Honnan tudhatom, hogy a tüneteimet PMDD okozza?

Nem minden PMS PMDD, de minden PMDD PMS

A PMDD sajátságos tünetei

Miből tudhatjuk, hogy ami rendszeresen nyomaszt, az a PMDD?

Hogyan lehet a  PMDD tüneteit enyhíteni?

Honnan tudhatom, hogy a tüneteimet PMDD okozza?

A PMDD azért alakul ki, mert rendellenes választ ad a szervezetünk a ciklusunk során teljesen természetes módon bekövetkező hormonváltozásokra. A PMDD azonban jelentős mértékben befolyásolhatja az életminőséget.

A PMDD egyébként fizikális és viselkedésbeli tünetcsoport. Fő jellemzője, hogy havi rendszerességgel visszatérő mintázatnak megfelelően jelentkeznek az állapottal járó kellemetlenségek.

A premenstruációs diszfóriás zavarral járó nehézségek a menstruációs ciklus második felében törnek rá az érintett nőkre. A tünetegyüttes jelentkezése összefüggésbe hozható a hormonokkal és az agy kémiai hírvivőanyagaival, a neurotranszmitterekkel.

A menstruációs ciklus során a nők az ösztrogén és a progeszteron szintjének emelkedését és csökkenését tapasztalják. Vannak, akiknek a szervezete érzékenyebben reagál ezekre a hormonális változásokra. A menstruációs ciklus befolyásolhatja az agyban lévő neurotranszmittereket, például a szerotonint is. A neurotranszmitterekre gyakorolt hatás a viselkedésben megmutatkozó tünetekhez vezethet, ilyen például a szorongás, a depresszió vagy az érzelmek kontrollálásának nehézsége.

A PMDD kialakulását valószínűségét növelhetik bizonyos kockázati tényezők is:

• Dohányzás
• Elhízás
• Korábbi traumás események
• Már meglévő szorongásos zavarok

Nem minden PMS PMDD, de minden PMDD PMS

Mivel alapjában véve a PMDD a PMS nagyon súlyos változata, az alap tünetcsoportban sok az egyezés. Több olyan fizikális tünete van a két állapotnak, amelyek megegyeznek. A PMDD tünetegyüttesében azonban a nőre bénítóan ható érzelmi és hangulati tüneteket is azonosítani lehet. A PMDD és a PMS között a legfőbb különbség az, hogy milyen mértékben befolyásolhatja a nő  életminőségét.

A PMDD annyira kedvezőtlenül hat a mindennapi életre a ciklus adott szakaszában, hogy az érintett kimarad a munkahelyéről, az iskolából vagy egyszerűen képtelen arra, hogy társaságban töltse a napját.

A PMDD sajátságos tünetei

Azok esetében, akik PMDD-ben szenvednek, körülbelül hat és fél napig tartanak a súlyos tünetek mindegyik menstruációs ciklusban, vagyis rendszeresen, minden hónapban kimutatható a tünet mintázat.

Az alábbi tünetek kifejezetten a PMDD jellemzői:

• PMS gyakori fizikális tünetei, mint például görcsök, puffadás, mellfeszülés és fejfájás
• Depresszió, szomorúság és kétségbeesés érzése (beleértve akár az öngyilkos gondolatokat is)
• Feszültség és szorongás érzése, lehetséges pánikrohamokkal
• Ízületi vagy izomfájdalom
• Enerváltság
• Kimerültség
• Érdektelenség a mindennapi tevékenységek vagy kapcsolatok iránt
• Hangulatingadozások, amelyek másokat is érintenek
• Mindenkit irritálónak tart
• Dühroham
• Sírógörcs
• Kontrollálhatatlan idegesség
• Alvászavar

Természetesen egyéb, a fentiekhez hasonló tünetek is kialakulhatnak a PMDD kapcsán.

Az érintettek mindig a tünetek széles spektrumáról számolnak be. Fontos, hogy minden hónapban a ciklus adott szakaszában, ugyanazok a tünetek jelentkeznek.

Miből tudhatjuk, hogy ami rendszeresen nyomaszt, az a PMDD?

