Cikkünkben összefoglaltuk, mit érdemes tudni róla és hogyan készüljünk a babavárásra, ha miómánk van.

A legfontosabb dolgok, amiket a miómáról tudni érdemes

A mióma egy jóindulatú sejtcsoportosulás, ami a méh falán jelenik meg, ezért méhizomdaganatnak is szokták nevezni. Kialakulása és mérete összefüggésbe hozható az ösztrogénszint változásával, ezért főként a fogamzóképes korban lévő nőknél jelenik meg 25-30 éves korban. A menopauza bekövetkeztével pedig rendszerint a meglévő miómák mérete is csökken az ösztrogénszinttel együtt.

A mióma tünetei

A kis méretű miómák a legtöbb esetben teljesen tünetmentesek és csak az évi rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálatok alkalmával derül fény rájuk. Van azonban néhány jel, ami segíthet kiszűrni őket, ezáltal pedig időben felkeresni nőgyógyászunkat, ha például családot tervezünk.

• Szokatlanul erős görcsökkel járó, vagy nagy mennyiségű menstruációs vérzés,
• gyakori székrekedés,
• erős vizelési inger,
• alhasi görcsök és fájdalom a menstruációs ciklustól függetlenül,
• fájdalom a szexuális együttlétek során,
• a menstruációs ciklus zavarai, például elhúzódó vagy a szokásosnál gyakoribb vérzés.

A mióma diagnosztizálása és típusai

Ahogy említettük is, a miómák jól felderíthetőek a szokásos nőgyógyászati szűrővizsgálat során. Mivel a méhfalon helyezkednek el, akár már az egészen kis méretű kinövések is kimutathatóak ultrahang segítségével. Attól függően pedig, hogy a méh ürege felé, a méh falában, vagy a méh külső oldalára nőnek, többféle típust is megkülönböztethetünk belőlük.

Amennyiben ezek elhelyezkedése vagy mérete nem okoz panaszokat, többnyire beavatkozás nélkül, rendszeres szűrővizsgálatokkal történik a páciens állapotának nyomon követése. Jelentkezhetnek azonban olyan tünetek, amelyek a mióma eltávolítását indokolják. Ilyen például, ha nyomást gyakorol a húgyhólyagra vagy a belekre, ezáltal fokozott vizelési ingert, emésztési és székletürítési nehézségeket okoz. Esetleg hirtelen növekedésnek indulva nyomja a belső szerveket. Bizonyos esetekben pedig akár a teherbeesést is akadályozhatja.

Mióma és a terhesség

Koránt sem igaz az, hogy akinek miómája van, az képtelen a fogantatásra. Ugyanakkor a méh alakjának eltérése miatt előfordulhat, hogy nehezebben jön létre terhesség. Például, ha a méh ürege felé növekvő miómánk van, az megakadályozhatja a megtermékenyült petesejt beágyazódását a méhnyálkahártyába. Ugyanakkor az esetek azt bizonyítják, hogy külön orvosi beavatkozás nélkül is létrejöhet spontán terhesség a miómával rendelkező nők körében. Ráadásul az esetek 70%-ában mindenféle komplikáció nélkül.

Érdemes említést tenni ugyanakkor a maradék 30%-ról is. Itt sem fejlődési rendellenességre kell gondolni, de ebbe a halmazba esnek azok a nők, akiknél nehezebb a beágyazódás folyamata, illetve akiknél nagyobb arányban következik be spontán vetélés a terhesség első harmadában.

Mivel az ösztrogénszint növekedése a terhesség alatt a mióma növekedését is okozhatja, különösen fontos odafigyelni az alhasi panaszokra, például a fokozott vizelési ingerre, vagy nyomásérzésre. Ha már létrejött a terhesség, a rendszeres ultrahangos vizsgálatok során gyorsan kiderül, ha valami problémát okoz a mióma. Egyébként a terhesség lefolyása a szokásos módon zajlik.

