Amikor a fogamzásgátló módszerek közül a hormonális fogamzásgátlók valamelyikét választjuk, és így a tablettát, tapaszt, injekciót vagy hüvelygyűrűt kezdjük használni a terheségmegelőzés érdekében, gondolunk-e arra, hogy a hormonok hogyan fognak hatni a szervezetünkre?  Milyen változásokra számíthatunk? Ezek a fogamzásgátlók kihatnak-e majd a hormontartamuk miatt a hangulatunkra? Ha egy nő depressziós tüneteket mutat és történetesen hormontartalmú fogamzásgátlást alkalmaz, akkor az állapota a hormonok rovására írható-e?

Hogyan hatnak a hormonális fogamzásgátlók a szervezetre?

Kiknél fordulhat elő nagyobb eséllyel hangulatingadozás?

Mire figyelj, ha változást tapasztalsz?

Hogyan hatnak a hormonális fogamzásgátlók a szervezetre?

A legtöbb hormonális módszer kétféle nemi hormont – ösztrogént és progesztint – juttat a nő szervezetébe. Ezek a női nemi hormonok módosítják a menstruáció természetes ciklusát. Hatásukra nem következik be a petesejt kilökődése a petefészekből. A fogamzásgátlók meggátolják a megtermékenyülést.

Mivel a női hormonháztartás érzékeny egyensúlyon alapszik, ezek a változások természetes módon hatással lehetnek az érzelmi állapotunkra is.

Nem szokatlan, ha valaki időnként hangulatingadozást, fokozott érzékenységet vagy átmeneti szomorúságot tapasztal magán, abban az időszakban, amikor hormonális fogamzásgátlót alkalmaz. A kedélyváltozásaink azonban, nem feltétlenül a depresszió tünetei.

A depresszió ugyanis nem egyszerű rosszkedv, hanem egy hosszan fennálló, gyakran súlyos lelki és mentális állapot, amely jelentősen kihat az érintett beteg életvitelére, kapcsolataira, de még az önmagához fűződő viszonyára is.

A fentiek miatt elmondható, hogy nem egyértelmű az összefüggés a hormonális fogamzásgátlók és az esetleges depresszió kialakulása között. Bár sikerült már kimutatni ilyen jellegű összefüggést, a legtöbb nő esetében a hormonális védekezés semmiféle negatív hatással nincs a mentális és kedélyállapotára.

Kiknél fordulhat elő nagyobb eséllyel hangulatingadozás?

Bár a hormonális fogamzásgátlás önmagában ritkán idéz elő depressziót, bizonyos esetekben fokozott kockázattal számolhatunk. Ha a múltban már volt depressziós epizódod, esetleg a családban is előfordult hasonló mentális állapot, érdemes fokozott figyelemmel lenned a hangulatod alakulására, különösen a fogamzásgátló alkalmazásának első hónapjaiban, amikor a szervezeted még alkalmazkodik a hormonokhoz.

Ugyanez igaz akkor is, ha már korábban küzdöttél hangulatzavarral, például szorongással vagy a havi vérzésedet megelőző időszakban a PMS-t kísérő érzelmi nehézségekkel találkoztál már.

Nem minden esetben jelentkeznek azonban negatív tünetek. Sőt, vannak, akiknél éppen hogy enyhülnek a premenstruációs időszakban tapasztalt hangulati kilengések a hormonális fogamzásgátló hatására.

A hormonális fogamzásgátlók ugyanis segíthetnek kiegyensúlyozni a ciklus során a hormonoknak a természetes rendszert követve változó szintjeit, és ezzel mérsékelhetik a hangulati hullámzások mértékét.

Különösen igaz ez a premenstruációs diszfóriás zavar (PMDD) esetében, ahol a hormonális egyensúly visszaállítása az életminőségre lesz egyértelműen jó hatással.

Mire figyelj, ha változást tapasztalsz?

Amennyiben azt veszed észre, hogy a fogamzásgátló szedése mellett indokolatlanul szomorúság, érdektelenség, fáradtság, alvás- vagy étvágyban megmutatkozó emésztési zavar alakul ki, és ezek a tünetek hosszabb ideig, több héten át fennállnak, nem érdemes figyelmen kívül hagyni őket.

