Mi jellemző a miómára?

Mit érdemes tudni a cisztáról?

Mi jellemző a miómára?

A mióma a méh izomszövetét érintő daganat jellegű elváltozás. Mérete változó lehet, néhány millimétertől akár több centiméterig is terjedhet. Általában nem rákos, de ritkán rosszindulatúvá válhat.

A mióma leggyakoribb tünetei a következők:

• Hosszú, erős vagy rendszertelen menstruációs vérzés
• Alhasi fájdalom vagy nyomásérzés
• Hátfájás vagy lábfájás
• Vizelési vagy székletürítési problémák
• Meddőség vagy vetélés

A mióma kialakulása valószínűleg összefügg az ösztrogén hormon hatásával. A mióma megelőzésére nincs biztos módszer, de javasolt részt venni rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálaton.

A mióma diagnózisa általában fizikális vizsgálattal, ultrahanggal vagy MRI-vel történik. A kezelés függ a méretétől, a helyétől, az okozott panaszoktól és a terhességi tervektől. Előfordulhat, hogy szükség lehet sebészeti beavatkozásra is a kezelés részeként. A leggyakrabban az alábbi beavatkozások valamelyikére szokott sor kerülni:

• Miómaeltávolítás (myomectomia): A miómectomia során csak a miómát távolítják el laparoszkópos eszközzel, köldöknél és az alhasnál 3 db kicsi (0,5 és 1 cm-es) lyukakon keresztül és megpróbálják megtartani a méhet. Ez a kezelés azoknál a nőknél is alkalmazható, akik még gyermeket szeretnének.
• Endometrium abláció: Az endometriális abláció során az endometriumot (a méh belső nyálkahártyáját) távolítják el vagy semmisítik meg. A méh üregébe egy olyan eszközt juttatnak, ami hőhatás, elektromos áram vagy rádiófrekvencia segítségével végleg elpusztítja a méhnyálkahártyát. Ez csökkentheti a vérzést, de gátja a későbbi terhességnek.
• Méhverőér (arteria uterina) embolizációja: Ezen eljárás során mikroszemcséket juttatnak be a kisartériákba, annak érdekében, hogy eltömítsék és a mióma vérellátottságát gátolják. Emiatt a szövetek elhalnak és elindul a mióma zsugorodása.
• Méheltávolítás (hysterectomia): A hysterectomia során eltávolítják az egész méhet (és néha a petefészkeket is). Ez megszünteti a miómát és a vérzést, de véglegesen kizárja a terhesség lehetőségét.

Mit érdemes tudni a cisztáról?

A ciszta olyan folyadékkal teli zsákocska, amely a petefészkekben vagy a méhben alakulhat ki. A ciszták többféle típusa létezik, amelyek közül a leggyakoribbak az ún. funkcionális ciszták Ezek a normális peteérés során alakulnak ki és általában maguktól felszívódnak. Néha azonban a ciszták nagyobbak lesznek, nem tűnnek el, vagy más okból kifolyólag fejlődnek ki (pl. endometriózis vagy daganat). A ciszták általában nem rákosak, de ritkán rosszindulatúvá válhatnak. A ciszták leggyakoribb tünetei a következők:

• Hasi fájdalom vagy görcs
• Hasi duzzanat vagy teltségérzet
• Hátfájás vagy lábfájás
• Rendszertelen vagy fájdalmas menstruációs vérzés
• Hányinger vagy hányás
• Meddőség vagy vetélés

A ciszták kialakulásának oka változó lehet, de gyakran összefügg a hormonális zavarokkal. A ciszták gyakrabban fordulnak elő azoknál a nőknél, akik nem szültek gyermeket, rendszertelenül menstruálnak, endometriózisban szenvednek, hormonpótló terápiát vesznek igénybe, fogamzásgátlót szednek, vagy akiknek családjában előfordult petefészekrák. A ciszták megelőzésére nincs biztos módszer, de javasolt rendszeresen elmenni nőgyógyászati szűrésre.

A ciszták diagnózisa általában ultrahanggal, CT-vel vagy MRI-vel történik. A kezelése függ a ciszták méretétől, jellegétől, valamint attól is, hogy milyen panaszokat okoznak. Az alábbi sebészeti beavatkozásokra lehet szükség a kezelés keretében:

• Laparoszkópos petefészekciszta-eltávolítás (cisztektómia): A cisztektómia során csak a cisztát távolítják el, és megpróbálják megtartani a petefészket. Ez alkalmas azoknak a nőknek, akik még gyermeket szeretnének. A laparoszkópia egy minimálisan invazív sebészeti eljárás, amely során egy kis kamerát és műszereket vezetnek be a hasba egy apró metszésen keresztül. Ezzel el tudják távolítani a kisebb cisztákat anélkül, hogy nagyobb sebet ejtenének.
• Petefészek eltávolítása (ovarioektómia): Az ovarioektómia során eltávolítják az egész petefészket (és néha a másikat is). Ez véglegesen megszünteti a cisztát, de csökkenti a termékenységet és előidézi a változókort.
• Laparotómia: A laparotómia egy nyitott hasi műtét, amely során egy nagyobb metszést ejtenek a hasfalon. Ezzel az eljárással tudják eltávolítani a nagyobb vagy bonyolultabb cisztákat.

