Mi jellemző a miómára?

Mit érdemes tudni a cisztáról?

Mi jellemző a miómára?

A mióma a méh izomszövetét érintő daganat jellegű elváltozás. Mérete változó lehet, néhány millimétertől akár több centiméterig is terjedhet. Általában nem rákos, de ritkán rosszindulatúvá válhat.

A mióma leggyakoribb tünetei a következők:

• Hosszú, erős vagy rendszertelen menstruációs vérzés
• Alhasi fájdalom vagy nyomásérzés
• Hátfájás vagy lábfájás
• Vizelési vagy székletürítési problémák
• Meddőség vagy vetélés

A mióma kialakulása valószínűleg összefügg az ösztrogén hormon hatásával. A mióma megelőzésére nincs biztos módszer, de javasolt részt venni rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálaton.

A mióma diagnózisa általában fizikális vizsgálattal, ultrahanggal vagy MRI-vel történik. A kezelés függ a méretétől, a helyétől, az okozott panaszoktól és a terhességi tervektől. Előfordulhat, hogy szükség lehet sebészeti beavatkozásra is a kezelés részeként. A leggyakrabban az alábbi beavatkozások valamelyikére szokott sor kerülni:

• Miómaeltávolítás (myomectomia): A miómectomia során csak a miómát távolítják el laparoszkópos eszközzel, köldöknél és az alhasnál 3 db kicsi (0,5 és 1 cm-es) lyukakon keresztül és megpróbálják megtartani a méhet. Ez a kezelés azoknál a nőknél is alkalmazható, akik még gyermeket szeretnének.
• Endometrium abláció: Az endometriális abláció során az endometriumot (a méh belső nyálkahártyáját) távolítják el vagy semmisítik meg. A méh üregébe egy olyan eszközt juttatnak, ami hőhatás, elektromos áram vagy rádiófrekvencia segítségével végleg elpusztítja a méhnyálkahártyát. Ez csökkentheti a vérzést, de gátja a későbbi terhességnek.
• Méhverőér (arteria uterina) embolizációja: Ezen eljárás során mikroszemcséket juttatnak be a kisartériákba, annak érdekében, hogy eltömítsék és a mióma vérellátottságát gátolják. Emiatt a szövetek elhalnak és elindul a mióma zsugorodása.
• Méheltávolítás (hysterectomia): A hysterectomia során eltávolítják az egész méhet (és néha a petefészkeket is). Ez megszünteti a miómát és a vérzést, de véglegesen kizárja a terhesség lehetőségét.

Mit érdemes tudni a cisztáról?

A ciszta olyan folyadékkal teli zsákocska, amely a petefészkekben vagy a méhben alakulhat ki. A ciszták többféle típusa létezik, amelyek közül a leggyakoribbak az ún. funkcionális ciszták Ezek a normális peteérés során alakulnak ki és általában maguktól felszívódnak. Néha azonban a ciszták nagyobbak lesznek, nem tűnnek el, vagy más okból kifolyólag fejlődnek ki (pl. endometriózis vagy daganat). A ciszták általában nem rákosak, de ritkán rosszindulatúvá válhatnak. A ciszták leggyakoribb tünetei a következők:

• Hasi fájdalom vagy görcs
• Hasi duzzanat vagy teltségérzet
• Hátfájás vagy lábfájás
• Rendszertelen vagy fájdalmas menstruációs vérzés
• Hányinger vagy hányás
• Meddőség vagy vetélés

A ciszták kialakulásának oka változó lehet, de gyakran összefügg a hormonális zavarokkal. A ciszták gyakrabban fordulnak elő azoknál a nőknél, akik nem szültek gyermeket, rendszertelenül menstruálnak, endometriózisban szenvednek, hormonpótló terápiát vesznek igénybe, fogamzásgátlót szednek, vagy akiknek családjában előfordult petefészekrák. A ciszták megelőzésére nincs biztos módszer, de javasolt rendszeresen elmenni nőgyógyászati szűrésre.

