Gyakran halogatják azonban az érintettek a kivizsgálást, hiszen, amíg nincs diagnózis, addig nem lehet végleges az állapot. Sokan állnak így legalábbis a meddőség kérdéséhez. Valójában azonban, ha megvan a probléma forrása, jó eséllyel a kezelésére is van már mód. Az ijesztőbb kérdés az, hogy mit tehetünk akkor, ha papíron minden rendben van, mégsem jön a baba?

Férfi, vagy női oldalon is lehet a probléma

Az utóbbi években egyre gyakoribbá váltak a fogantatási nehézségek, amelyek a statisztikák alapján nagyjából a népesség 15%-át érintik. Ezekben az esetekben az orvoshoz forduló párok átfogó vizsgálatokon esnek át, hogy minden lehetséges akadályozó tényezőt kizárjanak.

Ezekből a vizsgálatokból kiderül, hogy 30-40%-ban a férfi ondója nem tartalmaz megfelelő számú vagy minőségű hímivarsejtet. Ehhez szerencsére elegendő egy ondóvizsgálat, ami egyszerű mintaadást követően laboratóriumi körülmények között történik. Ennek során vizsgálják az ondó mennyiségét és PH értékét, valamint a hímivarsejtek számát és alakját is. Ha a férfi oldalon van a probléma, ebből a vizsgálatból többnyire ki fog derülni, de előfordulhat, hogy további genetikai vizsgálatokra is szükség van.

A női meddőségi kivizsgálás ennél kicsit összetettebb. 15-20%-ban a peteérés zavara áll a teherbe esési nehézségek mögött, amit befolyásolhat a hormonháztartás egyensúlyának a felborulása, pajzsmirigy problémák, túl alacsony, vagy túl nagy testsúly, illetve akár ételérzékenységek is.

25-40%-ban a petevezetékek átjárhatósága jelenti a problémát, ami létrejöhet korábbi kismedencei gyulladások, endometriózis, vagy akár korábbi terhesség hatására is. 5%-ban pedig a méhnyak rendellenessége a gond forrása. Szerencsére azonban ezek a kondíciók a legtöbb esetben életmódváltással, gyógyszeres kezeléssel, vagy akár műtéti beavatkozással orvosolhatók.

5-15% olyan eset van, amikor sem a férfi, sem a nő teljeskörű kivizsgálása nem talál a meddőségre okot adó tényezőt. Érdemes megjegyezni, hogy a fogantatást a hormonháztartásnál és a szervi elváltozásoknál sokkal több tényező befolyásolhatja. A meddőségi kivizsgálásoknak ezért egyre többször része a pszichoterápia is. Sok esetben ugyanis a stressz és a siker miatti görcsölés is állhat a problémák hátterében.

Miért rosszabb, ha nincs diagnózis?

Sokan félnek a meddőség diagnózisától, hiszen megmásíthatatlannak tartják, amire nincs kezelés. A legtöbben úgy fogják fel, mintha ettől kevesebbet érnének, amit gyakran a téma megközelítése is erősít az érintettekben. A valóság azonban az, hogy a legtöbb probléma a megfelelő diagnózis birtokában kezelhető.

Megnehezíti azonban a párok és az orvosok dolgát is, ha az alapos kivizsgálás ellenére sem állapítható meg a gyermektelenség oka. Ilyenkor ugyanis nem lehet egy probléma meggyógyításával orvosolni a dolgot és marad a próbálkozás. Sajnos ilyenkor nagyobb a sikertelenség esélye, ami mind fizikailag, mind mentálisan megterhelő lehet a pár mindkét tagja számára.

Mit tehetünk ilyenkor?

Mesterséges megtermékenyítés

Ha papíron sem a női, sem a férfi oldalon nincs probléma, segíthetnek a vágyott terhesség létrejöttében a mesterséges megtermékenyítési eljárások. Ezek bizonyos hátráltató tényezők kiküszöbölésével akár azoknál a pároknál is eredményesek lehetnek, akiknél látszólag semmi nem akadályozza a természetes teherbe esést, mégsem érkezik a gyermekáldás.

Inszemináció

Az inszemináció során a petefészkek gyógyszeres stimulálásával egyszerre több érett petesejt lökődik ki az ovuláció során, ezáltal megnő a fogantatás esélye. Tovább növelik az eljárás sikerességét ezen kívül azzal, hogy az előre leadott ondómintát laboratóriumi körülmények között tisztítják és sűrítik, ezáltal növelik az esélyét az életerős sejtek kiválasztódásának. Végül ezt az oldatot egy speciális eszköz segítségével közvetlenül a méhbe juttatják, ahol megtörténhet a fogantatás.

Olykor már ez is eredményesnek bizonyul, hiszen az alkalmazott gyógyszerek és a szorosabb orvosi felügyelet növelhetik a teherbe esés esélyét. Ha mégsem hozna sikert a beavatkozás, még mindig fordulhatunk a lombik program felé.

IVF, vagyis lombikbébi program

Itt már mondhatni biztosra mennek az orvosok, ugyanis a fogantatás a testen kívül, laboratóriumi körülmények között történik. Ehhez ismét a ciklus szoros monitorozására és a peteérés gyógyszeres stimulációjára van szükség. Az érett petesejteket ezután egy rövid beavatkozás keretében leszívják, majd az apa aznap leadott ondómintájából kiválasztott életerős spermiumokkal megtermékenyítik őket.

Az így létrejött embriók fejlődésük első pár napját lombikban töltik, majd, amikor már meggyőződtek életképességükről, beültetik őket az anyaméhbe. Ezután még előfordulhat, hogy nem tapadnak meg a méhnyálkahártyán, vagy a szervezet kilöki őket. A meddőségi kezelések közül mégis a lombik program nyújtja a legnagyobb esélyt a sikerre. A beavatkozások 30-35%-ából ugyanis egészséges kisbaba születik.

Fordítsunk figyelmet a mentális és fizikai egészségünkre!

Napjainkban a legtöbben nem mozgunk eleget, kevésbé étkezünk változatosan, gyakran csak egy szendvicset van időnk bekapni ebédszünetben és rendszeres stressznek vagyunk kitéve. Ezek mind negatív hatással vannak a reproduktív képességünkre, hiszen a szervezetünk veszélyesnek ítélheti meg, a terhet, amit a várandósság helyezne rá.

Az már bizonyított tény, hogy a tartós negatív lelki állapotok, például a depresszió, a szorongás, a stressz és a bizonytalanság érzése csökkenti a női nemi hormonok termelődését. Az ösztrogénszint csökkenése akadályozza a glikogén előállítását, ami véd az intim gyulladásoktól, tehát közvetve és közvetlenül is hátráltathatja a fogantatást.

A kivizsgálás csak az első lépést jelenti. Ha megvan a pontos diagnózis, a kezelés sem lehetetlen, de akkor sem szabad feladni a reményt, ha ismeretlen eredetű a meddőség oka!