A várandósság későbbi szakaszában ezen kívül a mióma miatt megnőhet a koraszülés esélye is. A nőgyógyászok ezért gyakran sorolják veszélyeztetett kategóriába azokat a terhességeket, amelyek mióma mellett alakultak ki. Ilyenkor ajánlott a fokozott odafigyelés, a gyakoribb terhességi szűrővizsgálatok és terhesgondozás az orvos és a kismama részéről egyaránt, valamint a pihenés. A mióma állapota azonban általában jól karban tartható gyógyszeres kezelés segítségével még a problémás esetekben is és csak kevés alkalommal teszi indokolttá a császármetszést.

A mióma kezelése

Felmerül a kérdés, hogy mi a teendő, ha kiderül, hogy miómánk van? A terhesség során, ahogy azt említettük is, a kismama és az orvos részéről is fokozott odafigyelést indokol a mióma. Ha azonban még csak a családtervezés fázisában járunk, felmerülhet a mióma műtéti eltávolítása.

A lehetséges kezelési módokról mindig a nőgyógyászunk adhat pontos tájékoztatást, hiszen ő ismeri kórelőzményünket és egyedi esetünket. Amennyiben azonban a mióma mérete vagy elhelyezkedése nem veszélyezteti egészségünket, vagy csökkenti a fogantatás esélyét, ritkán javasolják a műtéti eltávolításukat.

Mivel jóindulatú daganatokról van szó, a kisméretű miómák kezelése általában csak a rendszeres szűrővizsgálatokból áll. Ha kellemetlen tünetekkel járnak pedig jól kordában tarthatók bizonyos gyógyszerek, megfelelő diéta és egészséges életmód kombinációjával. Érdemes például kerülni a tej és tejtermékek, valamint a cukor fogyasztását és nagyobb figyelmet fordítani a rostban gazdag zöld leveles növényeknek.

A miómát a terhesség alatt csak nagyon súlyos esetben operálják, hiszen ez veszélyezteti a magzat épségét is. Terhesség előtti műtéti eltávolítása pedig fokozhatja a terhesség során kialakuló szövődmények kockázatát. Amennyiben mégis szükséges az eltávolítása, a műtét mellett szóba jöhet például az embolizáció, vagy a fókuszált ultrahangos eltávolítás is, amelyek kevésbé invazív megoldások.

Ha arra gyanakszunk, hogy mióma miatt nem tudunk természetes úton teherbeesni, mindenképp osszuk meg kételyeinket orvosunkkal. Előfordulhat ugyanis, hogy a méhfal elváltozása miatt nem tud megtapadni a megtermékenyült petesejt a méhüregben, amit segíthet a sejtburjánzás eltávolítása.

A mióma, vagy teljes nevén méh leiomyoma a méhben, vagy méhen kialakuló jóindulatú kinövések gyűjtőneve. Egyes becslések szerint a nők akár 80%-át is érintheti, esetei pedig a teljesen tünetmentestől az erős fájdalmakat, vagy akár meddőséget is okozó változatig terjedhetnek. A jó hír, hogy nem lehetetlen a teherbeesés miómával sem, ha a próbálkozásaink ellenére sem jön össze a baba, esetleg már diagnosztizálták az esetünket, mindenképp érdemes orvoshoz fordulni a családtervezés miatt.

Mi az a mióma?

A miómát általában a méhfalból kinövő izom- és kötőszöveti sejtek alkotják, amelyek a méhen belül, vagy akár azon kívül is előfordulhatnak. Ezek a jóindulatú kinövések megjelenhetnek önmagukban, vagy akár csoportosan is, méretük pedig a pár milimétertől akár 20 centiméterig is terjedhet. Diagnosztizálásuk nem mindig egyszerű feladat, bizonyos esetekben ugyanis akár teljesen tünetmentesek is maradhatnak, így a páciens is legfeljebb akkor szerez tudomást a létezésükről, ha egy nőgyógyászati vizsgálat során feltárásra kerülnek.