A ciszták diagnózisa általában ultrahanggal, CT-vel vagy MRI-vel történik. A kezelése függ a ciszták méretétől, jellegétől, valamint attól is, hogy milyen panaszokat okoznak. Az alábbi sebészeti beavatkozásokra lehet szükség a kezelés keretében:

• Laparoszkópos petefészekciszta-eltávolítás (cisztektómia): A cisztektómia során csak a cisztát távolítják el, és megpróbálják megtartani a petefészket. Ez alkalmas azoknak a nőknek, akik még gyermeket szeretnének. A laparoszkópia egy minimálisan invazív sebészeti eljárás, amely során egy kis kamerát és műszereket vezetnek be a hasba egy apró metszésen keresztül. Ezzel el tudják távolítani a kisebb cisztákat anélkül, hogy nagyobb sebet ejtenének.
• Petefészek eltávolítása (ovarioektómia): Az ovarioektómia során eltávolítják az egész petefészket (és néha a másikat is). Ez véglegesen megszünteti a cisztát, de csökkenti a termékenységet és előidézi a változókort.
• Laparotómia: A laparotómia egy nyitott hasi műtét, amely során egy nagyobb metszést ejtenek a hasfalon. Ezzel az eljárással tudják eltávolítani a nagyobb vagy bonyolultabb cisztákat.

A mióma, vagy teljes nevén méh leiomyoma a méhben, vagy méhen kialakuló jóindulatú kinövések gyűjtőneve. Egyes becslések szerint a nők akár 80%-át is érintheti, esetei pedig a teljesen tünetmentestől az erős fájdalmakat, vagy akár meddőséget is okozó változatig terjedhetnek. A jó hír, hogy nem lehetetlen a teherbeesés miómával sem, ha a próbálkozásaink ellenére sem jön össze a baba, esetleg már diagnosztizálták az esetünket, mindenképp érdemes orvoshoz fordulni a családtervezés miatt.

Mi az a mióma?

A miómát általában a méhfalból kinövő izom- és kötőszöveti sejtek alkotják, amelyek a méhen belül, vagy akár azon kívül is előfordulhatnak. Ezek a jóindulatú kinövések megjelenhetnek önmagukban, vagy akár csoportosan is, méretük pedig a pár milimétertől akár 20 centiméterig is terjedhet. Diagnosztizálásuk nem mindig egyszerű feladat, bizonyos esetekben ugyanis akár teljesen tünetmentesek is maradhatnak, így a páciens is legfeljebb akkor szerez tudomást a létezésükről, ha egy nőgyógyászati vizsgálat során feltárásra kerülnek.

A mióma tünetei, megjelenésének területei és a kinövések száma is egyéntől függ, ahogy az esetleges mellékhatásokat sem lehet mindenkire vetítve meghatározni. A méhen belül megjelenő sejtcsoportosulások azonban bizonyítottan befolyásolják a termékenységet, mivel akadályozzák a petesejt megtapadását a méhfalon.

A mióma leggyakoribb tünetei

Számos egészen általánosnak tűnő panaszt okozhat a mióma, amelyek önmagukban, vagy akár együtt is jelentkezhetnek. Mivel egy tünetet sokszor könnyű összetéveszteni más betegség ismertetőjeleivel is, például felfázás, PMS, vagy épp derékfájás, jellemző, hogy a páciensek nem is fordulnak vele rögtön orvoshoz.

Erős menstruáció

Mióma jelenlétére utalhat a menstruáció erőssége is. Ez mind a menstruációs vér mennyiségében, illetve a görcsök és egyéb tünetek intenzitásában megnyilvánulhat. Ilyenkor érdemes konzultálni nőgyógyászunkkal, hiszen lehet, hogy fölöslegesen szenvedünk a ciklusunk minden hónapjában. Megfelelő kezeléssel akár meg is szüntethető a probléma.

Haspuffadás

Különösen a menstruáció kezdetéhez közelítve gyakori a puffadás érzése. A miómák is okozhatják azonban ezt a kellemetlenséget, mivel a kinövések miatt szokatlan telítettség érzet keletkezhet az alhasban. Ha a puffadás nem múlik el magától, esetleg olyan mértékűvé válik, hogy szemmel látható, mindenképp forduljunk orvoshoz kivizsgálás céljából!

Tartós hüvelyi folyás

A nem múló hüvelyi folyás okát minden esetben érdemes kivizsgáltatni, ugyanis számos nőgyógyászati probléma állhat a hátterében. Ezek eredete általában egyszerű kenetvétellel, vagy helyi vizsgálattal megállapítható, ha pedig nagyobb lenne a baj, a kezelését minél hamarabb érdemes megkezdeni a gyors gyógyulás érdekében.

Fájdalmas együttlétek

Amennyiben a szexuális együttlétek fájdalmat okoznak bármelyik félnek, annak okát minél előbb fel kell deríteni. Aggodalomra adhat okot, ha például korábban nem tapasztalt fájdalmat érzékelünk, de mióma is okozhatja a kellemetlen tüneteket.

A mióma kivizsgálása

A mióma diagnosztizálása alapvetően hüvelyi ultrahang vizsgálattal történik, ami az éves rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálatnak is része. Ennek köszönhetően akár a legkisebb elváltozások is kimutathatóak a méhfal felületén és szükség szerint további képalkotó vizsgálatok kérhetőek.