Cikkünkben összefoglaltuk, mit érdemes tudni róla és hogyan készüljünk a babavárásra, ha miómánk van.

A legfontosabb dolgok, amiket a miómáról tudni érdemes

A mióma egy jóindulatú sejtcsoportosulás, ami a méh falán jelenik meg, ezért méhizomdaganatnak is szokták nevezni. Kialakulása és mérete összefüggésbe hozható az ösztrogénszint változásával, ezért főként a fogamzóképes korban lévő nőknél jelenik meg 25-30 éves korban. A menopauza bekövetkeztével pedig rendszerint a meglévő miómák mérete is csökken az ösztrogénszinttel együtt.

A mióma tünetei

A kis méretű miómák a legtöbb esetben teljesen tünetmentesek és csak az évi rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálatok alkalmával derül fény rájuk. Van azonban néhány jel, ami segíthet kiszűrni őket, ezáltal pedig időben felkeresni nőgyógyászunkat, ha például családot tervezünk.

• Szokatlanul erős görcsökkel járó, vagy nagy mennyiségű menstruációs vérzés,
• gyakori székrekedés,
• erős vizelési inger,
• alhasi görcsök és fájdalom a menstruációs ciklustól függetlenül,
• fájdalom a szexuális együttlétek során,
• a menstruációs ciklus zavarai, például elhúzódó vagy a szokásosnál gyakoribb vérzés.

A mióma diagnosztizálása és típusai

Ahogy említettük is, a miómák jól felderíthetőek a szokásos nőgyógyászati szűrővizsgálat során. Mivel a méhfalon helyezkednek el, akár már az egészen kis méretű kinövések is kimutathatóak ultrahang segítségével. Attól függően pedig, hogy a méh ürege felé, a méh falában, vagy a méh külső oldalára nőnek, többféle típust is megkülönböztethetünk belőlük.

Amennyiben ezek elhelyezkedése vagy mérete nem okoz panaszokat, többnyire beavatkozás nélkül, rendszeres szűrővizsgálatokkal történik a páciens állapotának nyomon követése. Jelentkezhetnek azonban olyan tünetek, amelyek a mióma eltávolítását indokolják. Ilyen például, ha nyomást gyakorol a húgyhólyagra vagy a belekre, ezáltal fokozott vizelési ingert, emésztési és székletürítési nehézségeket okoz. Esetleg hirtelen növekedésnek indulva nyomja a belső szerveket. Bizonyos esetekben pedig akár a teherbeesést is akadályozhatja.

Mióma és a terhesség

Koránt sem igaz az, hogy akinek miómája van, az képtelen a fogantatásra. Ugyanakkor a méh alakjának eltérése miatt előfordulhat, hogy nehezebben jön létre terhesség. Például, ha a méh ürege felé növekvő miómánk van, az megakadályozhatja a megtermékenyült petesejt beágyazódását a méhnyálkahártyába. Ugyanakkor az esetek azt bizonyítják, hogy külön orvosi beavatkozás nélkül is létrejöhet spontán terhesség a miómával rendelkező nők körében. Ráadásul az esetek 70%-ában mindenféle komplikáció nélkül.

Érdemes említést tenni ugyanakkor a maradék 30%-ról is. Itt sem fejlődési rendellenességre kell gondolni, de ebbe a halmazba esnek azok a nők, akiknél nehezebb a beágyazódás folyamata, illetve akiknél nagyobb arányban következik be spontán vetélés a terhesség első harmadában.

Mivel az ösztrogénszint növekedése a terhesség alatt a mióma növekedését is okozhatja, különösen fontos odafigyelni az alhasi panaszokra, például a fokozott vizelési ingerre, vagy nyomásérzésre. Ha már létrejött a terhesség, a rendszeres ultrahangos vizsgálatok során gyorsan kiderül, ha valami problémát okoz a mióma. Egyébként a terhesség lefolyása a szokásos módon zajlik.

A várandósság későbbi szakaszában ezen kívül a mióma miatt megnőhet a koraszülés esélye is. A nőgyógyászok ezért gyakran sorolják veszélyeztetett kategóriába azokat a terhességeket, amelyek mióma mellett alakultak ki. Ilyenkor ajánlott a fokozott odafigyelés, a gyakoribb terhességi szűrővizsgálatok és terhesgondozás az orvos és a kismama részéről egyaránt, valamint a pihenés. A mióma állapota azonban általában jól karban tartható gyógyszeres kezelés segítségével még a problémás esetekben is és csak kevés alkalommal teszi indokolttá a császármetszést.

A mióma kezelése

Felmerül a kérdés, hogy mi a teendő, ha kiderül, hogy miómánk van? A terhesség során, ahogy azt említettük is, a kismama és az orvos részéről is fokozott odafigyelést indokol a mióma. Ha azonban még csak a családtervezés fázisában járunk, felmerülhet a mióma műtéti eltávolítása.