A mióma tünetei, megjelenésének területei és a kinövések száma is egyéntől függ, ahogy az esetleges mellékhatásokat sem lehet mindenkire vetítve meghatározni. A méhen belül megjelenő sejtcsoportosulások azonban bizonyítottan befolyásolják a termékenységet, mivel akadályozzák a petesejt megtapadását a méhfalon.

A mióma leggyakoribb tünetei

Számos egészen általánosnak tűnő panaszt okozhat a mióma, amelyek önmagukban, vagy akár együtt is jelentkezhetnek. Mivel egy tünetet sokszor könnyű összetéveszteni más betegség ismertetőjeleivel is, például felfázás, PMS, vagy épp derékfájás, jellemző, hogy a páciensek nem is fordulnak vele rögtön orvoshoz.

Erős menstruáció

Mióma jelenlétére utalhat a menstruáció erőssége is. Ez mind a menstruációs vér mennyiségében, illetve a görcsök és egyéb tünetek intenzitásában megnyilvánulhat. Ilyenkor érdemes konzultálni nőgyógyászunkkal, hiszen lehet, hogy fölöslegesen szenvedünk a ciklusunk minden hónapjában. Megfelelő kezeléssel akár meg is szüntethető a probléma.

Haspuffadás

Különösen a menstruáció kezdetéhez közelítve gyakori a puffadás érzése. A miómák is okozhatják azonban ezt a kellemetlenséget, mivel a kinövések miatt szokatlan telítettség érzet keletkezhet az alhasban. Ha a puffadás nem múlik el magától, esetleg olyan mértékűvé válik, hogy szemmel látható, mindenképp forduljunk orvoshoz kivizsgálás céljából!

Tartós hüvelyi folyás

A nem múló hüvelyi folyás okát minden esetben érdemes kivizsgáltatni, ugyanis számos nőgyógyászati probléma állhat a hátterében. Ezek eredete általában egyszerű kenetvétellel, vagy helyi vizsgálattal megállapítható, ha pedig nagyobb lenne a baj, a kezelését minél hamarabb érdemes megkezdeni a gyors gyógyulás érdekében.

Fájdalmas együttlétek

Amennyiben a szexuális együttlétek fájdalmat okoznak bármelyik félnek, annak okát minél előbb fel kell deríteni. Aggodalomra adhat okot, ha például korábban nem tapasztalt fájdalmat érzékelünk, de mióma is okozhatja a kellemetlen tüneteket.

A mióma kivizsgálása

A mióma diagnosztizálása alapvetően hüvelyi ultrahang vizsgálattal történik, ami az éves rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálatnak is része. Ennek köszönhetően akár a legkisebb elváltozások is kimutathatóak a méhfal felületén és szükség szerint további képalkotó vizsgálatok kérhetőek.

MR-, és CT-vizsgálat

A két leggyakoribb képalkotási módszer, amelyek segítségével részletes információt kaphat a kezelőorvosunk a mióma elhelyezkedéséről, méretéről, és akár felépítéséről is.

Méhtükrözés

A hüvelyen keresztül egy vékony, kamerával ellátott csövet vezetnek a méhbe, amivel közelről, részletesen is megvizsgálható a mióma.

Hiszteroszalpingográfia (HSG)

A CT-hez hasonló vizsgálatról van szó, amely során egy kontrasztanyagot juttatnak a petevezetékbe, ennek segítségével vizsgálják annak átjárhatóságát. Rendszerint a meddőségi kivizsgálás részeként kerül rá sor.

Laparoszkópia

Kis műtétről van szó, mégis csak erős nőgyógyászati indok esetén hajtják végre. A laparoszkópos vizsgálathoz egy kis vágást ejtenek a hasfalon, amin keresztül egy kamerával ellátott vékony csövet vezetnek az alhasi területbe. Ezen keresztül jól megvizsgálható a méhfal és a környező szervek, illetve szövetminta is nyerhető a segítségével.