MR-, és CT-vizsgálat

A két leggyakoribb képalkotási módszer, amelyek segítségével részletes információt kaphat a kezelőorvosunk a mióma elhelyezkedéséről, méretéről, és akár felépítéséről is.

Méhtükrözés

A hüvelyen keresztül egy vékony, kamerával ellátott csövet vezetnek a méhbe, amivel közelről, részletesen is megvizsgálható a mióma.

Hiszteroszalpingográfia (HSG)

A CT-hez hasonló vizsgálatról van szó, amely során egy kontrasztanyagot juttatnak a petevezetékbe, ennek segítségével vizsgálják annak átjárhatóságát. Rendszerint a meddőségi kivizsgálás részeként kerül rá sor.

Laparoszkópia

Kis műtétről van szó, mégis csak erős nőgyógyászati indok esetén hajtják végre. A laparoszkópos vizsgálathoz egy kis vágást ejtenek a hasfalon, amin keresztül egy kamerával ellátott vékony csövet vezetnek az alhasi területbe. Ezen keresztül jól megvizsgálható a méhfal és a környező szervek, illetve szövetminta is nyerhető a segítségével.

A mióma kezelése

A mióma kezelésére többféle módszer is létezik annak méretétől, elhelyezkedésétől illetve tüneteitől függően.

Gyógyszeres kezelések

A kevésbé invazív kezelési módszerek közé tartoznak a gyógyszerek, amelyek közül gyakran fájdalomcsillapítókkal, vaspótló szerekkel, illetve fogamzásgátló tablettával is enyhíthetőek a mióma tünetei. A GnRH tartalmú gyógyszerek csökkentik is a miómák méreteit, hatásuk azonban nem tartós, így gyakran műtéti eltávolítás előtt alkalmazzák őket. Egyébként tartós szedésük csökkenti a női nemi hormonok termelődését, ezáltal hatással van a miómák méretére is.

Műtéti kezelések

Számos műtéti megoldás létezik a miómák eltávolítására, amit mindig kezelőorvosunk az adott mióma alapján tud meghatározni. Ezek közül a leggyakoribbak a méhtükrözés és a laparoszkópia, amelyek során a kezelőorvos egy vékony hajlékony csövet juttat a méhbe és az annak végén található sebészi eszközökkel csippenti le a nemkívánt kinövéseket.

Amennyiben a mióma mérete megkívánja, nagyobb műtétekre is szükség lehet, a megfelelő kezelésről azonban mindig a kezelő orvosnak kell döntenie.

Teherbeesés miómával

Sajnos a mióma egyik leggyakoribb tünete a terhesség esélyének csökkentése, mivel megakadályozza a petesejt beágyazódását és a méhnyálkahártya megtapadását a méhfalon. Természetes úton ezért megfelelő kezelés nélkül nem is mindig jön létre terhesség. Amennyiben mégis megtörténik a fogantatás, úgy a mióma miatt gyakoribb vizsgálatokra lehet szükség, mivel a terhesség hatására megnő a szervezet hormonszintje, ami a kinövések hirtelen növekedéséhez is vezethet.

Ha a gyermektervezés kezdetén már tudjuk, hogy miómával rendelkezünk, mindenképp érdemes felkeresni nőgyógyászunkat a lehetséges kezelési módok és komplikációk egyeztetése miatt. Egy átfogó kivizsgálás azonban akkor sem árt ilyenkor, ha úgy tudjuk, hogy teljesen egészségesek vagyunk, hiszen így nyugodtabban vághatunk bele a családalapításba.

A mióma (myoma) vagy méhizomdaganat a méh izomfalát alkotó simaizomsejtekből kiinduló, kötőszövetből és izomból álló jóindulatú daganat, amely nem jár együtt a méhrák megnövekedett kockázatával, és  legritkább esetben alakul át rosszindulatú elváltozássá.

A mióma a fogamzóképes időszak alatt előforduló leggyakoribb daganat.

A mióma mérete a pár milliméteres nagyságtól a kisebb labda méretig terjedhet. A kisebb, apró miómák képesek néhány év alatt, akár a görögdinnye méretig is megnőni.

A statisztikák szerint a fogamzóképes nők akár 70 – 80%-ka is érintett lehet és a 35 évesnél idősebbeknél gyakrabban fordul elő, mint a fiatalabb korosztályoknál. Az elhízás és az egészségtelen életmód miatt azonban, a mióma egyre gyakrabban kialakul a 20-25 közötti korosztályokban is. A menopauza után kisebb a daganat kialakulásának az esélye, és a hormonális változások következtében a már meglévő apró göbök össze is zsugorodhatnak, és felszívódhatnak.

