Mi jellemző a miómára?

Mit érdemes tudni a cisztáról?

Mi jellemző a miómára?

A mióma a méh izomszövetét érintő daganat jellegű elváltozás. Mérete változó lehet, néhány millimétertől akár több centiméterig is terjedhet. Általában nem rákos, de ritkán rosszindulatúvá válhat.

A mióma leggyakoribb tünetei a következők:

• Hosszú, erős vagy rendszertelen menstruációs vérzés
• Alhasi fájdalom vagy nyomásérzés
• Hátfájás vagy lábfájás
• Vizelési vagy székletürítési problémák
• Meddőség vagy vetélés

A mióma kialakulása valószínűleg összefügg az ösztrogén hormon hatásával. A mióma megelőzésére nincs biztos módszer, de javasolt részt venni rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálaton.

A mióma diagnózisa általában fizikális vizsgálattal, ultrahanggal vagy MRI-vel történik. A kezelés függ a méretétől, a helyétől, az okozott panaszoktól és a terhességi tervektől. Előfordulhat, hogy szükség lehet sebészeti beavatkozásra is a kezelés részeként. A leggyakrabban az alábbi beavatkozások valamelyikére szokott sor kerülni:

• Miómaeltávolítás (myomectomia): A miómectomia során csak a miómát távolítják el laparoszkópos eszközzel, köldöknél és az alhasnál 3 db kicsi (0,5 és 1 cm-es) lyukakon keresztül és megpróbálják megtartani a méhet. Ez a kezelés azoknál a nőknél is alkalmazható, akik még gyermeket szeretnének.
• Endometrium abláció: Az endometriális abláció során az endometriumot (a méh belső nyálkahártyáját) távolítják el vagy semmisítik meg. A méh üregébe egy olyan eszközt juttatnak, ami hőhatás, elektromos áram vagy rádiófrekvencia segítségével végleg elpusztítja a méhnyálkahártyát. Ez csökkentheti a vérzést, de gátja a későbbi terhességnek.
• Méhverőér (arteria uterina) embolizációja: Ezen eljárás során mikroszemcséket juttatnak be a kisartériákba, annak érdekében, hogy eltömítsék és a mióma vérellátottságát gátolják. Emiatt a szövetek elhalnak és elindul a mióma zsugorodása.
• Méheltávolítás (hysterectomia): A hysterectomia során eltávolítják az egész méhet (és néha a petefészkeket is). Ez megszünteti a miómát és a vérzést, de véglegesen kizárja a terhesség lehetőségét.

Mit érdemes tudni a cisztáról?

A ciszta olyan folyadékkal teli zsákocska, amely a petefészkekben vagy a méhben alakulhat ki. A ciszták többféle típusa létezik, amelyek közül a leggyakoribbak az ún. funkcionális ciszták Ezek a normális peteérés során alakulnak ki és általában maguktól felszívódnak. Néha azonban a ciszták nagyobbak lesznek, nem tűnnek el, vagy más okból kifolyólag fejlődnek ki (pl. endometriózis vagy daganat). A ciszták általában nem rákosak, de ritkán rosszindulatúvá válhatnak. A ciszták leggyakoribb tünetei a következők:

• Hasi fájdalom vagy görcs
• Hasi duzzanat vagy teltségérzet
• Hátfájás vagy lábfájás
• Rendszertelen vagy fájdalmas menstruációs vérzés
• Hányinger vagy hányás
• Meddőség vagy vetélés

A ciszták kialakulásának oka változó lehet, de gyakran összefügg a hormonális zavarokkal. A ciszták gyakrabban fordulnak elő azoknál a nőknél, akik nem szültek gyermeket, rendszertelenül menstruálnak, endometriózisban szenvednek, hormonpótló terápiát vesznek igénybe, fogamzásgátlót szednek, vagy akiknek családjában előfordult petefészekrák. A ciszták megelőzésére nincs biztos módszer, de javasolt rendszeresen elmenni nőgyógyászati szűrésre.

A ciszták diagnózisa általában ultrahanggal, CT-vel vagy MRI-vel történik. A kezelése függ a ciszták méretétől, jellegétől, valamint attól is, hogy milyen panaszokat okoznak. Az alábbi sebészeti beavatkozásokra lehet szükség a kezelés keretében:

• Laparoszkópos petefészekciszta-eltávolítás (cisztektómia): A cisztektómia során csak a cisztát távolítják el, és megpróbálják megtartani a petefészket. Ez alkalmas azoknak a nőknek, akik még gyermeket szeretnének. A laparoszkópia egy minimálisan invazív sebészeti eljárás, amely során egy kis kamerát és műszereket vezetnek be a hasba egy apró metszésen keresztül. Ezzel el tudják távolítani a kisebb cisztákat anélkül, hogy nagyobb sebet ejtenének.
• Petefészek eltávolítása (ovarioektómia): Az ovarioektómia során eltávolítják az egész petefészket (és néha a másikat is). Ez véglegesen megszünteti a cisztát, de csökkenti a termékenységet és előidézi a változókort.
• Laparotómia: A laparotómia egy nyitott hasi műtét, amely során egy nagyobb metszést ejtenek a hasfalon. Ezzel az eljárással tudják eltávolítani a nagyobb vagy bonyolultabb cisztákat.