A mióma kezelése

A mióma kezelésére többféle módszer is létezik annak méretétől, elhelyezkedésétől illetve tüneteitől függően.

Gyógyszeres kezelések

A kevésbé invazív kezelési módszerek közé tartoznak a gyógyszerek, amelyek közül gyakran fájdalomcsillapítókkal, vaspótló szerekkel, illetve fogamzásgátló tablettával is enyhíthetőek a mióma tünetei. A GnRH tartalmú gyógyszerek csökkentik is a miómák méreteit, hatásuk azonban nem tartós, így gyakran műtéti eltávolítás előtt alkalmazzák őket. Egyébként tartós szedésük csökkenti a női nemi hormonok termelődését, ezáltal hatással van a miómák méretére is.

Műtéti kezelések

Számos műtéti megoldás létezik a miómák eltávolítására, amit mindig kezelőorvosunk az adott mióma alapján tud meghatározni. Ezek közül a leggyakoribbak a méhtükrözés és a laparoszkópia, amelyek során a kezelőorvos egy vékony hajlékony csövet juttat a méhbe és az annak végén található sebészi eszközökkel csippenti le a nemkívánt kinövéseket.

Amennyiben a mióma mérete megkívánja, nagyobb műtétekre is szükség lehet, a megfelelő kezelésről azonban mindig a kezelő orvosnak kell döntenie.

Teherbeesés miómával

Sajnos a mióma egyik leggyakoribb tünete a terhesség esélyének csökkentése, mivel megakadályozza a petesejt beágyazódását és a méhnyálkahártya megtapadását a méhfalon. Természetes úton ezért megfelelő kezelés nélkül nem is mindig jön létre terhesség. Amennyiben mégis megtörténik a fogantatás, úgy a mióma miatt gyakoribb vizsgálatokra lehet szükség, mivel a terhesség hatására megnő a szervezet hormonszintje, ami a kinövések hirtelen növekedéséhez is vezethet.

Ha a gyermektervezés kezdetén már tudjuk, hogy miómával rendelkezünk, mindenképp érdemes felkeresni nőgyógyászunkat a lehetséges kezelési módok és komplikációk egyeztetése miatt. Egy átfogó kivizsgálás azonban akkor sem árt ilyenkor, ha úgy tudjuk, hogy teljesen egészségesek vagyunk, hiszen így nyugodtabban vághatunk bele a családalapításba.

A mióma (myoma) vagy méhizomdaganat a méh izomfalát alkotó simaizomsejtekből kiinduló, kötőszövetből és izomból álló jóindulatú daganat, amely nem jár együtt a méhrák megnövekedett kockázatával, és  legritkább esetben alakul át rosszindulatú elváltozássá.

A mióma a fogamzóképes időszak alatt előforduló leggyakoribb daganat.

A mióma mérete a pár milliméteres nagyságtól a kisebb labda méretig terjedhet. A kisebb, apró miómák képesek néhány év alatt, akár a görögdinnye méretig is megnőni.

A statisztikák szerint a fogamzóképes nők akár 70 – 80%-ka is érintett lehet és a 35 évesnél idősebbeknél gyakrabban fordul elő, mint a fiatalabb korosztályoknál. Az elhízás és az egészségtelen életmód miatt azonban, a mióma egyre gyakrabban kialakul a 20-25 közötti korosztályokban is. A menopauza után kisebb a daganat kialakulásának az esélye, és a hormonális változások következtében a már meglévő apró göbök össze is zsugorodhatnak, és felszívódhatnak.

Mióma típusai

A méhizomdaganat elhelyezkedése alapján három fő típus különböztethető meg

• Szubszerózus: ezek a leggyakoribb típusok, amelyek a méh külső felületén helyezkednek el el, és a méhfal izomszövetéből kifelé növekednek. Időnként nagyra is nőhetnek és egy nyéllel kapcsolódhatnak a méh külső felszínéhez (kocsányos mióma).
• Intramurális: a méh izomfalában fejlődnek ki.
• Szubmukózus: a méh izomrétegéből a méhnyálkahártya alatt helyezkedik el.