A lehetséges kezelési módokról mindig a nőgyógyászunk adhat pontos tájékoztatást, hiszen ő ismeri kórelőzményünket és egyedi esetünket. Amennyiben azonban a mióma mérete vagy elhelyezkedése nem veszélyezteti egészségünket, vagy csökkenti a fogantatás esélyét, ritkán javasolják a műtéti eltávolításukat.

Mivel jóindulatú daganatokról van szó, a kisméretű miómák kezelése általában csak a rendszeres szűrővizsgálatokból áll. Ha kellemetlen tünetekkel járnak pedig jól kordában tarthatók bizonyos gyógyszerek, megfelelő diéta és egészséges életmód kombinációjával. Érdemes például kerülni a tej és tejtermékek, valamint a cukor fogyasztását és nagyobb figyelmet fordítani a rostban gazdag zöld leveles növényeknek.

A miómát a terhesség alatt csak nagyon súlyos esetben operálják, hiszen ez veszélyezteti a magzat épségét is. Terhesség előtti műtéti eltávolítása pedig fokozhatja a terhesség során kialakuló szövődmények kockázatát. Amennyiben mégis szükséges az eltávolítása, a műtét mellett szóba jöhet például az embolizáció, vagy a fókuszált ultrahangos eltávolítás is, amelyek kevésbé invazív megoldások.

Ha arra gyanakszunk, hogy mióma miatt nem tudunk természetes úton teherbeesni, mindenképp osszuk meg kételyeinket orvosunkkal. Előfordulhat ugyanis, hogy a méhfal elváltozása miatt nem tud megtapadni a megtermékenyült petesejt a méhüregben, amit segíthet a sejtburjánzás eltávolítása.

A mióma, vagy teljes nevén méh leiomyoma a méhben, vagy méhen kialakuló jóindulatú kinövések gyűjtőneve. Egyes becslések szerint a nők akár 80%-át is érintheti, esetei pedig a teljesen tünetmentestől az erős fájdalmakat, vagy akár meddőséget is okozó változatig terjedhetnek. A jó hír, hogy nem lehetetlen a teherbeesés miómával sem, ha a próbálkozásaink ellenére sem jön össze a baba, esetleg már diagnosztizálták az esetünket, mindenképp érdemes orvoshoz fordulni a családtervezés miatt.

Mi az a mióma?

A miómát általában a méhfalból kinövő izom- és kötőszöveti sejtek alkotják, amelyek a méhen belül, vagy akár azon kívül is előfordulhatnak. Ezek a jóindulatú kinövések megjelenhetnek önmagukban, vagy akár csoportosan is, méretük pedig a pár milimétertől akár 20 centiméterig is terjedhet. Diagnosztizálásuk nem mindig egyszerű feladat, bizonyos esetekben ugyanis akár teljesen tünetmentesek is maradhatnak, így a páciens is legfeljebb akkor szerez tudomást a létezésükről, ha egy nőgyógyászati vizsgálat során feltárásra kerülnek.

A mióma tünetei, megjelenésének területei és a kinövések száma is egyéntől függ, ahogy az esetleges mellékhatásokat sem lehet mindenkire vetítve meghatározni. A méhen belül megjelenő sejtcsoportosulások azonban bizonyítottan befolyásolják a termékenységet, mivel akadályozzák a petesejt megtapadását a méhfalon.

A mióma leggyakoribb tünetei

Számos egészen általánosnak tűnő panaszt okozhat a mióma, amelyek önmagukban, vagy akár együtt is jelentkezhetnek. Mivel egy tünetet sokszor könnyű összetéveszteni más betegség ismertetőjeleivel is, például felfázás, PMS, vagy épp derékfájás, jellemző, hogy a páciensek nem is fordulnak vele rögtön orvoshoz.

Erős menstruáció

Mióma jelenlétére utalhat a menstruáció erőssége is. Ez mind a menstruációs vér mennyiségében, illetve a görcsök és egyéb tünetek intenzitásában megnyilvánulhat. Ilyenkor érdemes konzultálni nőgyógyászunkkal, hiszen lehet, hogy fölöslegesen szenvedünk a ciklusunk minden hónapjában. Megfelelő kezeléssel akár meg is szüntethető a probléma.

Haspuffadás

Különösen a menstruáció kezdetéhez közelítve gyakori a puffadás érzése. A miómák is okozhatják azonban ezt a kellemetlenséget, mivel a kinövések miatt szokatlan telítettség érzet keletkezhet az alhasban. Ha a puffadás nem múlik el magától, esetleg olyan mértékűvé válik, hogy szemmel látható, mindenképp forduljunk orvoshoz kivizsgálás céljából!

Tartós hüvelyi folyás

A nem múló hüvelyi folyás okát minden esetben érdemes kivizsgáltatni, ugyanis számos nőgyógyászati probléma állhat a hátterében. Ezek eredete általában egyszerű kenetvétellel, vagy helyi vizsgálattal megállapítható, ha pedig nagyobb lenne a baj, a kezelését minél hamarabb érdemes megkezdeni a gyors gyógyulás érdekében.