A legtöbb szülő manapság két-három gyerkőccel tervez. Sajnos azonban előfordul, hogy amíg az első baba már a gondolattól megfogant, a kistestvér a kitartó próbálkozás ellenére is kéreti magát. Mivel egy terhességen már sikeresen túlvannak, a párok fejében meg sem fordul, hogy esetleg bármi problémába ütközhetnének, a másodlagos meddőség fogalma így kevésbé széles körben ismert. Cikkünkben összefoglaljuk róla a legfontosabb tudnivalókat, hogy milyen okok állhatnak a hátterében, hogy néz ki a kivizsgálás, milyen tünetek utalhatnak bajra és hogyan kezelhető.

Mi az a másodlagos meddőség?

Másodlagos meddőségről jellemzően akkor beszélhetünk, ha a fogantatási nehézségek az első gyermek születése után jelentkeznek. Ide tartozik az is, ha a kitartó próbálkozás ellenére sem jön össze a baba, vagy ha kialakul ugyan a terhesség, de az anyuka nem tudja kihordani a magzatot. Érdemes megjegyezni azonban, hogy a spontán vetéléssel, esetleg terhességmegszakítással végződő várandósság utáni meddőséget is ebbe a kategóriába sorolhatjuk, de számos kiváltóoka lehet.

Akárcsak az elsődleges meddőség, ami a nők és férfiak 40%-át érintheti, a másodlagos meddőség is meglepően gyakori. A párok 10%-a szembesül vele egy, vagy akár több gyermek születése után, hogy fogamzási problémáik vannak. Jó hír azonban, hogy az esetek többségében sikerül megtalálni a meddőség okát és a megfelelő kezeléssel, vagy mesterséges megtermékenyítéssel össze is jöhet az újabb baba.

A másodlagos meddőség okai

Női és férfi oldalon egyaránt lehet a probléma, amit olykor a természetes öregedés vált ki. A nők termékenysége a petesejtek számának és minőségének romlásával 35 éves kor után jelentősen csökken. Persze ezt különböző genetikai és életmódbeli tényezők is befolyásolhatják, így nem lehet általánosságban kijelenteni, kinél mikor következik be ez az életszakasz. A férfiakra is jellemző azonban, hogy spermiumaik mennyisége, mozgékonysága és sejtállományának minősége az öregedés hatására romlik. Illetve erekciós problémák is jelentkezhetnek a kor előrehaladtával, vagy más egészségügyi panasz hatására. Tehát amíg huszonévesen könnyen ment a fogantatás, a harmincas éveinkben, vagy később bármi egyéb probléma nélkül is nehezebbé válhat.

A másodlagos meddőség hátterében azonban állhatnak az elsődleges meddőséget okozó kórképek is, amelyek a terhesség, vagy a szülés hatására is kialakulhatnak. Ezek közé tartozik a nők körében például:

• az ovulációs rendellenesség, amit gyakran a hormonális egyensúly felborulása vált ki,
• a korai menopauza, amiről rendszerint akkor beszélhetünk, ha a petefészkek működése 40 éves kor előtt kezd leállni, ezzel a menstruáció rendszertelenné válik, vagy meg is szűnik,
• kismedencei összenövések,
• a petevezetékek elzáródása, sérülése, ami kialakulhat gyulladás, húgyúti fertőzések, illetve alhasi műtétek, például császármetszés esetén,
• jóindulatú daganatos elváltozások, mióma és polip,
• endometriózis, a méhnyálkahártya sejtjeinek elburjánzása a szervezet más területein is a méhen kívül.

A férfi meddőségnek is többféle oka lehet. Az életkor mellett a spermiumok egészségére például jelentős hatással vannak a korábbi ágyéksérülések és intim fertőzések is. Akár a túl szűk alsónemű viselése is okozhat problémákat, illetve a laptopunkat sem ajánlott ölbe véve használni, az általa sugárzott meleg ugyanis szintén káros a hímivarsejtekre és a herék működésére. A hormonháztartás egyensúlyának felborulása szintén vizsgálandó tényező a férfiak esetében is, amit akárcsak a nők esetében, főként az agyalapi mirigy irányít.

Mindkét nemre veszélyesek a termékenység szempontjából bizonyos intim fertőzések. Akár a felfázás is kiválthat olyan gyulladást a szervezetben, ami az ivarvezetékek elzáródásához vezethet. Továbbá a Chlamydia is jelentősen növeli a meddőség kockázatát és akár 10-20%-kal is csökkentheti a termékenységet, ami a többszöri fertőzésekkel arányosan növekszik.

Mikor forduljunk orvoshoz?

A javaslat ebben az esetben is az, hogy ha egy év alatt rendszeres védekezés nélküli együttlétek ellenére sem jön létre terhesség, érdemes orvoshoz fordulni kivizsgálás céljából. A meddőségi vizsgálat során a pár mindkét tagját vizsgálják. A férfiak esetében ez rendszerint egy spermavizsgálatot jelent, amiből megállapítható a hímivarsejtek száma, mozgékonysága és minősége, illetve kimutathatóak bizonyos intim betegségek is.
A nők esetében a kivizsgálás egy hagyományos nőgyógyászati vizsgálattal kezdődik, a problémák sokrétűsége miatt azonban további kivizsgálásra is szükség lehet. Egy laborleletből gyakran kimutatható, ha hormonális okok állnak a fogamzási problémák mögött, illetve petevezeték átjárhatósági vizsgálatra is szükség lehet. A modern orvoslásnak köszönhetően a másodlagos meddőség az esetek kétharmadában kezelhető, ha megtalálják a probléma forrását. Így nem kell hiába várni a kistesó érkezésére.

Hogyan kezelhető a másodlagos meddőség?

Attól függően, hogy milyen probléma áll a hátterében, többféle kezelési mód is létezik a másodlagos meddőségre. Ezekről nőgyógyászunk tud részletes felvilágosítást adni a diagnózist követően. Ha a tüneti kezelés nem lenne megoldás azonban a mesterséges megtermékenyítési módszerek még mindig segítséget nyújthatnak.

Inszemináció

Ha a fogantatást a spermiumok és az érett petesejt találkozásának nehézsége akadályozza, jó megoldás lehet az inszemináció. Ilyenkor hormonálisan stimulálják az édesanya szervezetét az ovulációra, majd egy speciális eszköz segítségével közvetlenül a méhbe juttatják az édesapa ivarsejtjeit, ezzel megkönnyítve a dolgukat.

Lombik program

Ha az inszemináció nem bizonyult hatásosnak, vagy a probléma nem teszi lehetővé a méhen belüli fogantatást, szóba kerül a lombik program is. Ilyenkor az előre leszívott és laboratóriumi körülmények között megtermékenyített és fejlődésnek indult petesejtet ültetik be az anya méhébe, ahol beágyazódva fejlődhet tovább.

Végül, de nem utolsó sorban ne féljünk megosztani panaszainkat, tüneteinket orvosunkkal és ha bizonytalannak érezzük magunkat, bátran kérdezzünk tőle lehetőségeinkről!