Mióma tünetei

A betegek körülbelül 10%-ka tünetmentes.

A kisebb méretű daganatok kevésbé vagy egyáltalán nem okoznak panaszokat, míg a nagyobb méretűek súlyos tünetekkel is jelentkezhetnek.

• Erős alhasi görcsök
• Nyomás érzése a hasban
• Kismedencei és/vagy deréktáji fájdalom
• Erős vérzések
• Rendellenes vérzések
• Haspuffadás
• Székrekedés
• Hányinger
• Gyakori vizelési inger
• Ismétlődő korai vetélések
• Meddőség

Kialakulása

Kialakulásának pontos okai nem ismertek, de a kutatások és a klinikai tapasztalatok alapján a következő tényezők játszhatnak szerepet a kialakulásukban:

Hormonális egyensúly megváltozása: az ösztrogén és a progeszteron hormon egyensúlyának megváltozása, az ösztrogén hormonszint dominanciája felé. A daganat több ösztrogén- és progeszteronreceptort tartalmaz, mint a normál méhizomsejtek.

Genetikai változások: Sok miómában olyan génmódosulásokat találtak, amelyek eltérnek a normál méhizomsejtekétől. Ha édesanyjának vagy nővérének már volt ilyen betegsége, akkor nagyobb a kockázata a daganat kialakulásának.

Mikor kell orvosi kivizsgálás

Mindenképpen orvosi kivizsgálásra van szükség az alábbi tünetek fennállásakor:

• Nem múló kismedencei fájdalom
• Túl nehéz, elhúzódó vagy fájdalmas menstruáció
• Foltosodás vagy vérzés a menstruációs ciklusok között
• Vizelési problémák
• Megmagyarázhatatlan vérszegénység

Diagnózis

A pontos diagnózis felállításához nőgyógyászati kismedencei vizsgálat szükséges. A nagyobb miómákat akár már a fizikális vizsgálat során is diagnosztizálják, míg a legkisebb pár milliméteres daganatokat az ultrahangos  vizsgálat már kimutatja.  Ha szükséges a méhizomdaganat pontos helyének meghatározása, akkor MRI vizsgálatra is sor kerülhet.

Kezelés

A kezelés a mióma méretétől, számától, elhelyezkedésétől valamint az általa okozott tünetektől függően változik. Ha nincsenek tünetei, lehet, hogy nincs is szüksége kezelésre. Sokan egyáltalán nem tapasztalnak semmilyen tünetet.

A kis méretű miómák gyógyszeres kezelése a hormonális egyensúly helyreállításával történhet, ami kiterjedhet a menstruációs ciklus beállításával és az ösztrogén-progeszteron hormon arányának megváltoztatásával.

Műtéti beavatkozásra csak akkor van szükség, ha a daganat méretével, elhelyezkedésével vagy gyors növekedésével problémát okoz. A laparoszkópos műtét során a méh faláról távolítják el a sejtburjánzást, míg az embolizáció során a miómát tápláló erekhez vezetett katéter segítségével megszüntetik a daganat vérellátását, ezáltal csökkentve annak méretét.

Mindenképpen javasolt a rendszeres fél éves ellenőrzés.

Megelőzés

A mióma megelőzésének tudományos módszerei nincsenek, de a méh immunrendszerének megerősítésével a daganat kialakulásának az esélye csökkenthető.

A megfelelők étrend, a kevés hús, a magas flavonoid tartalmú ételek, zöld zöldségek és a halak fogyasztása kiegészítve az alhasra ható anaerob mozgással, valamint a stressz csökkentésével hatásosak lehetnek.

Klinikai vizsgálatok igazolták, hogy az elhízás és a túlsúly növeli a mióma kialakulásának kockázatát, mert a zsírsejtek nagy mennyiségű ösztrogén hormont termelnek!