Nincs teszt, amely alkalmas lenne a PMDD diagnosztizálására.

A diagnózis a tünetek felmérése alapján történik. Kritériumai közé tartozik öt vagy annál is több érzelmi és fizikális tünet megléte. Nagyon fontos, hogy legalább az egyik tünet a kontrolállhatatlan hangulatingadozás.

Azok, akik PMDD-ben szenvednek, legalább két egymást követő menstruációs ciklusban ugyanazokat a tüneteket tapasztalják.

Laborvizsgálat alapján kizárhatók azok az egyéb betegségek, mint a pajzsmirigy-túlműködés  (hyperthyreosis) és a pajzsmirigy-alulműködés (hypothyreosis), amelyek hasonló tünetekkel járhatnak, mint a PMDD.

Fontos lehet a diagnózis felállításához a páciens által a tünetekről, a tünetek súlyosságáról és időpontjáról, illetve az adott ciklusban a menstruációhoz kapcsolódó megfigyelésekről vezetett napló.

Lényeges kritérium az az aspektusa is a PMDD állapotnak, hogy a tünetei teljesen megszűnnek a menstruáció kezdetén vagy röviddel utána.

Hogyan lehet a  PMDD tüneteit enyhíteni?

A PMDD tünetei számos módon enyhíthetők:

• Mozgás, amely csökkentheti a stressz, szorongás és depresszió tüneteit
• Vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók (például ibuprofen), amelyek enyhíthetik a fizikális tüneteket
• Relaxációs terápia, mint a meditáció és hipnózis
• Vitamin- és ásványianyag-kiegészítők, például B6-vitamin — amely segít a szerotonin és más neurotranszmitterek előállításában

Receptre kapható gyógyszerek általában hatékonyabbak a PMDD kezelésében, és ide tartoznak:

• Antidepresszánsok, úgynevezett SSRI-k (szelektív szerotonin-visszavétel gátlók), amelyek megváltoztatják a szerotoninszintet
• Fogamzásgátló tabletták, amelyek enyhítik a tipikus PMS tüneteket és segíthetnek kihagyni a menstruációt, így nem kell átesnie az érintettnek a hormonszint folyamatos váltakozásán
• Petefészek működésére ható gyógyszerek, amelyek megakadályozzák, hogy a petefészkek ösztrogént és progeszteront termeljenek, így ideiglenes menopauzát idéznek elő.

A PMDD tüneti  kezelésének első lépése mindenképpen az, hogy fel kell keresni a panaszainkkal a nőgyógyász szakorvost. A diagnózis felállítását követően a nőgyógyász dönt arról, hogy melyik kezelést tartja a legmegfelelőbbnek az esetünkben és segíthet nyomon követni tüneteink alakulását is.

Bár a többségnél nem a hormonok felelősek közvetlenül a menstruációt megelőzően tapasztalható erőteljes hangulatingadozásért, a PMDD-vel diagnosztizált nők egy részénél kimutatható az egyébként potenciálisan akár nőgyógyászati problémákat is kiváltó hormonális egyensúlyhiány.

A hormonszint ingadozására azonban van, aki túlérzékeny, és emiatt szélsőséges érzelmi változásokkal reagál a szervezetében a ciklusa során szabályszerűen végbemenő hormonális folyamatokra.  A hormonok működésmechanizmusa bonyolult folyamat, és a hatásmechanizmusuk hasonlóképpen komplikált. Emiatt cikkünkben csupán a reprodukcióban szerepet játszó hormonokat ismerjük meg. Segítünk átlátni, hogy a ciklus különböző szakaszaiban melyik hormon szintje válik dominánssá annak érdekében, hogy szabályosan menjen végbe a peteérés és a fogamzás, ez utóbbi hiányában pedig maga a menstruációs ciklus.

Az alábbiakban végig kísérjük a ciklus során hogyan is következnek be a hormonszint változások, és mi a szerepe ennek a reprodukcióban.

