulin, a hasnyálmirigy által termelt hormon, amelynek nagyon fontos szerepe van az anyagcsere szabályozásában. A szervezet sejtjei az inzulin segítségével jutnak hozzá a glükózhoz (vércukorhoz). Inzulinrezisztencia (IR) esetén a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulin hormonra, azaz ellenállnak az inzulin hatásának, ezért a szervezetnek sokkal nagyobb mennyiséget kell termelnie, hogy a vércukorszintet a normális tartományba tartsa.

Inzulinrezisztencia tünetei

Az inzulinrezisztenciának sokszor nincsenek speciális, könnyen észrevehető tünetei, és általában csak a laboratóriumi vizsgálatok mutatják ki a kóros elváltozást.

A jelentkező tünetek nagyon változatosak lehetnek, ezért az alábbi észlelések esetén érdemes a panaszok hátterének vizsgálatát megkezdeni:

• sikertelen testsúly-csökkentés,
• menstruációs ciklus szabálytalanná válása,
• meddőség,
• nemkívánatos helyeken történő szőrnövekedés,
• cukros ételek elfogyasztása után remegés, izzadás, koncentrációs zavarok,
• gyakran jelentkező éhségérzet,
• az étkezések között eltelt idő alatt rosszullét, ájulás,
• alvászavarok, kialvatlanság,
• bőrelváltozások,
• foltos hajhullás,
• homályos látás,
• depresszió.

Inzulinrezisztencia kialakulásának okai

Bár az inzulinrezisztencia kialakulásának pontos oka nem ismert, néhány tényezőt már összekapcsoltak a betegség kialakulásával. Ezek az alábbiak:

• genetikai tényezők,
• elhízás (különösen a hasi területeken, „alma” típusú),
• terhesség,
• mozgásszegény életmód, fizikai aktivitás hiánya,
• az anamnézisben megjelenő magas vérnyomás vagy magas triglicerid szint,
• nagy dózisú szteroid használat,
• krónikus stressz,
• policisztás petefészek szindróma (PCOS).

Diagnózis

Az inzulin rezisztencia megállapításának jelenleg még nincs általánosan meghatározott protokollja, ezért az általános kivizsgálás a szokásos részletes anamnézis (panaszok, tünetek, családi kórtörténet) mellett vérvételből és ultrahang vizsgálatból áll.

A szénhidrát anyagcsere állapotát vércukor terheléses inzulinszint méréssel vizsgálják. A 75 gramm cukor elfogyasztását követően a normál/túlsúlyos pácienseknél 3 pontos (0, 60, 120 perc), míg a sovány/izmos testalkatú pácienseknél 5 pontos (0, 30, 60, 120, 240 perc) vércukorgörbe és inzulingörbe felvétele történik.

Néhány helyen a vizsgálatok után meghatározzák még a HOMA indexet, amelyet az éhgyomri vércukor és inzulin szint értékekből számolnak ki.

Ellenőrzik továbbá a máj- és vesefunkciókat, illetve a teljes hormonrendszert. Amennyiben szükséges, sor kerül a hüvelyi ultrahang vizsgálatra is.

Inzulinrezisztencia kezelése

A megfelelő intézkedésekkel az inzulinrezisztencia kordában tartható és nem romlik prediabétesz (vércukorszint már magasabb a normálisnál, de még nem olyan magas, hogy cukorbetegséget jelentsen) vagy 2-es típusú cukorbetegség irányába. Az életmód megváltoztatása segíthet visszafordítani az inzulinrezisztenciát.

Mint a legtöbb betegség, így az IR esetén is a hatásos kezelés mindig egyénre szabott.

A kezelés három részből áll:

• diéta
• sport
• gyógyszeres kezelés

Tényként fogadhatjuk el, hogy a megfelelő életmódprogram (súlycsökkentés és rendszeres testmozgás) nemcsak a betegség kialakulásában, de visszafordításában is nagy szerepet játszik.

Csökkentse a zsír- és kalóriabevitelt, tartson alacsony szénhidrát tartalmú diétát és végezzen közepes intenzitású edzéseket (például kerékpározás vagy gyaloglás), legalább heti öt napon keresztül.

A szénhidrátbevitel csökkentése szintén javíthatja a glükóz anyagcserét és csökkentheti az inzulinrezisztenciát. Egyes kutatások szerint három alacsony szénhidrát tartalmú étkezés egy 24 órás periódusban több mint 30 százalékkal csökkentheti az étkezés utáni inzulinrezisztenciát.

Ha az életmódváltás nem eredményes, és kialakul a cukorbetegség, akkor a kezelőorvos gyógyszeres kezelést fog javasolni, amely azonban már rendszeres ellenőrzést igényel.