Ugyan vannak olyan természetes módszerek, amelyekkel fokozható a termékenység, a fogantatási nehézségek hátterében számos tényező állhat, amelyek gyakran csak gyógyszeres, vagy műtéti úton kezelhetőek. Az alábbiakban a meddőség leggyakoribb fizikai és lelki okai mellett áttekintjük ezeket is, illetve kitérünk a különböző meddőségi kezelések előnyeire is.

A meddőség napjaink egyik népbetegsége?

Az utóbbi években jelentősen nő azoknak a pároknak az aránya, akik valamilyen meddőségi problémával küzdenek. Ez az esetek 40%-ában a pár egyik, míg 20%-ában mindkét tagját érinti, fő okai között pedig élen járnak életmódunk tényezői a hétköznapi stressztől a gyermekvállalás életkorának kitolódásáig.

Fontos tényező az életkor

Az életmódunk és társadalmi értékrendünk megváltozásával a gyermekvállalás helyett előtérbe került a karrier és az egzisztenciális biztonság megteremtése a nők számára is. Ezzel azonban jelentősen kitolódott az első gyermek születésének időpontja is. Néhány évtizede az első gyermekes anyák átlagéletkora a húszas éveik közepén volt, míg mára inkább a harmincas éveik elejére tolódott. Az életkornak pedig fontos szerepe van a termékenységben, de nemcsak a nők számára.

A kor előrehaladtával az ivarsejtek minősége romlik, ami a nőknél a menopauza kezdetét, a férfiaknál pedig a hímivarsejtek számának, mozgékonyságának csökkenését jelentheti. Ezért nehezebb a fogantatás jellemzően 35 éves kor fölött és ezért van szükség átfogóbb genetikai vizsgálatokra a fejlődő embrió esetében is. Minél idősebbek a szülők ugyanis annál nagyobb az esély, hogy ivarsejtjeik hibás géneket tartalmazhatnak.

Pszichés gátak

Amikor hónapokig tartó próbálkozás ellenére is negatív a terhességi teszt eredménye, nem könnyű megőrizni jó kedélyünket. Ha rászántuk magunkat a gyermekvállalásra, a legtöbben azonnali eredményt szeretnénk és amikor az elmarad, a stressz és a frusztráltság hamar utat tör magának. Csakhogy ezek az érzések is negatívan hatnak a termékenységre, mivel befolyásolják a hormonháztartásunkat és egyéb fiziológiai problémákat is okozhatnak.

Emiatt a stresszkezelés nagyon fontos a legsikeresebb meddőségi kezelések közé tartozó lombik programban résztvevők számára is.

Akut betegségek

A szervezet gyulladásai, fertőzések és nemi úton terjedő betegségek, illetve bizonyos kórelőzmények is állhatnak a meddőség hátterében. Ezeket nem mindig egyszerű felismerni és kezelésük szinte minden esetben orvosi segítséget kíván. Az alhasi, kismedencei gyulladások például hegesedést és összenövéseket okozhatnak, amelyek megakadályozzák az embrió beágyazódását, illetve gátolják a petesejt, illetve a hímivarsejtek útját az ivarvezetékek elzáródásával.

A fogantatást támogató étrendkiegészítők

Folsav

A terhesvitaminok egyik alapvető eleméről van szó, ami amellett, hogy védi a sejtek örökletes anyagát, a magzati fejlődési zavar és az idegcsőzáródási rendellenességgel szemben is támogatást nyújt. Emiatt érdemes már a családtervezés pillanatától elkezdeni a szedését.

B-vitaminok

A B6 vitamin amellett, hogy támogatja az idegrendszert, így szerepet játszik a stressz kezelésében is, jótékony hatással van a peteérésre. A B12 vitamin szedése pedig a férfiak számára ajánlott, ugyanis emeli a spermiumszintet.

Cink és szelén

Az immunológiai zavarok és autoimmun folyamatok gátlásában játszanak szerepet. Szedésük mindkét szülő számára javasolt. A szelénhiányt például összefüggésbe lehet hozni a vetéléssel, de a férfiak esetében is szerepet játszik a spermiumok számának és aktivitásának növelésében.

Barátcserje

A barátcserje támogatja a hormonális egyensúly kialakítását és különösen hasznos akkor, ha a termékenységi gondokat a sárgatest fázis megrövidülése okozza. Mivel hatással van az ösztrogén és progeszteron szintjére is, különféle menstruációs problémák kezelésére is alkalmazzák például fájdalmas görcsök, szabálytalan ciklus, illetve menopauza esetén is segíthet.

A meddőségi kezelések előnyei és hátrányai

Petesejt stimuláció

A meddőségi kezelések első lépcsőfoka, ami alkalmas lehet azok számára, akiknél a kezelést megelőző kivizsgálás során nem tártak fel meddőségre utaló fizikai okokat. Lényege, hogy hormonális készítmények, általában gyógyszerek segítségével jobban szabályozhatóvá teszik a ciklust, illetve növelik az egyszerre megérő petesejtek számát. Ezáltal időzített együttlétekkel nő a teherbeesés valószínűsége is.

Előnye, hogy nem jár különösebb kellemetlenséggel, illetve hosszas orvosi kezelésekre sem kell számítanunk. Hátránya, hogy viszonylag alacsony a sikerrátája a mesterséges megtermékenyítéshez képest.

Inszemináció

A hímivarsejtek mesterséges méhbe juttatásáról van szó, ebből ered a kezelés neve is. Ehhez az előzőleg tisztított és sűrített spermát egy katéter segítségével a méhnyakon túl közvetlenül a méhbe fecskendezik. Ezáltal leküzdhetőek például az ondóvezeték elzáródása, vagy összeférhetetlenség miatti akadályok.

Előnye, hogy a nagyobb mértékű hormonstimulációnak és a spermafelhelyezésnek köszönhetően magasabb a sikerrátája, mint a sima petesejt stimulációnak. Emellett alig jár kellemetlenséggel a leendő szülők számára. Hátránya, hogy a sikeres terhességek aránya alulmarad a lombik programhoz képest.

Lombik program

Az IVF (in vitro fertilizáció) többféle eljárást foglal magába. Mindegyikben közös azonban, hogy rendkívül erős hormon kúrával kezdődik, amivel először leállítják a természetes peteérést, majd túlstimulálják a petefészkeket, hogy egyszerre 5-9 petesejt érjen meg.  Ezeket egy rövid műtét során szívják le, majd laboratóriumi körülmények között termékenyítik meg a partner, vagy a donor hímivarsejtjeivel. Az embriók fejlődésének 3-5. napján aztán mesterségesen kerülnek beültetésre az anya méhébe, ahol aztán megtapadhatnak.

A lombik program előnye, hogy ez rendelkezik a legmagasabb sikerrátával a mesterséges megtermékenyítési eljárások közül. A páciens életkorától függően akár 32% is lehet a sikeres beültetések aránya, ami szinte duplája az inszeminációval létrejött terhességeknek. Hátránya azonban, hogy mind érzelmileg, mind fizikailag jelentős megterhelést jelent, ezért résztvevői gyakran veszik igénybe pszichológus vagy reprodukciós tanácsadó segítségét is.