Ilyenkor hasznos lehet egy menstruációs és hangulatkövető naptár vezetése, amely segíthet azonosítani az esetleges összefüggéseket a hormonhasználat és az érzelmi állapot között. Ez egyúttal abban is támogat, hogy felkészülten tudj beszélni ezekről egy szakemberrel.

Ne feledd, nem kell egyedül megoldanod a bizonytalanságaidat.

Ha úgy érzed, hogy a hangulatod megváltozott, és ez összefüggésben állhat a használt fogamzásgátlóval, fordulj bizalommal nőgyógyászhoz, háziorvoshoz vagy más mentálhigiénés szakemberhez.

Ők segíthetnek átgondolni, hogy valóban a használt készítmény okozza-e a tüneteidet, vagy más tényezők – például stressz, élethelyzet vagy alvászavar – is szerepet játszik a kedélyed romlásában és ingadozásában.

A megfelelő tájékoztatás, a bizalomteljes orvos-páciens kapcsolat, a személyre szabott fogamzásgátló mód kiválasztása lehetővé teszik, hogy megtaláld a terhességmegelőzésnek azt a módját, amely a testedet és a lelkedet is a legjobb módon szolgálja.

Honnan tudhatom, hogy a tüneteimet PMDD okozza?

Nem minden PMS PMDD, de minden PMDD PMS

A PMDD sajátságos tünetei

Miből tudhatjuk, hogy ami rendszeresen nyomaszt, az a PMDD?

Hogyan lehet a  PMDD tüneteit enyhíteni?

Honnan tudhatom, hogy a tüneteimet PMDD okozza?

A PMDD azért alakul ki, mert rendellenes választ ad a szervezetünk a ciklusunk során teljesen természetes módon bekövetkező hormonváltozásokra. A PMDD azonban jelentős mértékben befolyásolhatja az életminőséget.

A PMDD egyébként fizikális és viselkedésbeli tünetcsoport. Fő jellemzője, hogy havi rendszerességgel visszatérő mintázatnak megfelelően jelentkeznek az állapottal járó kellemetlenségek.

A premenstruációs diszfóriás zavarral járó nehézségek a menstruációs ciklus második felében törnek rá az érintett nőkre. A tünetegyüttes jelentkezése összefüggésbe hozható a hormonokkal és az agy kémiai hírvivőanyagaival, a neurotranszmitterekkel.

A menstruációs ciklus során a nők az ösztrogén és a progeszteron szintjének emelkedését és csökkenését tapasztalják. Vannak, akiknek a szervezete érzékenyebben reagál ezekre a hormonális változásokra. A menstruációs ciklus befolyásolhatja az agyban lévő neurotranszmittereket, például a szerotonint is. A neurotranszmitterekre gyakorolt hatás a viselkedésben megmutatkozó tünetekhez vezethet, ilyen például a szorongás, a depresszió vagy az érzelmek kontrollálásának nehézsége.

A PMDD kialakulását valószínűségét növelhetik bizonyos kockázati tényezők is:

• Dohányzás
• Elhízás
• Korábbi traumás események
• Már meglévő szorongásos zavarok

Nem minden PMS PMDD, de minden PMDD PMS

Mivel alapjában véve a PMDD a PMS nagyon súlyos változata, az alap tünetcsoportban sok az egyezés. Több olyan fizikális tünete van a két állapotnak, amelyek megegyeznek. A PMDD tünetegyüttesében azonban a nőre bénítóan ható érzelmi és hangulati tüneteket is azonosítani lehet. A PMDD és a PMS között a legfőbb különbség az, hogy milyen mértékben befolyásolhatja a nő  életminőségét.

A PMDD annyira kedvezőtlenül hat a mindennapi életre a ciklus adott szakaszában, hogy az érintett kimarad a munkahelyéről, az iskolából vagy egyszerűen képtelen arra, hogy társaságban töltse a napját.

A PMDD sajátságos tünetei

Azok esetében, akik PMDD-ben szenvednek, körülbelül hat és fél napig tartanak a súlyos tünetek mindegyik menstruációs ciklusban, vagyis rendszeresen, minden hónapban kimutatható a tünet mintázat.

