Amikor gyermekvállalásra kerül a sor, a legtöbben azonnali eredményt szeretnének, így már egy-két hónap sikertelen próbálkozás után is komoly problémát sejtenek a negatív tesztek hátterében. Annak érdekében, hogy eloszlassuk az alaptalan félelmeket, illetve adjunk néhány támpontot ahhoz, hogy mit tehetünk, ha meddőségre gyanakszunk, cikkünkben összegyűjtöttük a leggyakoribb kérdéseket a témakörben. Így választ adunk többek között arra is, hogy meddig próbálkozzunk, ha nem jön a baba és mikor érdemes orvoshoz fordulni.

Mi az a meddőség?

A gyermekre vágyó párok egyik leginkább rettegett kifejezése a meddőség, ami napjainkban azonban már nem jelent egyet a biztos gyermektelenséggel. Meddő állapotnak nevezzük azt, ha egy párkapcsolatban rendszeres védekezés nélküli együttlétek ellenére sem jön létre terhesség egy év alatt. Az időtartamot befolyásolja azonban a nő életkora, illetve a pár mindkét tagjának esetleges kór előzményei. 35 éves kor felett például már csak fél évre csökken, de korábbi hasi műtétek, fertőzések, illetve fizikai sérülések, vagy hormonális problémák is indokolhatják a korábbi kivizsgálást.

A fogamzóképesség zavara ma nagyjából a magyar párok 20%-át érinti. Attól függően azonban, hogy mi akadályozza a női petesejt megtermékenyülését, számos eljárás létezik már a kezelésére.

A meddőség jelei

Sok esetben a meddőség teljesen tünetmentes, így olyan egészséges, fogamzóképes életkorban lévő személyeket is érinthet, akik nem is tudnak róla. Ugyanakkor a férfiaknál és a nőknél is előfordulnak bizonyos jelek, amik meddőségre utalhatnak.

A női meddőség jelei közé tartozik például a menstruáció hiánya, vagy rendszertelensége, a fájdalmas együttlétek, illetve az erős alhasi fájdalmak. A férfiak esetében a fizikai akadályokat a legkönnyebb észrevenni. Ilyen például az impotencia, az ondó kis mennyisége, illetve a herék helyzete, mivel ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű hímivarsejt termelődjön, megfelelő hőmérsékletre is szükség van.

A meddőség okai

Habár korábban kimondottan női problémaként kezelték, a meddőség valójában mindkét nem tagjait egyenlő arányban érinti. Az esetek 20%-ában pedig kimutatható, hogy a pár mindkét tagja érintett benne.

A leggyakoribb okok közé tartozik:

• a cukorbetegség,
• a pajzsmirigy és a mellékvese betegségei,
• a kóros elhízás, vagy épp a soványság,
• bizonyos genetikai és immunológiai betegségek,
• pszichés okok,
• fertőzések,
• nemi úton terjedő betegségek,
• endometriózis,
• petefészek- és méhproblémák.

Mikor érdemes vizsgálatokra menni?

Meddőségi vizsgálatokra alapvetően akkor van szükség, ha arra gyanakszunk, hogy természetes úton nem foganhat gyermekünk. Ezt indokolhatja például az életkor, saját, vagy családi kórelőzmények, vagy ha a pár egyik, vagy mindkét tagjának gyanúra okot adó panasza van. Nem szükséges azonban feltétlenül kivárni a hat hónapot, vagy egy évet, mielőtt orvoshoz fordulnánk.

Ha szeretnénk meggyőződni róla, hogy minden rendben van, vagy a fenti állítások közül bármi igaz ránk, már a családtervezés első lépéseként is sort keríthetünk egy teljes körű kivizsgálásra. Kimondottan erre a célra létrehozott vizsgálati csomagok közül is választhatunk, így általános képet kaphatunk állapotunkról.

Hogyan történik a diagnózis?

A kivizsgálás először egy meddőségi konzultációval kezdődik, amely során felvételre kerül a páciensek anamnézise, majd meghatározásra kerülnek a további vizsgálatok.