A fogantatási nehézséggel küzdők számára a mesterséges megtermékenyítési eljárások gyakran éppolyan ijesztőnek tűnhetnek, mint a meddőség maga. Az alábbiakban ezért összefoglaltuk a legfontosabb tudnivalókat a lombik programról és lehetséges mellékhatásairól.

A leggyakoribb meddőségi kezelések

Attól függően, hogy mi akadályozza a természetes fogantatást, általában három út áll előttünk a meddőségi kezelések terén. Ezek eltérő hosszúságúak, illetve típusuktól függően eltérő mennyiségű és időtartamú hormonkezelést, illetve beavatkozásokat foglalnak magukba.

Ovulációs indukció

A természetes fogantatáshoz legközelebb álló eljárás, ami során enyhe hormon stimulációval fokozzák az egy ciklus során megérő petesejtek számát. A megtermékenyítés így természetes úton jöhet létre, esélyét azonban a tüszőrepedéskor nagyobb számban kiszabaduló petesejtek növelik.

Inszemináció

A mesterséges megtermékenyítés méhen belüli módját nyújtja az inszemináció, amely egy intenzívebb hormonkezelést, valamint a spermiumok katéteres úton történő felhelyezését jelenti. A fogantatás tehát itt is a méhen belül megy végbe, növeli azonban a teherbe esés valószínűségét a megért petesejtek nagyobb száma, illetve a kezelés során használt tisztított és sűrített sperma, ami így különösebb akadály nélkül juthat a méhbe.

Amennyiben más nem indokolja, a meddőségi kezelések többnyire inszeminációval kezdődnek, amiből állami támogatással hat alkalom vehető igénybe.

Lombik program

A meddőségi kezelések legnagyobb sikerrátájával rendelkező lombik program segítségével évente több millió csecsemő születik hazánkban. Életkortól függő azonban, hogy mekkora eséllyel fogan meg az eljárás során beültetett embrió. 24-34 éves kor között például még az esetek 32%-ában létrejön terhesség, 45 éves kor fölött azonban ez az arány már kevesebb, mint 2%-ra csökken. Kiemelten fontos tehát az idő kérdése.

A lombik program folyamata

Ahhoz, hogy kitérhessünk lehetséges mellékhatásaira, előbb mindenképp fontos, hogy átfogó képet kaphassunk a lombik program folyamatáról.

1. A menstruációs ciklus leállítása

Gyógyszer segítségével sor kerül a menstruációs ciklus leállítására, hogy a későbbiekben a peteérés stimulációjára kapott hormonok hatékonyabban fejthessék ki hatásukat.

2. A stimuláció időszaka

A lombik program során a kezelés célja, hogy a lehető legtöbb érett petesejt kerülhessen leszívásra, hiszen ezek közül választhatják ki az orvosok a leginkább életképeseket, amelyek megtermékenyítése végül laboratóriumi körülmények között történik. Ennek eléréséhez intenzív hormonkészítményekre van szükség, amiket általában injekció formájában juttathatunk a szervezetünkbe.

3. Folyamatos megfigyelés

Az eljárás során elengedhetetlen a hormonháztartás folyamatos monitorozása, illetve a petefészkek működésének és a tüszőrepedés folyamatának vizsgálata ultrahang segítségével. Ennek köszönhetően szabhatják meg ugyanis az orvosok, hogy mikor kerülhet sor az érett petesejtek leszívására.

4. A petesejtek leszívása

Egy rutin műtét keretében, altatásban történik az érett petesejtek leszívása. Az eljárás nagyjából 15-20 percet vesz igénybe, amit egy 2-3 órás megfigyelés követ, mielőtt hazamehetne a leendő kismama.

5. A petesejtek megtermékenyítése

A leszívott petesejteket laboratóriumi körülmények között termékenyítik meg a leendő apa aznap kinyert hímivarsejtjeivel, majd fejlődésük első néhány napját is itt töltik.

6. Az embrió beültetése

A megtermékenyített petesejtek nagyjából fejlődési fázisuk ötödik napján kerülnek beültetésre. Az eljárás teljesen fájdalommentes és csupán néhány percet vesz igénybe, így nincs szükség altatásra sem.

+1. A várakozás időszaka

A beültetés utáni két hét a várakozás időszaka. Ezalatt igyekezzünk kímélni magunkat, kerülni a stresszt és a megerőltető fizikai munkát, de a mozgásról ilyenkor sem kell lemondanunk. A 14. nap után már végezhető terhességi teszt, illetve vérvizsgálat segítségével is megállapítható, hogy sikeres volt-e a beültetés. Ha igen, a terhesség lefolyása már egészen hasonló a természetesen fogant gyermekekhez, az eljárás miatt azonban gyakoribb és részletesebb vizsgálatokra számíthatunk a terhesgondozás során.

A lombik program mellékhatásai

A lombik program mellékhatásairól sok rémhír kering az interneten, érdemes azonban nőgyógyászunkat, kezelő orvosunkat kérdezni róluk. Az alábbiakban összegyűjtöttük azokat a gyakori tüneteket, amik előfordulhatnak a leendő kismamáknál, de fontos megjegyezni, hogy minden eset egyedi. Van olyan, akit semmilyen mellékhatás nem érint és olyan is, aki egyszerre többet is érzékel közülük.

Hirtelen hangulatingadozások

Már a hormonháztartás kismértékű ingadozása is okozhat jelentős érzelmi kilengéseket. A lombik program részeként pedig erős hormonális készítmények kerülnek felírásra, amelyek nagyban befolyásolhatják hangulatunkat és közérzetünket.

Hőhullámok és rosszullétek

Sok lombik programban résztvevő leendő kismama panaszkodik a kezelés során hőhullámokra és rosszullétekre is, ami szintén a hormonoknak köszönhető.

Súlygyarapodás

A termékenység fokozásához érdemes odafigyelnünk egészséges testsúlyunkra, amely megtartását megfelelő diétával és visszafogott mozgással segíthetjük elő. A kezelés során kapott hormonok miatt ugyanakkor gyakran következik be jelentős mértékű súlygyarapodás is, ami azonban fokozhatja a szív- és érrendszeri problémák, valamint a terhesség alatti cukorbetegség esélyét is.

Lelki problémák

Ne felejtsük el, hogy lelki és érzelmi megterheléssel is jár a kezelés. Nemcsak a hangulatingadozások, hanem a lombik programot megelőző vizsgálatok, illetve az eljárás részét képező beavatkozások, valamint az esetleg előforduló sikertelen beültetések is megviselhetnek minket. Egyre többen egészítik ki ezért a mesterséges megtermékenyítési kezeléseket pszichológiai konzultációkkal, vagy coach segítségével is, ami megkönnyítheti a stresszkezelést ebben az időszakban.

A gyermekre vágyó párok számára nagy segítséget nyújtanak a mesterséges megtermékenyítési eljárások, amelyek közül az inszemináció és a lombik program a két legelterjedtebb hazánkban. Attól függően, hogy milyen úton fogan a baba, illetve milyen tényezők befolyásolják a természetes fogantatás menetét, még a viszonylag magas sikerrátával rendelkező lombik program útján létrejött terhesség során is léphetnek fel komplikációk. A mesterségesen létrejött terhességek emiatt többnyire automatikusan a veszélyeztetett kategóriába kerülnek.