Az alábbi tünetek kifejezetten a PMDD jellemzői:

• PMS gyakori fizikális tünetei, mint például görcsök, puffadás, mellfeszülés és fejfájás
• Depresszió, szomorúság és kétségbeesés érzése (beleértve akár az öngyilkos gondolatokat is)
• Feszültség és szorongás érzése, lehetséges pánikrohamokkal
• Ízületi vagy izomfájdalom
• Enerváltság
• Kimerültség
• Érdektelenség a mindennapi tevékenységek vagy kapcsolatok iránt
• Hangulatingadozások, amelyek másokat is érintenek
• Mindenkit irritálónak tart
• Dühroham
• Sírógörcs
• Kontrollálhatatlan idegesség
• Alvászavar

Természetesen egyéb, a fentiekhez hasonló tünetek is kialakulhatnak a PMDD kapcsán.

Az érintettek mindig a tünetek széles spektrumáról számolnak be. Fontos, hogy minden hónapban a ciklus adott szakaszában, ugyanazok a tünetek jelentkeznek.

Miből tudhatjuk, hogy ami rendszeresen nyomaszt, az a PMDD?

Nincs teszt, amely alkalmas lenne a PMDD diagnosztizálására.

A diagnózis a tünetek felmérése alapján történik. Kritériumai közé tartozik öt vagy annál is több érzelmi és fizikális tünet megléte. Nagyon fontos, hogy legalább az egyik tünet a kontrolállhatatlan hangulatingadozás.

Azok, akik PMDD-ben szenvednek, legalább két egymást követő menstruációs ciklusban ugyanazokat a tüneteket tapasztalják.

Laborvizsgálat alapján kizárhatók azok az egyéb betegségek, mint a pajzsmirigy-túlműködés  (hyperthyreosis) és a pajzsmirigy-alulműködés (hypothyreosis), amelyek hasonló tünetekkel járhatnak, mint a PMDD.

Fontos lehet a diagnózis felállításához a páciens által a tünetekről, a tünetek súlyosságáról és időpontjáról, illetve az adott ciklusban a menstruációhoz kapcsolódó megfigyelésekről vezetett napló.

Lényeges kritérium az az aspektusa is a PMDD állapotnak, hogy a tünetei teljesen megszűnnek a menstruáció kezdetén vagy röviddel utána.

Hogyan lehet a  PMDD tüneteit enyhíteni?

A PMDD tünetei számos módon enyhíthetők:

• Mozgás, amely csökkentheti a stressz, szorongás és depresszió tüneteit
• Vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók (például ibuprofen), amelyek enyhíthetik a fizikális tüneteket
• Relaxációs terápia, mint a meditáció és hipnózis
• Vitamin- és ásványianyag-kiegészítők, például B6-vitamin — amely segít a szerotonin és más neurotranszmitterek előállításában

Receptre kapható gyógyszerek általában hatékonyabbak a PMDD kezelésében, és ide tartoznak:

• Antidepresszánsok, úgynevezett SSRI-k (szelektív szerotonin-visszavétel gátlók), amelyek megváltoztatják a szerotoninszintet
• Fogamzásgátló tabletták, amelyek enyhítik a tipikus PMS tüneteket és segíthetnek kihagyni a menstruációt, így nem kell átesnie az érintettnek a hormonszint folyamatos váltakozásán
• Petefészek működésére ható gyógyszerek, amelyek megakadályozzák, hogy a petefészkek ösztrogént és progeszteront termeljenek, így ideiglenes menopauzát idéznek elő.

A PMDD tüneti  kezelésének első lépése mindenképpen az, hogy fel kell keresni a panaszainkkal a nőgyógyász szakorvost. A diagnózis felállítását követően a nőgyógyász dönt arról, hogy melyik kezelést tartja a legmegfelelőbbnek az esetünkben és segíthet nyomon követni tüneteink alakulását is.

Miben tér el a két állapot?

A PMS-szel ellentétben a PMDD tünetei annyira súlyosak, hogy akadályozzák az érintett nőt a mindennapi tevékenységei végzésében és problémákat okoznak a társasági életében és kapcsolataiban is zavart okozhatnak.

A PMDD tünetei hasonlítanak az olyan mentális zavarhoz, mint a súlyos depressziós epizód vagy az általános szorongásos zavar.

Tekintettel erre a hasonlóságra, a diagnózis nagymértékben függ attól, hogy a páciens pontos leírást tud-e adni a tüneteiről. Különös hangsúlyt kell helyezni arra a megfigyelésre, hogy körülhatárolható-e időben a tünetek észlelése, megállapítható-e bármilyen mintázat az ismétlődést vizsgálva.

