Ez a viszonylag ritka, de súlyos állapot olyan szívelégtelenség, amelyet nem egyéb ismert ok vált ki. A szívizom gyengesége a terhesség végén, vagy a szülést követő legfeljebb fél éven belül jelentkező betegség.  A kismamáknak mindenképpen ismerniük kell a legáltalánosabb tüneteket ahhoz, hogy elkerülhető legyen a nagyobb baj.

Amit érdemes tudni a Peripartum cardiomyopathia (PPCM) állapotáról

Mi okozhatja a peripartum cardiomyopathia néven emlegetett állapotot?

Milyen tünetek utalhatnak a betegségre?

Amit érdemes tudni a Peripartum cardiomyopathia (PPCM) állapotáról

A  fáradtság, szapora szívverés, valamint a légszomj nem feltétlenül tekinthető normálisnak, csak azért mert terhes vagy vagy nemrég szültél. Ezek a kísérő jelek utalhatnak erre a szívelégtelenséghez vezető állapotra.

A peripartum cardiomyopathia (PPCM) a szívelégtelenség ritka formája, amely a terhességhez kapcsolódik, és a terhesség utolsó hónapjaiban vagy a szülést követő első hónapokban alakulhat ki.

A probléma az, hogy nem képes eléggé hatékonyan működni a kismama szíve ahhoz, hogy kielégítő mértékben fenn tudja tartani a szervezete szükségleteinek megfelelő vérkeringést.

Mi okozhatja a peripartum cardiomyopathia néven emlegetett állapotot?

A betegség kialakulása valószínűleg összefügg a tejelválasztásért felelős prolaktin hormon nem megfelelő feldolgozásával, vagyis egy fragmentumának a túltermelődése károsíthatja a szívizomsejteket.

A betegség kialakulása szempontjából kockázati tényezőnek tekinthető a magas vérnyomás, a cukorbetegség, az elhízás illetve a szív- és érrendszeri betegségek. Mivel ez a betegség a kismamákat veszélyezteti, esetükben további kockázatot jelent a terhességi toxémia (preeclampsia).

Ez utóbbi a kismamáknál jelentkező magas vérnyomás a terhesség 20. hete után, ami egyébként gyulladást és érrendszeri károsodást okozhat. A terhességi toxémia kialakulásának a kockázata nagyobb a kismamák körében, ha már kialakult autoimmun betegségük van, például reumás ízületi gyulladás (rheumatoid arthritis) vagy lupus, illetve magas vérnyomásuk volt már a terhesség előtt is, vagy jelentős súlyfeleslegük van.

Milyen tünetek utalhatnak a betegségre?

A PPCM diagnosztizálása nem egyszerű, mert a legjellegzetesebb tünetei a terhességgel járó leggyakoribb panaszokkal azonosak:

• Boka- és lábdagadás, ami azért alakul ki, mert a szív elégtelen működése miatt folyadék halmozódhat fel főképpen a végtagokban.
• Fáradtság, ami ugyan gyakori tünete a terhességnek, de a PPCM esetén jóval gyakoribb és intenzívebb fáradtságot tapasztal a kismama.
• Légszomj, ami nem csupán aktív mozgással járó tevékenységek során jelentkezik, hanem az ortopnoét, vagyis a fekvő helyzetben jelentkező légszomjat is ide soroljuk.
• Szapora szívverés (tachycardia), a terhesség alatt normális a pulzusszám enyhe növekedése, de ha a pulzus gyakran, és akár nyugalmi helyzetben is 120 fölé megy, akkor az utalhat PPCM-re.

Ha a terhesgondozás során a panaszaiddal őszintén és bizalommal a nőgyógyász szakorvoshoz fordulsz és ő is úgy gondolja, hogy a tünetek alapján fenn áll a lehetősége annak, hogy valóban peripartum cardiomyopathia alakult ki nálad, a diagnózis felállításához szükség lesz kardiológus szakorvos bevonásával elvégezni néhány vizsgálatot:

• A szívelégtelenség, és főképpen annak súlyosságának a megállapítására szolgáló BNP vérvizsgálat. Az egyszerű vérvizsgálattal a vérben lévő B-típusú natriuretikus peptid (BNP) és az N-terminális pro B-típusú natriuretikus peptid (NT-proBNP) szintjét mérik. Szívelégtelenségre utalhat, ha a BNP fehérje szintje a vérben magas.
• Echokardiográfia: Ultrahangvizsgálat, amely a szív erejét és ejekciós frakcióját méri. A szív ejekciós frakciója alapján a szakorvosok kiszámítják a szívből az egyes összehúzódások alkalmával távozó vér százalékos arányát.
• EKG: A szív elektromos aktivitásának feltérképezésére alkalmas vizsgálat.

Bár ijesztő lehet kismamaként azt hallani, hogy a kardiológus szakorvos ezt a diagnózist állítja fel, de az időben felismert betegség megfelelő kezelésének köszönhetően a a PPCM-es nők jelentős részénél minden további probléma nélkül sikerül a szívműködést helyreállítani.

A teljes gyógyulás után is fennáll azonban annak az esélye, hogy a következő terhesség alkalmával a betegség kiújul. Ezért a szülést követően is javasolt a szakorvosi kontroll és esetleg érdemes a megfelelő fogamzásgátlás módjairól is konzultálni a nőgyógyásszal a további egészségügyi kockázatok elkerülése érdekében.