Mióma típusai

A méhizomdaganat elhelyezkedése alapján három fő típus különböztethető meg

• Szubszerózus: ezek a leggyakoribb típusok, amelyek a méh külső felületén helyezkednek el el, és a méhfal izomszövetéből kifelé növekednek. Időnként nagyra is nőhetnek és egy nyéllel kapcsolódhatnak a méh külső felszínéhez (kocsányos mióma).
• Intramurális: a méh izomfalában fejlődnek ki.
• Szubmukózus: a méh izomrétegéből a méhnyálkahártya alatt helyezkedik el.

Mióma tünetei

A betegek körülbelül 10%-ka tünetmentes.

A kisebb méretű daganatok kevésbé vagy egyáltalán nem okoznak panaszokat, míg a nagyobb méretűek súlyos tünetekkel is jelentkezhetnek.

• Erős alhasi görcsök
• Nyomás érzése a hasban
• Kismedencei és/vagy deréktáji fájdalom
• Erős vérzések
• Rendellenes vérzések
• Haspuffadás
• Székrekedés
• Hányinger
• Gyakori vizelési inger
• Ismétlődő korai vetélések
• Meddőség

Kialakulása

Kialakulásának pontos okai nem ismertek, de a kutatások és a klinikai tapasztalatok alapján a következő tényezők játszhatnak szerepet a kialakulásukban:

Hormonális egyensúly megváltozása: az ösztrogén és a progeszteron hormon egyensúlyának megváltozása, az ösztrogén hormonszint dominanciája felé. A daganat több ösztrogén- és progeszteronreceptort tartalmaz, mint a normál méhizomsejtek.

Genetikai változások: Sok miómában olyan génmódosulásokat találtak, amelyek eltérnek a normál méhizomsejtekétől. Ha édesanyjának vagy nővérének már volt ilyen betegsége, akkor nagyobb a kockázata a daganat kialakulásának.

Mikor kell orvosi kivizsgálás

Mindenképpen orvosi kivizsgálásra van szükség az alábbi tünetek fennállásakor:

• Nem múló kismedencei fájdalom
• Túl nehéz, elhúzódó vagy fájdalmas menstruáció
• Foltosodás vagy vérzés a menstruációs ciklusok között
• Vizelési problémák
• Megmagyarázhatatlan vérszegénység

Diagnózis

A pontos diagnózis felállításához nőgyógyászati kismedencei vizsgálat szükséges. A nagyobb miómákat akár már a fizikális vizsgálat során is diagnosztizálják, míg a legkisebb pár milliméteres daganatokat az ultrahangos  vizsgálat már kimutatja.  Ha szükséges a méhizomdaganat pontos helyének meghatározása, akkor MRI vizsgálatra is sor kerülhet.

Kezelés

A kezelés a mióma méretétől, számától, elhelyezkedésétől valamint az általa okozott tünetektől függően változik. Ha nincsenek tünetei, lehet, hogy nincs is szüksége kezelésre. Sokan egyáltalán nem tapasztalnak semmilyen tünetet.

A kis méretű miómák gyógyszeres kezelése a hormonális egyensúly helyreállításával történhet, ami kiterjedhet a menstruációs ciklus beállításával és az ösztrogén-progeszteron hormon arányának megváltoztatásával.

Műtéti beavatkozásra csak akkor van szükség, ha a daganat méretével, elhelyezkedésével vagy gyors növekedésével problémát okoz. A laparoszkópos műtét során a méh faláról távolítják el a sejtburjánzást, míg az embolizáció során a miómát tápláló erekhez vezetett katéter segítségével megszüntetik a daganat vérellátását, ezáltal csökkentve annak méretét.

Mindenképpen javasolt a rendszeres fél éves ellenőrzés.

Megelőzés

A mióma megelőzésének tudományos módszerei nincsenek, de a méh immunrendszerének megerősítésével a daganat kialakulásának az esélye csökkenthető.

A megfelelők étrend, a kevés hús, a magas flavonoid tartalmú ételek, zöld zöldségek és a halak fogyasztása kiegészítve az alhasra ható anaerob mozgással, valamint a stressz csökkentésével hatásosak lehetnek.

Klinikai vizsgálatok igazolták, hogy az elhízás és a túlsúly növeli a mióma kialakulásának kockázatát, mert a zsírsejtek nagy mennyiségű ösztrogén hormont termelnek!