A hangulatunkra is kiható ösztrogén hormon és a PMDD

Leegyszerűsítve a bonyolult folyamatot, azt mondhatjuk, hogy a női ciklus célja a petesejt érlelése, eközben pedig a megtermékenyülő petesejt befogadására a méhnyálkahártya előkészítése és az ebbe beágyazódott embrió biztonságos környezetben tartása a születésig és a majd megszülető baba táplálása érdekében a tejelválasztás beindítása.

Nézzük, mely hormonok szabályozzák az ösztrogéntermelést és az ösztrogén hormon szintjét a szervezetünkben.

A tüszőstimuláló hormon (follicullus stimuláló hormon, FSH) szabályozza a test fejlődését, növekedését, pubertás kori érését és a szervezetünkben lezajló reproduktív folyamatokat. Ez a hormon serkenti az ösztrogén termelését és kiválasztását. Az FSH működését a hipotalamikus gonadotropin-felszabadító hormon (GnRH) szabályozza.

A pubertás korban kezdenek a petefészkek már havi rendszerességgel, a menstruációs ciklus ritmusát követve jelentősebb mennyiségben ösztrogént felszabadítani az FSH hatására. Az ösztrogén fő szerepe a peteérés szabályozása.

A ciklus közepén hirtelen megemelkedik és kiváltja ezzel a peteérést, vagyis az ovulációt az ösztrogénszint. Amint beteljesíti a szerepét és bekövetkezik a tüszőrepedés, és a megtermékenyítésre alkalmas érett pete elhagyja a petefészket, az ösztrogénszint ugrásszerűen visszaesik. E két kiugráson kívül a ciklus többi szakaszában fokozatosan emelkedik és csökken ennek a hormonnak a szintje.

Az ösztrogén olyan hormon, amely kihathat a hangulatunkra is.

Az ösztrogén túl magas szintje a progeszteron túl alacsony szintjével szemben okozhat szélsőséges hangulatingadozásokat, így oka lehet a PMDD tünetek kialakulásának is. Ezt az állapotot Ösztrogén Dominanciának nevezik. A szakorvosi vizsgálatok alapján dönt a nőgyógyász arról, hogy szükség van-e hormonterápiára.

A luteinizáló hormon (LH) szintén egy olyan hormon, amit a hipotalamikus gonadotropin-felszabadító hormon (GnRH) szabályoz. A nőkben az LH éles emelkedése vagy löketszerűen megemelkedő hulláma váltja ki az ösztrogén termelést (és ezzel az ovulációt), valamint a sárgatest, vagyis corpus luteum fejlődését. Ugyanez a hormon a férfiak szervezetében a tesztoszteron termelődését szabályozza.

Progeszteronszint esése és a PMDD

A reprodukció szempontjából a progeszteron hormon szerepe kulcsfontosságú és ezzel együtt elengedhetetlen része a menstruációs ciklusnak is.

Az ovulációt követően emelkedik meg a progeszteron szintje annak érdekében, hogy fenntartsa a nő reproduktív szervrendszerében azt az állapotot, amely az egészséges terhesség megmaradásához nélkülözhetetlen.

Ha azonban az ovuláció során a petefészekből kilökődő petesejt nem termékenyül meg, a progeszteron szintje leesik, és vérzés kíséretében ürül ki a méhből a feleslegessé váló méhnyálkahártya.

A progeszteronszint megemelkedése, majd fogamzás hiányában a szintjének a hirtelen visszaesése az ovulációt követő szakaszban a ciklusunk luteális fázisa. Ciklusunknak kifejezetten ebben a szakaszában jelentkeznek a PMDD tünetei.

Azoknál a nőknél, akiknél nem alakul ki a PMDD, a progeszteron „nyugtató hatású”.

A PMDD-vel élő nők esetében fokozott érzékenység mutatható ki erre a különleges hormonra. Náluk kimutatható a ciklusuk e szakaszában a fokozott aktivitás az agyuk érzelmi központjában. Azonban ez az agyi aktivitás személyenként is eltérő érzelmi és hangulati megnyilvánulásokat vált ki. Az alkohol hatásához lehetne legszemléletesebben hasonlítani ezt a jelenséget, amikor szintén személyenként is eltérő érzelmi reakciót vált ki az agyban az alkohol. Egyesek boldoggá és vidámmá válnak az alkohol hatására, mások azonban agresszívvá vagy depresszióssá.