Cikkünkben részletesen kitérünk majd arra, mit is jelent ez pontosan, illetve van-e rá mód, hogy bármivel elősegítsük a beültetett embrió megtapadását és csökkentsük komplikációk esélyét.

Az embriótranszfer folyamata

A lombik program utolsó lépéseként megtörténik a laboratóriumi körülmények között létrejött embriók beültetése. Ennek során egy vékony csövön keresztül juttatják az embriókat a méhbe, ami nem jár különösebb fájdalommal és kellemetlenséggel, így altatás nélkül végezhető.

Az első néhány eljárás során rendszerint egy-egy, amennyiben pedig nem jár sikerrel a kezelés, vagy a leendő kismama kora indokolja, két embrió kerül egyszerre beültetésre. Ezzel csökkenthető az ikerterhességek kialakulásának esélye, ami tovább fokozhatja a lehetséges komplikációk, illetve koraszülés veszélyét.

Mi történik a fel nem használt embriókkal?

A lombik program részét képező petefészek stimuláció során legalább 5-7 egészséges, érett petesejt leszívása a cél, vagyis a beültetés után jó eséllyel döntenünk kell majd a fel nem használt embriók sorsáról. Sokan választják ekkor az embriófagyasztást, aminek köszönhetően a megtermékenyített petesejtek egy későbbi lombik program során újra felhasználhatóak. Ezáltal megkímélhetjük magunkat a petesejt leszívás kellemetlenségeitől, illetve értékes időt nyerhetünk, amennyiben nem lenne sikeres elsőre a beültetés.

Az embriók fagyasztása úgynevezett vitrifikációval történik, amely során először egy fagyvédő oldatban inkubálják őket, majd folyékony nitrogénbe merítik. A sejtek így olyan gyorsan hűlnek le, hogy a bennük lévő víznek nincs ideje jégkristályokká alakulni, vagyis nem károsul a sejtszerkezet. A felolvasztás után így megőrzik életképességüket és a friss embriókhoz hasonló sikerrel ültethetőek be.

A fagyasztás módjáról, illetve időtartamáról érdemes a beültetést végző intézménynél érdeklődni. A meddőségi kezelésben részt vevő pár kérésére általában 5-10 évig tárolják a lefagyasztott embriókat, de volt már rá példa, hogy több mint 20 évig tartó fagyasztás után született egészséges kisbaba lombik programból.

A fel nem használt embriók sorsáról csak a pár mindkét tagjának beleegyezésével születhet döntés. Ez vonatkozik a fagyasztásukra, megsemmisítésükre, illetve felhasználásukra is.

A beültetés utáni 2 hét a legfontosabb?

A lombik program részét képező hormonális kezeléseknél, illetve az altatásban végzett petesejt leszívó műtétnél sokan megterhelőbbnek érzik a beültetés utáni első két hetet. Ez az az időszak, amikor nem tehetünk mást, csak várakozhatunk. Ezután végezhető el az első terhességi teszt, amiből a legtöbb klinikán az egyszerű, otthon is használható gyorstesztet is elfogadják, van azonban, ahol ragaszkodnak a vérvizsgálathoz a beavatkozás sikerének megállapításához.

Ezt akkor is javasolt elvégezni, ha a vizeletből már kimutatható a HCG hormon szintje, vagyis pozitív a teszt eredménye, mivel a vérvizsgálat pontosabb értékeket adhat. A progeszteron szintje pedig közvetlenül is hatással van a terhesség sikerességére és csak vérmintából mutatható ki.

Hasznos tanácsok erre az időszakra

1. Igyekezzünk nyugodt, stresszmentes környezetet teremteni

A beültetés után érdemes kivenni néhány nap szabadságot, hogy valóban semmi ne zavarja a nyugalmunkat, de amennyiben nem megerőltető fizikai munkát végzünk, nem szükséges végig távol maradni a munkától. Mivel ez az időszak egyébként is feszültséggel teli azonban igyekezzünk minél inkább csökkenteni a lehetséges stresszforrásokat.

2. Mozogjunk mértékkel

Amennyiben az orvos mást nem tanácsol, nem szükséges ágynyugalmat tartanunk. Az egészséges vérkeringésnek nagy szerepe van az embriók megtapadásában, ezért mérsékletes mozgásformákkal, például sétával, kismama jógával érdemes gondoskodni róla.

3. Legyünk türelmesek és megértőek, főleg önmagunkkal

Ebben az időszakban a hormonok hullámzása miatt sokan panaszkodnak hangulatingadozásra, illetve rosszullétek is előfordulhatnak.

4. Figyeljünk oda a megfelelő folyadékfogyasztásra

Fontos, hogy gondoskodjunk szervezetünk hidratáltságáról, így figyeljünk oda, hogy naponta legalább 2,5 – 3 liter folyadékot fogyasszunk. A jó minőségű tisztított víz, a kókuszvíz, illetve az ananászlé is jót tehet. Ügyeljünk azonban a gyümölcslevek cukortartalmára is és igyekezzünk természetes, hozzáadott cukor nélkül készült italokat választani.

5. Foglaljuk el magunkat

Érdemes egy előre összeállított tervvel készülni erre a két hétre. Állítsunk össze egy listát arról, hogy mit szeretnénk csinálni, így könnyebben elvonhatjuk figyelmünket a várakozás okozta stresszről és bizonytalanságról. Nyugodtan találkozhatunk ismerősökkel, barátokkal, családtagokkal is, illetve bátran kérjük szakember segítségét kérdéseink megválaszolásában, vagy ha úgy érezzük, hogy segítségre van szükségünk a stresszkezelésben.

A lombik program és a veszélyeztetett terhesség

Ha sikeres volt a beültetés, a mesterséges megtermékenyítéssel létrejött terhességek esetén általában a veszélyeztetett terhességre jellemző vizsgálatok és protokoll kerül érvénybe. Ez gyakoribb és részletesebb kivizsgálást, illetve terhesgondozást jelent, ami a spontán vetélés, illetve koraszülés esélyét hivatott csökkenteni. Mivel nem természetes úton jött létre a terhesség, a hormonháztartás külső támogatására és szinten tartására is szükség lehet, amiről rendszeres vérvizsgálatokkal győződnek meg az orvosok. Annak érdekében, hogy csökkentsük a terhesség folyamán fellépő komplikációk esélyét törekedjünk egy egészséges és vitaminokban gazdag étrend kialakítására, mozogjunk rendszeresen, de mértékletesen és mindenekelőtt tartsuk be orvosunk utasításait.

Magyarországon nagyjából 150-200 ezer párt érint a meddőség problémája, akiknél az esetek 40-40%-ában a férfi vagy női reproduktív szervrendszer működésének zavarai állnak, 20%-ban pedig a pár mindkét tagjánál kimutatható a meddőség. Ha nem jön össze a baba néhány hónap, esetleg egy év természetes próbálkozás után, érdemes átfogó kivizsgálást kérni, ami felderítheti a háttérben húzódó okokat. Csak ezután dönthetünk róla, hogyan tovább.