Mellciszta:

A mellciszta egy folyadékkal teli zsákocskája a mell szövetének. A mellciszta gyakori elváltozás, különösen a változókor előtti nők körében. A mellciszta általában nem rákos, de néha hasonlít egy rosszindulatú daganatra.

A mellciszta leggyakoribb tünete egy tapintható csomó a mellben, amely puha, rugalmas és mozgatható. A csomó érzékeny lehet, és feszülést vagy fájdalmat okozhat. A mellciszta mérete változhat a menstruációs ciklus függvényében.

A mellciszta diagnózisa általában fizikális vizsgálattal, ultrahanggal vagy mammográfiával történik.

A mellciszta kezelése nem mindig szükséges, ha nem okoz panaszt. Néha azonban a cisztát kiürítik egy vékony tűvel, hogy csökkentsék a fájdalmat és megelőzzék a növekedést.

A mellciszta kialakulásának oka nem teljesen ismert, de valószínűleg összefügg a hormonális változásokkal. A mellciszta gyakrabban fordul elő azoknál a nőknél, akik nem szültek gyermeket, akik későn lépnek a változókorba, akik hormonpótló terápiát vagy fogamzásgátlót szednek, vagy akiknek családjában előfordult mellrák. A mellciszta megelőzésére nincs biztos módszer, de javasolt a rendszeres önvizsgálat, a nőgyógyászati szűrés és az egészséges életmód.

Méhciszta:

A megvastagodott nyálkahártya a méh üregében a méhciszta vagy méhpolip. A méhpolipok általában jóindulatúak. Ritka esetekben azonban rosszindulatúvá válhatnak.

A méhpolip leggyakoribb tünetei a rendszertelen vagy túlzott menstruációs vérzés, a köztes vérzés vagy pecsételés, valamint a meddőség vagy a vetélés. Diagnosztizálható a méhpolip ultrahanggal, hysteroszkópiával vagy biopsziával. A méhpolip kezelése általában sebészi eltávolítást igényel, amelyet gyakran hormonterápia is kiegészít.

A méhpolip kialakulásának oka nem teljesen ismert, de valószínűleg összefügg az ösztrogén hormon túlsúlyával. A méhpolip jellemzően a változókorban alakul ki. A méhpolip megelőzésére nincs biztos módszer, a rendszeres nőgyógyászati szűrés és a hormonális egyensúly fenntartása azonban segíthet kiküszöbölni a kialakulását.

Petefészekciszta:

A petefészekciszta hártyával vagy vaskosabb fallal körülvett, folyadékot tartalmazó képlet a petefészekben. A petefészekcisztának többféle típusa létezik, amelyek közül a leggyakoribbak az ún. funkcionális ciszták, amelyek a normális peteérés során alakulnak ki és általában maguktól felszívódnak. Endometriózis vagy daganat hozzájárulhat a petefészekciszta kialakulásához és a megnagyobbodásához is.

A petefészekben kialakuló ciszták gyakran egyáltalán nem okoznak tüneteket. Általában a nőgyógyászati vizsgálatok során derül ki a jelenlétük. Az elváltozást jelezheti azonban rendszertelen vérzés vagy a menstruáció elmaradása, hasi fájdalom vagy nyomásérzés, hátfájás, vizelési vagy székletürítési problémák, hányinger vagy hányás. A petefészekciszta pontos diagnózisát ultrahang, CT vagy MRI vizsgálatok eredménye alapján állítja fel a szakorvos. A kezelés függ a petefészekciszta méretétől és attól is, hogy okoz-e panaszokat. Elegendő lehet a rendszeres megfigyelés és a hormonterápia, de sebészi beavatkozásra is szükség lehet a ciszta eltávolításához.

A petefészekciszták kialakulásának oka változó, de gyakran hormonális zavarokkal is összefügg. Petefészekciszta gyakrabban fordul elő azoknál a nőknél, akik nem szültek gyermeket, rendszertelenül menstruálnak, endometriózisban szenvednek, részt vesznek hormonpótló terápiában, fogamzásgátlót szednek, vagy akiknek a családjában előfordult petefészekrák. A petefészekciszták megelőzésére nincs biztos módszer, de a mielőbbi kezelés érdekében érdemes eljárni rendszeresen a nőgyógyászati szűrővizsgálatokra.

Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy a nőgyógyászati ciszták olyan elváltozások, amelyek általában nem veszélyesek, de figyelmet igényelnek. Ha bármilyen tünetet észlelsz, amely cisztára utalhat, ne habozz felkeresni egy nőgyógyászt. A korai felismerés és kezelés megelőzheti a súlyosabb szövődményeket és javíthatja az életminőséget.