A női kivizsgálás részei

Általános nőgyógyászati vizsgálat: amely során ultrahanggal felmérik a méh és a petefészkek állapotát, illetve kenetet vesznek a méhnyakból, amiből elvégzésre kerül a szokásos rákszűrés is.

A méhüreg és petevezetékek vizsgálata: a meddőség hátterében ugyanis gyakran állnak fizikai akadályok is. A nőknél ilyen lehet a petevezetékek átjárhatatlansága, a ciszták, illetve jóindulatú kinövések a méhfalon, amik akadályozzák az embrió megtapadását.

Mikrobiológiai vizsgálatok: a fogantatást ugyanis akadályozhatják bizonyos fertőzések, szexuális úton terjedő betegségek is, amik ezáltal kiszűrhetőek.

Ciklusdiagnosztika: átfogó vizsgálatot jelent, ami tartalmazza az ébredési hőmérséklet mérését, a peteérés ultrahangos ellenőrzését, valamint számos laborvizsgálatot is.

A férfi kivizsgálás részei

Spermatogram vizsgálat: amivel az ondó térfogatát, színét, méretét, illetve viszkozitását vizsgálják. Ezen kívül mikroszkóp alatt megfigyelik a spermiumok számát, mozgását és alakját, amelyek mind befolyásolhatják a termékenységet.

STD vizsgálat: a nemi betegségek kizárása mindkét fél esetében kiemelt fontosságú a meddőségi kivizsgálás során, így átfogó STD vizsgálatra is sor kerül a férfiak esetében is.

Egyéb spermiumot érintő vizsgálatok: HBA, halosperm, illetve oxisperm tesztekre is sor kerülhet a kivizsgálás során, amelyekkel a spermiumok megtermékenyítő képességét, esetleges DNS károsodásukat és az őket károsító reaktív oxigén gyököket vizsgálják.

A leggyakoribb meddőségi kezelések

A meddőségi kezeléseket három fő típusba sorolhatjuk annak megfelelően, hogy természetes úton, de hormonális rásegítéssel, illetve mesterségesen méhen belül, vagy méhen kívül történik a megtermékenyítés.

Ovulációs indukció

Amennyiben fizikai akadálya nincs a természetes fogantatásnak, mégsem érkezik a baba, első lépésként enyhe hormonális stimulációval növelik a ciklusban megérő petesejtek számát. Minél több érett petesejt lökődik ki ugyanis egy-egy tüszőrepedés alkalmával, annál nagyobb a teherbeesés valószínűsége.

Inszemináció

A meddőségi kezelések következő lépése az inszemináció, ami mesterséges spermafelhelyezést jelent. Ennek során az apa spermáját laboratóriumi körülmények között készítik elő, tisztítják, illetve sűrítik, a megtermékenyítés azonban méhen belül történik. A spermiumok ezáltal nagyobb arányban érkeznek meg az érett petesejtekhez, ami még tovább fokozza a fogantatás esélyét.

Lombik program

A meddőségi kezelések harmadik típusa a testen kívüli mesterséges megtermékenyítés, vagyis a lombik program. Ennek során a ciklus orvosi szabályozásával stimulálják a szervezetet, hogy minél nagyobb számú érett petesejtet termeljen, amelyeket egy rövid rutinműtét során szívnak le az anyától, majd laboratóriumi körülmények között, úgynevezett lombikban mutatják be őket az apa aznap nyert spermájának. A megtermékenyített sejtek fejlődésük első néhány napját is laborban töltik, majd az ötödik nap környékén kerülnek beültetésre a leendő kismama méhébe.

A lombik program második fajtája az asszisztált hatching, ami során nemcsak egy petri csészébe helyezik a két szülő ivarsejtjeit, hanem az előre kiválasztott, legéletképesebb spermiumokat közvetlenül juttatják be a petesejtekbe. Ezáltal még egy akadályt leküzdve, ami a fogantatás útjában állhat