Meddőségi vizsgálatok

A lombik programot és minden más meddőségi eljárást általában teljeskörű kivizsgálás előzi meg, amelyet a pár férfi és női tagjánál is elvégeznek.

Férfi meddőségi vizsgálatok

A férfiak esetében a meddőség hátterében gyakran egy korábbi trauma, fertőzések, hormonális, vagy veleszületett rendellenességek állhatnak. Mivel nincs különösebb tünete, csak megfelelő vizsgálatokkal mutatható ki. A férfi meddőség kivizsgálásának általában részét képezi egy hagyományos spermatogram, amivel az ondó színét, méretét, térfogatát és vegyhatását, valamint a spermiumok számát is vizsgálják. Sokszor már ebből kimutatható a probléma.

Ezen kívül HBA teszt segítségével megállapítható a spermiumok megtermékenyítő képessége, halosperm teszttel a hímivarsejtek esetleges DNS károsodása, összeférhetetlenségi vizsgálattal pedig az, ha a megtermékenyülést a méhnyaknyák és a spermiumok összeférhetetlensége okozza. Utóbbi esetben a hímivarsejtek a méhnyaknyákkal érintkezve lebénulnak, így nem tudnak kapcsolatba lépni az érett petesejttel.

A meddőségi kivizsgálás részét képezik továbbá a szexuális betegségek vizsgálatai is, amelyek szintén hatással lehetnek a termékenységre.

Női meddőségi vizsgálatok

Amíg a férfi meddőség okai akár már egy ondómintából is kimutathatóak, a női meddőségi vizsgálatok általában igen sokrétűek. A nőgyógyásznak először is meg kell győződnie a hüvely, a méhnyak és a méh fizikai állapotáról és képességéről a sikeres terhesség kihordására. Ennek első lépését többnyire egy bimanuális és hüvelyi ultrahang vizsgálat jelenti, amely során általában a méhnyakrák szűrésre is sor kerül. Ezen kívül egy átfogó hormonális vizsgálatra is szükség van a ciklus első, illetve második felében is, amiből kimutathatóak a női nemi hormonok esetleges eltérései.

A második lépést a petevezetékek és a méhűr anatómiai vizsgálata jelenti, amit ultrahangos, laparoszkópos vagy hiszteroszkópos eljárással vizsgálnak. Ezek segítségével fény derülhet például miómákra, polipokra, vagy méhűri összenövésekre, amik akadályozhatják a megfelelő peteérést, vagy a petesejt beágyazódását.

Mivel a fogantatási nehézségek hátterében gyakran endokrinológiai problémák állnak, a meddőségi eljárásokat megelőző vizsgálatok között általában egy teljes endokrinokógiai kivizsgálás is helyet kap. Még ezek után is előfordulhat, hogy nem derül fény pontosan a fogantatási gondok okára. Ebben az esetben, ha a férfi oldalon nem található probléma, ismeretlen eredetű női meddőségről beszélhetünk.

A kivizsgálást sokan érezhetik invazívnak és megterhelőnek, a megfelelő meddőségi eljárás kiválasztásához azonban elengedhetetlen, hogy orvosunk átfogó képet kapjon állapotunkról. A szükséges vizsgálatokat általában az első meddőségi konzultációnk határozzák meg, a leletek fényében pedig további tesztekre és beavatkozásokra is szükség lehet.

Még a lombik program esetén is lehetnek olyan fizikai vagy hormonális tényezők, amik akadályozhatják az embrió beültetés sikerét. Ezekre csak a megfelelő vizsgálatokkal deríthetünk fényt.

Lombik program, inszemináció, hormonstimuláció: A leggyakoribb meddőségi eljárások

Ha megtörténik a legrosszabb, amitől tartottunk és beigazolódik a meddőség ténye, attól függően, hogy női vagy férfi eredetű problémáról van szó, több lehetőség közül is választhatunk. Erről minden esetben kérjük ki kezelőorvosunk véleményét és, ha szükségesnek érezzük, konzultáljunk akár másik szakorvossal is.

Lombik program

Az IVF (in vitro fertilizáció) eljárások, köznapi néven a lombik program rendelkezik a legkedvezőbb sikermutatókkal, sokak választása esik rá elsőként. A 24-34 éves kor közötti nők esetében a beültetések több, mint 30%-ából születik egészséges gyermek ennek a kezelésnek köszönhetően, de akár még 45 éves kor felett is van esély a sikerre. Érdemes megjegyezni azonban, hogy az életkor előrehaladtával a mesterséges megtermékenyítés sikeressége jelentősen csökken. Ez fokozottan igaz a 40 felettiekre, ahol 40-42 éves kor között még a beültetések 13%-a, 45 éves kor felett azonban már kevesebb, mint 2%-a végződik terhességgel.

A lombik programot egy erőteljes hormonstimulációs időszak indítja, amivel elősegítik a petesejtek érését. Ezt követi az érett petesejtek műtéti úton történő leszívása, ami egy rutin beavatkozás keretében bódításban, vagy altatásban történik. Ezután a leginkább életképes petesejteket kiválogatják és laboratóriumban megtermékenyítik, ahol a fejlődésnek indult zigóták első néhány napjukat is töltik. Az embrió beültetésre a harmadik-ötödik napon kerül sor hüvelyi úton egy kissé kellemetlen, de fájdalommentes eljárás keretében. Amennyiben a beültetés sikeres volt, a terhesség lefolyása már megegyezik a természetes úton fogant magzatéval.

Inszemináció

Amennyiben a petevezetékek megfelelően átjárhatóak, a ciklust hormonális úton sikerült beállítani, illetve a spermiumok száma és megtermékenyítő képessége is alkalmas rá, inszemináció is szóba kerülhet. Ez mesterséges spermafelhelyezést jelent, ami során egy előre megtisztított és tápoldatba helyezett spermium sűrítményt juttatnak a méhbe. Az IVF-nél kevésbé invazív, a természetes megtermékenyítésnél azonban jóval hatásosabb eljárásról van szó. Amennyiben más egészségügyi problémák nem akadályozzák azt,  inszeminációval is létrejöhet a terhesség.

Hormonstimuláció

Egyfajta nulladik lépésként tarthatjuk számon. Ha a pár egyik tagjánál sem található a meddőségre utaló jel, hormonális úton beállított ciklussal, hormonstimulációval és időzített együttlétekkel is növelhető a fogantatás esélye. Ehhez elengedhetetlen a ciklus rendszeres monitorozása például ovulációs tesztekkel és a belső hőmérséklet nyomon követésével. Az ovulációt követő egy-két nap alatt a legnagyobb ugyanis a teherbeesés valószínűsége.

Ha néhány hónap alatt nem járunk sikerrel ezzel a módszerrel, érdemes fontolóra venni további lehetőségeinket is a mesterséges megtermékenyítésre.