Fájdalmas együttlétek

Amennyiben a szexuális együttlétek fájdalmat okoznak bármelyik félnek, annak okát minél előbb fel kell deríteni. Aggodalomra adhat okot, ha például korábban nem tapasztalt fájdalmat érzékelünk, de mióma is okozhatja a kellemetlen tüneteket.

A mióma kivizsgálása

A mióma diagnosztizálása alapvetően hüvelyi ultrahang vizsgálattal történik, ami az éves rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálatnak is része. Ennek köszönhetően akár a legkisebb elváltozások is kimutathatóak a méhfal felületén és szükség szerint további képalkotó vizsgálatok kérhetőek.

MR-, és CT-vizsgálat

A két leggyakoribb képalkotási módszer, amelyek segítségével részletes információt kaphat a kezelőorvosunk a mióma elhelyezkedéséről, méretéről, és akár felépítéséről is.

Méhtükrözés

A hüvelyen keresztül egy vékony, kamerával ellátott csövet vezetnek a méhbe, amivel közelről, részletesen is megvizsgálható a mióma.

Hiszteroszalpingográfia (HSG)

A CT-hez hasonló vizsgálatról van szó, amely során egy kontrasztanyagot juttatnak a petevezetékbe, ennek segítségével vizsgálják annak átjárhatóságát. Rendszerint a meddőségi kivizsgálás részeként kerül rá sor.

Laparoszkópia

Kis műtétről van szó, mégis csak erős nőgyógyászati indok esetén hajtják végre. A laparoszkópos vizsgálathoz egy kis vágást ejtenek a hasfalon, amin keresztül egy kamerával ellátott vékony csövet vezetnek az alhasi területbe. Ezen keresztül jól megvizsgálható a méhfal és a környező szervek, illetve szövetminta is nyerhető a segítségével.

A mióma kezelése

A mióma kezelésére többféle módszer is létezik annak méretétől, elhelyezkedésétől illetve tüneteitől függően.

Gyógyszeres kezelések

A kevésbé invazív kezelési módszerek közé tartoznak a gyógyszerek, amelyek közül gyakran fájdalomcsillapítókkal, vaspótló szerekkel, illetve fogamzásgátló tablettával is enyhíthetőek a mióma tünetei. A GnRH tartalmú gyógyszerek csökkentik is a miómák méreteit, hatásuk azonban nem tartós, így gyakran műtéti eltávolítás előtt alkalmazzák őket. Egyébként tartós szedésük csökkenti a női nemi hormonok termelődését, ezáltal hatással van a miómák méretére is.

Műtéti kezelések

Számos műtéti megoldás létezik a miómák eltávolítására, amit mindig kezelőorvosunk az adott mióma alapján tud meghatározni. Ezek közül a leggyakoribbak a méhtükrözés és a laparoszkópia, amelyek során a kezelőorvos egy vékony hajlékony csövet juttat a méhbe és az annak végén található sebészi eszközökkel csippenti le a nemkívánt kinövéseket.

Amennyiben a mióma mérete megkívánja, nagyobb műtétekre is szükség lehet, a megfelelő kezelésről azonban mindig a kezelő orvosnak kell döntenie.

Teherbeesés miómával

Sajnos a mióma egyik leggyakoribb tünete a terhesség esélyének csökkentése, mivel megakadályozza a petesejt beágyazódását és a méhnyálkahártya megtapadását a méhfalon. Természetes úton ezért megfelelő kezelés nélkül nem is mindig jön létre terhesség. Amennyiben mégis megtörténik a fogantatás, úgy a mióma miatt gyakoribb vizsgálatokra lehet szükség, mivel a terhesség hatására megnő a szervezet hormonszintje, ami a kinövések hirtelen növekedéséhez is vezethet.

Ha a gyermektervezés kezdetén már tudjuk, hogy miómával rendelkezünk, mindenképp érdemes felkeresni nőgyógyászunkat a lehetséges kezelési módok és komplikációk egyeztetése miatt. Egy átfogó kivizsgálás azonban akkor sem árt ilyenkor, ha úgy tudjuk, hogy teljesen egészségesek vagyunk, hiszen így nyugodtabban vághatunk bele a családalapításba.

A fájdalmas menstruáció típusai

A dysmenorrhoeának két típusát különböztetjük meg:

• Elsődleges dysmenorrhoea: a kimutatható ok nélküli görcsös fájdalom, amely jellemzően serdülőkorban, az első menstruációtól számított néhány éven belül jelentkezik. A fájdalom 20-22 éves korig növekedhet, majd az évek előrehaladtával gyengülhet és a szülés után akár meg is szűnhet.
• Másodlagos dysmenorrhoea: a fájdalom okozója valamilyen betegség, például endometriózis, mióma, kismedencei gyulladás, daganatok, méhnyak szűkület. A tünetek általában 20 éves kor körül jelentkeznek. Rendkívül fontos a fájdalmat okozó betegségek pontos diagnózisának meghatározása, a mielőbbi és eredményes kezelés megkezdése miatt.