A diagnosztizálás és kezelés során a nőgyógyász szakorvos együttérzésére is alapozhatunk, hiszen felismerve az állapotot akár a tünetnapló segítségével felvázolt tapasztalatok alapján személyreszabott kezelési módot fog javasolni.

Alapvetően fontos megjegyezni, hogy mind a PMS, mind pedig a PMDD esetében a diagnosztizálás kritériuma, hogy a tünetek csak a luteális fázisban jelentkezzenek, és röviddel a menstruáció kezdete után megszűnjenek.

Az Egyesült Államokban irányelvet fogalmaztak meg a diagnosztizálás alapvető szempontjainak rögzítése érdekében.

Kritériumként a legfontosabb a meghatározott tünetek jelenléte, azok időzítése a menstruációs ciklus során és a betegek mindennapi tevékenységeire gyakorolt hatás, illetve e hatás súlyossága, amelynek mérésére küszöbértékeket határoztak meg.

A nőgyógyász szakorvost segíti a diagnosztizálásban ezeknek a kritériumoknak a megfigyelése, és rögzítése egy naptárban, vagy naplóban.

A kezelés módjának meghatározásához először diagnosztizálni kell a PMDD-t az érintett páciensnél. Egy nemrégiben végzett tanulmány szerint az Egyesült Államokban élő PMDD-s betegek kapcsán több akadályt is azonosítottak a PMDD diagnosztizálása és kezelése tekintetében. Sokan gondolják azt, hogy minden nő ugyanazokat a tüneteket tapasztalja a ciklusa során, ezért nem is keresik fel panaszaikkal a nőgyógyászt.

Akik orvoshoz fordulnak, előfordulhat, hogy kezdetben valamilyen mentális problémát diagnosztizálnak náluk, és csak később állítják fel helyesen a PMDD diagnózisát.

Sokan kételkednek abban, hogy a PMDD „valós” rendellenesség

A családi orvosok lehetnek azok, akik elsősorban tudnak támogató és együttérző ellátást nyújtani a pácienseknek, és szükség esetén javasolhatják a betegnek a nőgyógyász szakorvos felkeresését azoknak, akik a családorvos véleménye szerint is PMDD-re jellemző tüneteket tapasztalnak.

Fontos lenne, hogy meg tudjunk teremteni orvos és páciens között egy olyan közeget, amely alkalmas a menstruációt illető kérdésekkel kapcsolatos nem stigmatizáló konzultációra, valamint arra, hogy teljesen neutrális hozzáállással, a menstruációs rendellenességeket együttérző módon kezeljék.

Forrás: https://www.uclahealth.org/news/your-severe-pms-actually-premenstrual-dysphoric-disorder

Kimaradó menstruáció

A terhességre utaló legismertebb és legkézenfekvőbb jel a kimaradó menstruáció. Ha rendszeres a ciklusod, és több mint egy hét késést tapasztalsz, akkor gyanakodhatsz. Persze a menzesz elmaradása nem minden esetben utal terhességre, hiszen a stressz, a hormonzavar, valamilyen betegség vagy akár életmódváltás is előidézheti a ciklus kitolódását.

Ha azonban nincs tudomásod ilyen okokról, nem szedsz fogamzásgátlót és nem alkalmazol semmilyen fogamzásgátló eszközt, ugyanakkor rendszeres, aktív szexuális életet élsz, érdemes terhességi teszttel ellenőrizni, nem terhesség okozza-e a menstruáció csúszását.

Érzékennyé váló mellek

A terhesség korai szakaszában a mell növekedni kezd, a mirigyek kezdenek felkészülni a laktálásra, ami miatt a mell nagyobbá és feszesebbé válik. A mellbimbók jellemzően nagyobbá és érzékenyebbé válnak.  A mellbimbók és a bimbóudvar színe sötétebb és nagyobb lesz. Ez a tünet általában megmarad a terhesség teljes időtartama alatt.

Hírhedt reggeli émelygés

A reggeli émelygés talán a leggyakoribb panasz a terhes nők körében. A hányinger és hányás általában a terhesség 4-6. hetében kezdődik, és a 12-14. hétig tart. Ennek oka is a hormonváltozás, amely befolyásolja az emésztést és az ízlelést. Az ilyen jellegű émelygéssel járó rosszullét nemcsak reggel jelentkezhet, hanem akár napközben is. Előfordulhat, hogy annyira súlyos formát ölt a rosszullét és olyan tartósan fennmarad, ami miatt a kismama esetében orvosi kezelés is szükségessé válhat.