Amikor kitartó próbálkozásaink ellenére sem jön a baba, nehéz megőrizni a reményt. A modern eljárásoknak köszönhetően azonban nem kell lemondanunk a gyermekáldásról. Annak érdekében, hogy egy nap karjainkban tarthassuk gyermekünket, az első lépés, hogy megfelelő kivizsgálásokkal fényt derítsünk a fogantatás útjában álló tényezőkre. Ezután szakorvosunkkal szorosan együttműködve már kiválaszthatjuk a számunkra leginkább megfelelő kezelést.

2006 óta már nemcsak házaspárok és bejegyzett élettársi kapcsolatban élők, hanem egyedülállók is részt vehetnek lombik programban. Habár több feltételnek is meg kell felelni, egyre több szingli 30-as, 40-es nő választja ezt az utat a gyermekvállalásra. Az alábbiakban kitérünk ennek részleteire és folyamatára, hogy segítsünk jobban átlátni a lehetőségeket.

A lombik programban való részvétel feltételeiről az egészségügyi törvényből tájékozódhatunk részletesebben, amely 2006-tól lehetővé teszi ezt az egyedülálló nők számára is. Korábban csakis azokat a házastársi, vagy élettársi kapcsolatban élő párokat fogadhatták a klinikák, akiknél a pár egyik, vagy mindkét tagjánál olyan egészségi ok állt fenn, ami miatt a kapcsolatból természetes úton nagy valószínűséggel nem születhet egészséges gyermek.

Ezt okozhatja a spermiumok alacsony száma, vagy rossz minősége, a here-, vagy petevezetékek átjárhatatlansága, hormonális, vagy fiziológiai problémák. Ezek kiküszöbölésére jött létre az IVF (in vitro fertilizáció) kezelés, mivel a természetes fogantatás útjában akadályok állnak. Az IVF során laboratóriumi körülmények között, a testen kívül kerülnek bemutatásra egymásnak a női és férfi ivarsejtek, majd egy inkubátorban indulnak fejlődésnek, mielőtt beültetésre kerülnek az anya méhébe. Ennek két módja is lehet, amennyiben a petesejt és a spermiumok állapota megengedi, egymás mellé helyezik őket egy petri csészében és onnan a hagyományos módon történik a megtermékenyítés. Ha ez valamilyen oknál fogva nem lehetséges, akkor spermium injekcióval egy előre kiválasztott hímivarsejtet juttatnak az érett petesejtbe.

Mikor vehetnek részt lombik programban egyedülállók?

Lombik programban egyedülálló nők csak akkor vehetnek részt, ha bizonyítottan fennáll náluk a meddőség, vagy megállapítják, hogy fenyegetően közeledik számukra a fogamzóképtelen kor. A törvény ezt nem határozza meg pontosan. Megállapításához két szakorvosi véleményre van szükség.

A bejegyzett élettársi kapcsolatban élő leszbikus párokra ez a kitétel nem vonatkozik, mivel rájuk a törvény nem terjed ki. Így ők csak akkor vehetnek részt a programban, ha kapcsolatukról hazudnak, az élettársi viszony eltagadása azonban magán, de egyes esetekben közokirat hamisításnak is számíthat.

Milyen módszerek közül választhatnak az egyedülállók?

Attól függően, hogy fennáll-e esetükben a meddőség ténye, vagy annak csak a veszélye, az egyedülállók jellemzően kétféle megoldás közül választhatnak. A mesterséges megtermékenyítés két módszere az inszemináció és az IVF.

Inszemináció

Az inszemináció mesterséges spermafelhelyezést jelent, amit azokban az esetekben lehet alkalmazni, ha a petevezetékek átjárhatóak és hormonális úton sikerült beállítani a megfelelő ciklust. Ezután az orvos ultrahangos vizsgálattal ellenőrzi a peteérést és egy előre tisztított és tápoldatba helyezett spermium sűrítményt juttat a méhbe. Erre azért van szükség, mert a spermában található prosztagladinoknak természetes méhösszehúzó hatásuk lehet, ami azonnali kilökődést okozhatna. Amennyiben más egészségügyi problémák nem akadályozzák, inszeminációval is létrejöhet a terhesség.

IVF, vagyis lombik program

A lombik program menete az egyedülálló nők esetében is szinte megegyező a párkapcsolatban élőkkel. Az eltérést a spermadonor anonimitása jelenti. A törvény szerint ugyanis ismerős nem adományozhat számukra hímivarsejteket. A kiválasztás egy számítógépes nyilvántartásból, a donor teljes személyazonosságának titokban tartásával, testalkat, szem- és hajszín, valamint egyéb ismertetőjegyek alapján történik.

Fontos leszögezni, hogy ahhoz, hogy ide valaki bekerüljön többlépcsős kivizsgáláson kell átesnie. Ez tartalmaz egy spermaszűrést, mikrobiológiai, andrológiai, szerológiai és pszichológiai vizsgálatot, vér- és vizelettesztet. Ezen kívül a nemi betegségeket is szűrik, valamint a donor ivarsejtek genetikai állományát is vizsgálják, amelyek nem tartalmazhatnak semmilyen genetikai betegséget.

A donor kiválasztását követően a lombik program a hagyományos módon folyik. A leendő anya ciklusát leállítják, hogy hormonok segítségével jól követhetővé tegyék. Ezután túlstimuláció történik, ami elősegíti a petesejtek érését és felkészíti őket a kinyerésre. A petesejtek kinyerése egynapos műtét keretében, bódításban, vagy altatásban történik. Ilyenkor több petesejt kerül egyszerre leszívásra, amelyek közül kiválasztják a leginkább életképeseket, majd laboratóriumi körülmények között megtörténik a megtermékenyítés. A kezelő intézettől függően ezt egy 3-5 napos inkubátorban töltött időszak követi, ami alatt végbemegy a zigóta fejlődésének kezdeti szakasza. Ezután kerülhet sor a hüvelyen keresztül a beültetésre.

Az eljárás sikerének biztosítása érdekében egyszerre általában több embrió is beültetésre kerül, de nincs rá garancia, hogy mindegyik meg is fogan. A fel nem használt embriókat érdemes lefagyaszttatni, hogy egy sikertelen beültetést követően, vagy ha ismét babát szeretnénk, felhasználhassuk őket.

Lombik program állami támogatása az egyedülállóknak is jár

A mesterséges megtermékenyítés sajnos igen költséges eljárás. A lombik program megkezdése előtt átfogó vizsgálatokra van szükség a meddőség megállapítása érdekében, a fogantatást akadályozó problémák megoldásában. Ezek egy része gyógyszeres úton, vagy sebészi beavatkozással orvosolható, melyek sok esetben elengedhetetlenek a sikeres beültetéshez.

A hormonális stimuláció során alkalmazott gyógyszerek ára is nagy összegeket érhet el, az ezt követő beavatkozásokon kívül pedig az embriófagyasztás költségeivel is számolnunk kell. Egyedülállóként is igénybe vehetjük azonban a mesterséges megtermékenyítésre járó állami támogatást, amennyiben bizonyított a meddőség ténye, vagy rendelkezünk a fogamzóképes kor közeledtét igazoló két szakorvosi véleménnyel.