Tünetei

A dysmenorrhoea tünetei a következők lehetnek:

• Lüktető vagy görcsös kismedencei fájdalom, amely átterjedhet a deréktájra, a végbél környékére és a combokba
• A fájdalom a menstruáció előtt 1-2 nappal jelentkezik, 24 órával a vérzés kezdete után tetőzik, és 2-3 napon belül csillapodik
• Tompa, folyamatos fájdalom
• Fejfájás
• Hányinger, hányás
• Hasmenés
• Rosszullét
• Ájulás
• Láz, izzadás

Okai

Az elsődleges dysmenorrhoea kialakulásának oka, hogy a méhnyálkahártyában az ösztrogén hormon hatására termelődő prosztaglandin vegyületek (amelyek a méh összehúzódását és a méhnyálkahártya leválását segítik elő) mennyisége megnő, és a megnövekedett prosztaglandin mennyiség erősebb méhösszehúzódásokat, izomgörcsöket okoz, ami nagyobb fájdalommal jár.

A másodlagos dysmenorrhoea kialakulásának okai valamilyen szervi betegségre vezethetők vissza.

Endometriózis: a méh nyálkahártyához hasonló az endometrium-szerű szövet nő a méhen kívül. Leggyakrabban a petefészkeken, a petevezetéken, a méhet függesztő szalagokon és a méh külső felületén jelenik meg.

Mióma: a méh izomfalát alkotó simaizomsejtekből kiinduló, kötőszövetből és izomból álló jóindulatú daganat. Mérete a pár milliméteres nagyságtól a kisebb labda méretig terjedhet. Kialakulásának okai között szerepel ösztrogén dominancia, mely során az ösztrogén-progeszteron hormonok egyensúlya felborul, továbbá a pajzsmirigy betegségei, stressz és anyagcsere problémák is.

Kismedencei gyulladásos betegség (PID): A női reprodukciós rendszer (a méh, a petevezetékek és a petefészkek) együttes gyulladása. Akkor fordul elő amikor a hüvelyből, vagy a méhnyakból származó nemi úton terjedő baktériumok (nem betegség) elérnek a belső nemi szervekig. Az egyik legveszélyesebb nőgyógyászati probléma. A meddőség egyik legfontosabb oka, amely azonban azonnali kezeléssel megelőzhető.

A méhnyakrák: a méhnyakon (a méhnek a hüvelyhez csatlakozó kúp alakú elkeskenyedő alsó részén) kialakuló rosszindulatú daganatos betegség. A nőket érintő rosszindulatú daganatok között az emlőrák után a második leggyakoribb daganattípus.

Méhnyak szűkület: a méh és a hüvely közötti szűk átmenet, amely normális esetben zárt, de menstruáció esetén és szüléskor átjárhatóvá válik. Méhnyak szűkület esetén a méhnyak ürege nem tágul ki megfelelően. Leggyakrabban a méh korábbi sérülése, a méhen, vagy a méhszájon korábban végrehajtott műtét, esetleg gyulladás következtében alakul ki. Okozhatja a méh illetve a méhnyak daganata is.

Csökkentése

Elsődleges dysmenorrhoea kezelési lehetőségei:

• Fájdalomcsillapítók: a vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók, mint például az ibuprofén tartalmú (Advil), a naproxen-nátrium tartalmú (Aleve), illetve vényköteles nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek segíthetnek a görcsök okozta fájdalom csillapításában. Kezdje el a fájdalomcsillapító szedését a menstruáció elején, vagy amikor a tünetek jelentkeznek és fájdalmat érez, és folytassa az utasításoknak megfelelően két-három napig, vagy amíg a tünetek el nem múlnak.
• Hormonális fogamzásgátlás: az orális fogamzásgátló tabletták olyan hormonokat tartalmaznak, amelyek megakadályozzák az ovulációt és csökkentik a méhnyálkahártya vastagságát, a menstruációs görcsök súlyosságát.

A másodlagos dysmenorrhoea

• az alapbetegség kezelését, gyógyítását jelenti.

Erős görcs ellen házilag

Rendszeres testmozgás

Különböző tanulmányok igazolták, hogy a heti háromszori 30 perces aerob edzés jelentősen csökkentette a menstruációs görcsök súlyosságát

Intimtorna, jóga

A menstruációs panaszok idejére kifejlesztett intimtorna- és a különféle jóga gyakorlatok szintén jelentősen csökkenthetik a fájdalmat.

Hőhatások

A meleg fürdő, melegítőpárna, a meleg vizes palack szintén enyhíti a görcsös fájdalmakat.

Étrend kiegészítők

Számos tanulmány igazolta, hogy az E-vitamin, az omega-3 zsírsavak, a B-1vitamin, a B-6-vitamin és a magnézium-kiegészítők csökkenthetik a menstruációs görcsöket.

Stressz

A stressz csökkentése szintén csökkenti a görcsök kialakulásának kockázatát és azok súlyosságát.

Gyógynövények

Egyes gyógynövénykészítmények, mint például az édeskömény, a palástfű, cickafark, fehér fagyöngy, kamilla enyhíthetik a menstruációs görcsöket.