Fokozott vizelési inger

A terhesség alatt megnövekszik a vér mennyisége a szervezetben, ami azt jelenti, hogy több folyadékot kell kiválasztania a veséknek. Emellett a növekvő méh is nyomást gyakorolhat a húgyhólyagra, ami fokozott vizelési ingert okozhat. Ez a tünet általában az első trimeszterben jelentkezik, majd csökken egy időre, de újra felerősödhet a harmadik trimeszterben.

Ólmos fáradtság és nappali aluszékonyság

A terhesség alatt sok energiát igényel a magzat fejlődése és az anya testének alkalmazkodása. Ezért nem meglepő, ha akár a nap kellős közepén érzed magad holtfáradtnak és végtelenül kimerültnek, ólmosan álmosnak.

A fáradtság is hormonális okokra vezethető vissza, valamint a változó alvási minőségre és mennyiségre. A fáradtság általában a második trimeszterben enyhül,  de a terhességed harmadik szakaszában újra jelentkezhet.

Az étvágy ingadozása

A terhesség alatt sok nő tapasztal étvágyváltozást. Ingadozóvá válik a kismama étvágya. Egyszer többet máskor kevesebbet kíván enni, mint korábban. A terhes nők nagy százalékban számolnak be arról is, hogy olyan ételeket kívánnak meg, amiket korábban nem igazán kedveltek.

Ugyanakkor előfordul az is, hogy egyszerűen elutasítják azt, ami eddig a kedvenc fogásuk volt. Ez is a hormonok hatására történik, amelyek befolyásolják az ízlelőbimbókat és az illatérzékelést.

Fontos, hogy a terhes nő egészséges ételeket fogyasszon és változatosan táplálkozzon, és kerülje az alkoholt, a dohányzást. Különösen fontos, hogy  terhesség ideje alatt kerülni kell a nyers hús, a nyers füstölt hús vagy például a téliszalámi fogyasztását, mivel ezek kiválthatják a kismamáknál a toxoplazmózist. Mindezek miatt is jó, ha tudod, hogy már áldott állapotban vagy-e.

Váratlan és szokatlan hangulatingadozás

A terhesség alatt sok nő érzelmi hullámvasúton „utazik”. A hangulat váratlanul és gyorsan változhat. Az öröm hirtelen vált borúra, szomorúságra vagy éppen a végtelen nyugalom helyett szállja meg a kismamát a csillapíthatatlan ingerültség vagy aggályok. Ennek hátterében az agy neurotranszmittereire ható hormonváltozás áll. A hangulatingadozás jellemzően a terhesség első és harmadik trimeszterében erősebb.

A has feszülése és a görcsök is utalhatnak terhességre

Gyakori tünet  a hasfeszülés és a menstruációkor is tapaszlathoz hasonló görcsölés. Ez azért történik, mert a méhizomzat átalakul: tágul, növekszik, hogy helyet biztosítson a zigóta számára. Rendszerint  ártalmatlan ez a hasfeszülés és a görcsök is. Ha azonban gyanúsan erősek vagy tartósak ezek a tünetek, mindenképpen orvoshoz kell fordulni, mert korai vetélésre vagy akár méhen kívüli terhességre is utalhatnak a panaszok.

Bíztató jel a pozitív terhességi teszt

A tesztet általában akkor érdemes elvégezni, ha már kimaradt egy menstruáció. Ha tapasztalod magadon a fent ismertetett fizikális vagy érzelmi változásokat, esetleg próbálkozhatsz korábban is a teszteléssel. Az érzékenyebb tesztek már korábban kimutathatják a terhességet.

Mi alapján tudja a teszt, hogy terhes vagy? A teszt kimutatja a vizeletben vagy a vérben lévő humán koriongonadotropin (hCG) hormont, amely csak akkor termelődik, ha már beágyazódott a megtermékenyített petesejt.

A legbiztosabb jele a terhességnek természetesen az, amikor a terhességi teszt pozitív eredményt mutat és ezt a nőgyógyász szakorvosi vizsgálat is megerősíti.

Ha valóban babát vársz, 😊 gratulálunk!