Mi számít meddőségi eljárásnak?

A kezeléseket az eljárás típusától függően jellemzően két csoportba sorolhatjuk. IVF-nek (in vitro fertilizáció) nevezzük a testen kívüli megtermékenyítéssel, embrióbeültetéssel járó kezeléseket. Ezek a népszerűbb néven lombik programnak nevezett eljárások, amikor a női és férfi ivarsejt egy lombikban találkozik, amennyiben pedig a spermiumok minősége indokolja, beinjektálással történik a megtermékenyítés.

IVF kezelések:

• testen kívüli megtermékenyítés és beültetés,
• ivarsejt adományozással végzett embrióbeültetés (ez lehet petesejt és hímivarsejt is),
• embrió adományozással végzett embrióbeültetés.

A meddőségi eljárások másik nagy csoportját az inszeminációs beavatkozások jelentik, ami a mesterséges ondóbevitelre utal. Ebben az esetben a házastárs, élettárs, vagy spermadonor hímivarsejtjeit mesterségesen juttatják a méhnyakba, vagy a méhüregbe, ami után a petesejt a szervezeten belül természetes úton termékenyül meg.

Ezen kívül léteznek még szimpla hormonstimuláción alapuló kezelések is, amelyek a természetes úton való teherbeesést hivatottak elősegíteni. Fontos leszögezni azonban, hogy a hormonstimuláció jellemzően minden meddőségi eljárásban nagy szerepet játszik. A javasolt hormonok fajtájáról és mennyiségéről, a kezelés időpontjáról minden esetben a szakorvos hoz döntést.

Kiknek ajánlott a meddőségi eljárás?

A különféle meddőségi eljárásokat, így a lombik programot is átfogó orvosi és laboratóriumi vizsgálatok előzik meg. Mivel a férfi és női meddőség egyenlő arányban állhat a fogantatási problémák mögött, a kezelés megkezdése előtt a pár mindkét tagjának át kell esnie bizonyos vizsgálatokon. A férfiak esetében ez jellemzően egy spermium vizsgálatot jelent, amivel vizsgálják az ondó térfogatát, színét, méretét, vegyhatását, illetve a spermiumok számát és mozgékonyságát is. Illetve fény deríthető az esetleges összeférhetetlenségre is, amikor a hímivarsejtek a méhszájból nyert nyákkal érintkezve lebénulhatnak.

A nők esetében átfogó nőgyógyászati és hormonális vizsgálatokra is szükség van. Ezek során első sorban a petevezetékek átjárhatóságát, a méh formáját és méretét, a menstruációs ciklust vizsgálják. Illetve kizárják, vagy megerősítik a meddőség hátterében álló esetleges endometriózist, immunológiai, vagy genetikai tényezőket. Ha a vizsgálatok során megállapítják a meddőséget a pár egyik, vagy mindkét tagjánál, megkezdhető a kezelés.

Ezen kívül egyedülálló nők is részt vehetnek lombik programban. Ebben az esetben többnyire az életkori tényező, vagy a diagnosztizált meddőség áll a kezelés megkezdésének hátterében.

A lombik program feltételei

1. Megfelelő kivizsgálás

Erre azért is van szükség, mert az IVF a legeredményesebb, ugyanakkor legnagyobb megterheléssel járó meddőségi kezelés is egyben. A hormonális stimuláció, a petesejt kinyerése, az embrió beültetése és az esetleges kudarcok miatt szükséges további beavatkozások érzelmileg és fizikailag is megviselhetik a leendő kismamát. Nem ritka azonban, hogy már az első beültetés sikerrel jár, ezért sokan választják ezt a megoldást.

2. A páciens beleegyezése

A kivizsgálások után szükség van a páciens megfelelő tájékoztatására és annak beleegyezésére a procedúra elvégzésébe. Enélkül nem kezdhető meg a kezelés.

3. Előzetes beavatkozások a hátráltató tényezők megszüntetésére

A fogamzási nehézségek mögött gyakran húzódnak fizikális eltérések, amelyek nehezítik a teherbeesést. Ezeket mindenképp érdemes még a kezelések előtt megszüntetni, mivel akár a lombik program sikerét is befolyásolhatják.

4. A családi állapot kérdése

A meddőségi kezelések egyik fontos feltétele a tartós kapcsolat megléte, vagyis házasság, vagy élettársi viszony. Ezen kívül egyedülálló nők esetében csak akkor végezhető mesterséges megtermékenyítés, ha a meddőségi vizsgálatok alapján erre szükségük van.

5. Stabil anyagi háttér

Habár a meddőségi eljárások jelentős állami támogatással vehetőek igénybe, így is számítanunk kell bizonyos kiadásokra. Ha pedig úgy döntünk, hogy magánszolgáltatónál végeztetjük a szükséges beavatkozásokat, ennek a támogatásnak az összege jelentősen lecsökken. A lombik program során szükséges gyógyszerek az államilag támogatott intézményekben 90% TB támogatással válthatóak ki, míg magánellátásban ez az arány már csak 55%.

Mikor nem javasolt a lombik program?

Van néhány tényező, ami akadályozhatja a lombik program megkezdését, vagy kivitelezését. Ezekkel érdemes tisztában lenni, illetve nőgyógyászunktól, vagy az illetékes kezelőorvosunktól tájékozódni velük kapcsolatban.

Ezek közé tartoznak például:

• az akut fertőzések, amelyeket még nem kezeltek, vagy kezelés alatt állnak,
• ha érzékenyek vagyunk a kezelés alatt használt gyógyszerekre, vagy azok olyan negatív hatást válthatnak ki, ami komoly kockázatot jelent az egészségünkre,
• ha a méh alkalmatlan a kihordásra,
• ha súlyos belgyógyászati betegség áll fenn, ami miatt a szakorvos nem javasolja az eljárást.

A mesterséges megtermékenyítést ezen kívül nem javasolják 45 éves kor felett, mivel ebben a korban jelentősen megnő a magzatnál bekövetkező genetikai rendellenességek aránya. Az igénybe vehető állami támogatás sem vonatkozik az ezután végzett beavatkozásokra. Azonban adományozott petesejttel, vagy embrióval még ilyenkor is végezhető sikeres lombik program, amely hasonlóan zajlik a saját petesejtes beültetéshez. Ennek azonban szigorú jogszabályi háttere van amiről az 1997. évi CLIV törvény IX. fejezetéből és a 30/1998. (VI.24.) NM rendeletből tudhatunk meg többet.

Ha úgy döntünk, hogy belevágunk a mesterséges megtermékenyítésbe, érdemes felkészülnünk a kezelés fizikai és lelki tényezőire is. A lombik program első fázisában végzett hormonstimuláció során gyakoriak a hangulatváltozások és a felfokozott érzelmek. Az eljárás lehetséges mellékhatásairól tájékozódjunk kezelőorvosunktól, illetve keressük hasonló tapasztalattal rendelkező ismerősök társaságát, vagy forduljunk pszichológushoz a megnövekedett mentális és érzelmi terhek feloldása érdekében.