A mióma (myoma) vagy méhizomdaganat a méh izomfalát alkotó simaizomsejtekből kiinduló, kötőszövetből és izomból álló jóindulatú daganat, amely nem jár együtt a méhrák megnövekedett kockázatával, és  legritkább esetben alakul át rosszindulatú elváltozássá.

A mióma a fogamzóképes időszak alatt előforduló leggyakoribb daganat.

A mióma mérete a pár milliméteres nagyságtól a kisebb labda méretig terjedhet. A kisebb, apró miómák képesek néhány év alatt, akár a görögdinnye méretig is megnőni.

A statisztikák szerint a fogamzóképes nők akár 70 – 80%-ka is érintett lehet és a 35 évesnél idősebbeknél gyakrabban fordul elő, mint a fiatalabb korosztályoknál. Az elhízás és az egészségtelen életmód miatt azonban, a mióma egyre gyakrabban kialakul a 20-25 közötti korosztályokban is. A menopauza után kisebb a daganat kialakulásának az esélye, és a hormonális változások következtében a már meglévő apró göbök össze is zsugorodhatnak, és felszívódhatnak.

Mióma típusai

A méhizomdaganat elhelyezkedése alapján három fő típus különböztethető meg

• Szubszerózus: ezek a leggyakoribb típusok, amelyek a méh külső felületén helyezkednek el el, és a méhfal izomszövetéből kifelé növekednek. Időnként nagyra is nőhetnek és egy nyéllel kapcsolódhatnak a méh külső felszínéhez (kocsányos mióma).
• Intramurális: a méh izomfalában fejlődnek ki.
• Szubmukózus: a méh izomrétegéből a méhnyálkahártya alatt helyezkedik el.

Mióma tünetei

A betegek körülbelül 10%-ka tünetmentes.

A kisebb méretű daganatok kevésbé vagy egyáltalán nem okoznak panaszokat, míg a nagyobb méretűek súlyos tünetekkel is jelentkezhetnek.

• Erős alhasi görcsök
• Nyomás érzése a hasban
• Kismedencei és/vagy deréktáji fájdalom
• Erős vérzések
• Rendellenes vérzések
• Haspuffadás
• Székrekedés
• Hányinger
• Gyakori vizelési inger
• Ismétlődő korai vetélések
• Meddőség

Kialakulása

Kialakulásának pontos okai nem ismertek, de a kutatások és a klinikai tapasztalatok alapján a következő tényezők játszhatnak szerepet a kialakulásukban:

Hormonális egyensúly megváltozása: az ösztrogén és a progeszteron hormon egyensúlyának megváltozása, az ösztrogén hormonszint dominanciája felé. A daganat több ösztrogén- és progeszteronreceptort tartalmaz, mint a normál méhizomsejtek.

Genetikai változások: Sok miómában olyan génmódosulásokat találtak, amelyek eltérnek a normál méhizomsejtekétől. Ha édesanyjának vagy nővérének már volt ilyen betegsége, akkor nagyobb a kockázata a daganat kialakulásának.

Mikor kell orvosi kivizsgálás

Mindenképpen orvosi kivizsgálásra van szükség az alábbi tünetek fennállásakor:

• Nem múló kismedencei fájdalom
• Túl nehéz, elhúzódó vagy fájdalmas menstruáció
• Foltosodás vagy vérzés a menstruációs ciklusok között
• Vizelési problémák
• Megmagyarázhatatlan vérszegénység

Diagnózis

A pontos diagnózis felállításához nőgyógyászati kismedencei vizsgálat szükséges. A nagyobb miómákat akár már a fizikális vizsgálat során is diagnosztizálják, míg a legkisebb pár milliméteres daganatokat az ultrahangos  vizsgálat már kimutatja.  Ha szükséges a méhizomdaganat pontos helyének meghatározása, akkor MRI vizsgálatra is sor kerülhet.

Kezelés

A kezelés a mióma méretétől, számától, elhelyezkedésétől valamint az általa okozott tünetektől függően változik. Ha nincsenek tünetei, lehet, hogy nincs is szüksége kezelésre. Sokan egyáltalán nem tapasztalnak semmilyen tünetet.

A kis méretű miómák gyógyszeres kezelése a hormonális egyensúly helyreállításával történhet, ami kiterjedhet a menstruációs ciklus beállításával és az ösztrogén-progeszteron hormon arányának megváltoztatásával.

Műtéti beavatkozásra csak akkor van szükség, ha a daganat méretével, elhelyezkedésével vagy gyors növekedésével problémát okoz. A laparoszkópos műtét során a méh faláról távolítják el a sejtburjánzást, míg az embolizáció során a miómát tápláló erekhez vezetett katéter segítségével megszüntetik a daganat vérellátását, ezáltal csökkentve annak méretét.

Mindenképpen javasolt a rendszeres fél éves ellenőrzés.

Megelőzés

A mióma megelőzésének tudományos módszerei nincsenek, de a méh immunrendszerének megerősítésével a daganat kialakulásának az esélye csökkenthető.

A megfelelők étrend, a kevés hús, a magas flavonoid tartalmú ételek, zöld zöldségek és a halak fogyasztása kiegészítve az alhasra ható anaerob mozgással, valamint a stressz csökkentésével hatásosak lehetnek.

Klinikai vizsgálatok igazolták, hogy az elhízás és a túlsúly növeli a mióma kialakulásának kockázatát, mert a zsírsejtek nagy mennyiségű ösztrogén hormont termelnek!

Az alhas fájdalmának néhány jellemző oka

Bal vagy jobb oldali alhasi fájdalom

Ovulációs fájdalom, peteérés

Az ovulációs fájdalom más néven mittelschmerz fájdalom, akkor fordulhat elő, amikor a petefészek a menstruációs ciklus közepén (kb. a 14. napon) a tüsző a petefészekben megreped, és az érett petesejt távozik a tüszőből majd lefelé halad a petevezetéken.

Az ovulációs fájdalom tünetei:

• hirtelen fájdalom, amely az idő múlásával rosszabbodhat
• a ciklus közepén megjelenő fájdalom
• a fájdalom a bal és a jobb oldalon egyaránt jelentkezhet, attól függően, hogy melyik oldali petefészek működik.

A fájdalmas érzés néhány órától néhány napig tarthat és más hasi fájdalommal könnyen összetéveszthető.

Petefészek ciszták

A petefészek ciszta folyadékkal telt, hártyával vagy vaskosabb fallal körülvett képlet („folyadékzsák”), amely a petefészken képződik. A petefészek ciszták nagyon gyakoriak a fogamzóképes nőknél és a kismamamáknál egyaránt. A kisebb méretűek általában ártalmatlanok, fájdalommentesek és önmaguktól elmúlnak, csak a nőgyógyászati vizsgálaton ismerhetőek fel.

A petefészekciszta akkor okozhat problémát, ha nagyobbra nő és kezelés nélkül marad. Ha a ciszta nagyobbra nőtt tompa vagy éles fájdalommal jelentkezik a hasban vagy a medencében. A has, a hát alsó részén vagy a combnál puffadás is tapasztalható. A fájdalom a gyomor alsó részének mindkét oldalán jelentkezhet, attól függően, hogy melyik oldali petefészken alakult ki. Az alhasi fájdalom fokozódhat mozgásra és jelentkezhet közösülés közben is.

Méhen kívüli terhesség

A méhüregen kívüli terhesség esetén a megtermékenyített petesejt nem a méhben, hanem azon kívül ágyazódik be. Ez veszélyt jelent az anya életére, valamint a jövőbeli termékenységére. Mindenképpen azonnali orvosi beavatkozás szükséges.

A tünetei hasonlóak mint a normál terhesség estén (emlőfeszülés, enyhe hányinger, hányás, gyakori vizelési inger, hangulatváltozás, elmaradt menstruáció), azonban az erős görcs, a hasi, a húzó jellegű deréktáji fájdalom, végbél fájdalom terhességet jelezhet a méhen kívülméhüregen kívüli terhességet is jelezhet.

Ha a kimaradt havi ciklus után barnás vérzést tapasztal azonnal orvoshoz kell fordulnia!

Endometriózis

A méh belsejét belülről borító hormonérzékeny szövet a méhnyálkahártya (endometrium). Az endometriózis olyan nőgyógyászati rendellenesség, amikor a méh nyálkahártyájához hasonló endometrium-szerű szövet nő a méhüregen kívül. Legfőképpen a kismedence szerveit és a  hashártyát érinti. Leggyakrabban megtalálható a petefészkeken, a petevezetéken, a méhet függesztő szalagokon, és a méh külső felületén.

Az endometrium-szerű szövet úgy viselkedik, mint a méhnyálkahártya-szövet, és  ugyanúgy reagál a hormonális változásokra.

Az elsődleges tünete a kismedencei fájdalom, amely szexuális együttlétek és menstruáció során még erőteljesebbé válik.

Jellemző tünetek:

• Nagyon erős menstruációs görcsök, amelyek a hasban vagy a hát alsó részén érezhetők.
• Gyakori fájdalmas érzés a közösülés alatt vagy után.
• Fájdalom székletürítéssel vagy vizeléssel.
• Meddőség
• Nehéz menstruációs periódusok vagy nagyon erős vérzések a menstruáció közötti időszakban (intermenstruációs vérzés).

Kezelése általában konzervatív módszerekkel történik, de sikertelenség esetén  műtéti beavatkozásra kerül sor.

Mióma

A méh izomzatából kifejlődő mióma jóindulatú daganat, amely néhány millimétertől kezdve akár ökölnagyságig is megnőhet. A mióma változatos tünetei a daganat méretétől és a növekedési helyétől függenek. Megjelenésének fő tünetei közé tartozik a görcsös, erős vérzéssel járó menstruáció, vizelési panaszok, alhasi fájdalom, nyomásérzet a medencében. Sok nőnél egyáltalán nem jelentkeznek tünetek.

Az alábbi tünetek esetén azonnali orvosi vizsgálatra van szükség:

• Éles kismedencei fájdalom
• Krónikus kismedencei fájdalom
• problémák a hólyag ürítésében
• Erős hüvelyi vérzés a menstruációs ciklusok között

Méhnyakrák

A méhnyakrák (cervix carcinoma) a méhnyakon kialakuló rosszindulatú daganatos betegség. A nőket érintő rosszindulatú daganatok között a második leggyakoribb daganattípus, és a halálozások tekintetében a negyedik leggyakoribb ok.

A korai stádiumában a méhnyakrák általában tünetmentes és a tünetek esetleg csak hosszú évek után jelentkeznek. Korai felismerés esetén a betegség általában teljesen gyógyítható, míg a betegség előrehaladott állapotában már nem lehet garantálni a teljes gyógyulást.

A méhnyakrák jelei és tünetei a következők:

• Kismedencei fájdalom
• Kellemetlen szagú vizes, véres hüvelyváladék
• Alhasi fájdalom a szexuális együttlét során, vagy attól függetlenül
• Vizes, véres hüvelyváladék, amely nehéz lehet és kellemetlen szagú
• Kismedencei- vagy közösülés közbeni fájdalom
• Vizelési, székletürítési panaszok
• Fogyás

Kialakulásának okai között szerepel ösztrogén dominancia, mely során az ösztrogén-progeszteron hormonok egyensúlya felborul, továbbá a pajzsmirigy betegségei, stressz és anyagcsere problémák is. Megjelenésében genetikai tényezők is közre játszhatnak, amennyiben a családban már előfordult, úgy nagyobb eséllyel alakul ki a fiatalabb generációknál.

A mióma leggyakrabban 20-30 éves kor között jelenik meg, néha tünetmentes, így véletlenül kerülhet felismerésre a nőgyógyászati vizsgálat során. Mérete a gombostűfejtől akár ökölnyi méretig is terjedhet, a méh simaizomrétegében alakul ki. Amennyiben a méh azon pontján alakul ki, hogy gátolja az embrió beágyazódását, úgy meddőséget okozhat.

Kezelésében laparoszkópos műtétet, illetve embolizációs eljárást tartunk számon. Laparoszkópos műtét során a méh faláról távolítják el a sejtburjánzást. Az embolizáció során a miómát tápláló erekhez vezetett katéter segítségével megszűntetik a mióma vérellátását, így annak mérete csökkenni kezd.

Amennyiben erős menstruációs vérzést, alhasi panaszokat, vizeletürítési nehézséget érez, mielőbb forduljon nőgyógyász szakorvoshoz! Ezen tünetek észlelésekor gyanakodhatunk miómára, melynek kezeléséről a szakorvos dönt.

Aggodalomra adhat okot, ha a szabályos helyett hosszabb ideig tart a menstruációs ciklus, illetve az, ha maga a havivérzés időtartama múlja felül az átlagosat. Igyekezzük körüljárni az okokat, de a legfontosabb tanács: keressük fel az orvost, hiszen a kezdetben elhanyagolhatónak látszó baj is komoly egészségügyi problémává nőheti ki magát.

Ahhoz, hogy a menstruáció bajairól beszéljünk, fontos felvázolni, hogy milyen is a megfelelő menstruáció. A havivérzés jellemzően 28 napos ciklusban működik, de a 23-34 nap közötti ciklus esetén sincs okunk aggódni. Maga a vérzés időtartama 3-6 nap, ilyenkor kisebb-nagyobb intenzitással a leváló nyálkahártya távozik a testből.

Elhúzódó menstruáció

A fentebb leírtak szerint bizonyos keretek között rövidebb vagy hosszabb ideig is tarthat a menstruációs ciklus, és maga a menstruáció időtartama is. Ha a szokásostól eltérően hosszú ideig, hét-kilenc napig is zajlik a menstruáció, akkor érdemes orvoshoz fordulni, hiszen valami probléma állhat a hirtelen beállt változás hátterében.

Mióma

Kimondottan hosszan tartó, erős menzeszt okozhat a jóindulatú méhdaganat, a mióma. A mióma egyébként a méhizomzat jóindulatú daganata, amely gyakori jelenség a fogamzóképes korú nők esetében. A mióma hatására megvastagszik a méhizomzat, és fokozott vérzéssel jár az, hogy nem képes kellően összehúzódni.

A hormon a baj

Az elhúzódó menstruációt hormonális rendellenességek is okozhatják. Amennyiben például a pajzsmirigy működése csökken, s biztosan elhúzódó ciklust okoz. Megborulhat az ösztrogén, illetve a progeszterin hormonok egyensúlya is.

Az elhúzódó menstruáció során elképzelhető, hogy maga a vérzés enyhébb, ám mert tovább tart, komolyabb vérveszteséget okoz, így hosszú távon komoly vérszegénységhez vezethet. Nyilván a serdülőkorban, amikor a menstruációs ciklus még nem áll be, nem kell megijedni az elhúzódó menstruációtól, ám ha később, érett nőként tapasztaljuk ezt, érdemes nem félvállról venni a problémát.

Akárhogyan is nézzük, ha a korábbi időkkel ellentétben tartósan akár napokkal hosszabb ideig tart a menstruáció, mint korábban, mindenképpen érdemes orvosi segítséget kérni.