Miután már jobban átlátjuk a PMDD mögött munkálkodó hormonok működését és hatását, annak érdekében, hogy felismerjük az intő jeleket, amelyek a PMDD kialakulására utalhatnak, érdemes elolvasni a menstruációt megelőző szélsőséges hangulatingadozásról szóló cikkünket is.

Bemutatjuk mi is egyáltalán a PMDD és sokoldalú tünetegyütteseit.

Ennek az állapotnak a felismerése, diagnosztizálása rendkívül fontos nem csupán az életminőségünk javítása, hanem a nagyon súlyos mentális következmények és akár az öngyilkos hajlam felerősödésének megelőzése érdekében is.

A fogamzóképes női lét velejárója a menstruáció. A menstruáció jelei általában egy-két héttel a havi vérzés megkezdése előtt jelentkeznek. A menstruáló nők több min 80 százaléka tapasztal valamilyen menstruációs tünetet.

A menstruációs tünetek amelyek összefüggésbe hozhatók az ösztrogén, a progeszteron és a szerotonin hormonszintek változásával a menstruációs ciklus alatt általában az ovuláció (tüszőrepedés) utáni napokban jelentkeznek, és a vérzés kezdete után 3-4 nappal meg is szűnnek.

A menstruáció előtti tünetek

A menstruációs tünetek a nők érzelmeit, fizikai állapotát és viselkedését befolyásolják a menstruációs időszak bizonyos napjaiban. Legtöbbjük számára ezek a jelek, bár zavaróak, de nem okoznak különösebb problémát. Magának a menstruációnak a szakirodalom több mint száz tünetet tulajdonít, amelyek ciklusonként és az idő múlásával is változnak.

A menstruáció előtti gyakori ismertetőjelek:

Hormonális akne: a hormonális egyensúly megváltozásának hatására a bőr fokozott faggyútermeléssel reagál, ami eltömíti a bőr pórusait és a baktériumok elszaporodását okozza. Általában az áll és az állkapocs környékén jelentkezik.

Mellfeszülés, mellfájdalom: ciklikus emlőfájdalom, amelyet a szervezetben lezajló hormonális változások okoznak. A progeszteron hormonszint emelkedése stimulálja tejmirigyek növekedését. A mell megduzzad, feszül, érzékennyé válik vagy fájni kezd.

Fáradtság: a szervezet a hormonszint megnövekedésével felkészül a megtermékenyítésre, de ha ez elmarad, akkor a hormonszint drasztikusan lecsökken, amely fáradtságot, émelygést okozhat. Ez az állapot egészen addig fennállhat, amíg a szervezet hormonszintje vissza nem áll a normálisra.

Székrekedés, hasmenés: a menstruáció előtt a méhnyálkahártya megvastagodik és a méh nekinyomódhat a vastagbélnek, székrekedést és puffadást okozva.

Túlzott gázképződés: szintén a hormonok felelősek a menstruációs gázokért. A menstruációs ciklussal a bélrendszer baktériumai is változnak, ahogy a bélrendszer bakteriális fermentációja (erjesztése) is változik, függetlenül az étrend változásától.

Görcsök: a méhnyálkahártyában ösztrogén hormon hatására termelődő prosztaglandin vegyületek a méh összehúzódását és a méhnyálkahártya leválását segítik. A megnövekedett  prosztaglandin mennyiség erősebb méhösszehúzódásokat okoznak, ami nagyobb fájdalommal jár.

Fejfájás: a havi vérzést megelőző napokban csökken a szervezet ösztrogénszintje, amely az agy azon részeit aktiválja, amelyek felelősek a fájdalom észleléséért. A migrénre hajlamosaknál a migrén rohamok gyakran közvetlenül a menstruáció előtt fordulnak elő.

Hátfájás: a menstruációs görcsök nem csak a hasat érintik, hanem az erősebb méh összehúzódások okozta fájdalom is jelentkezhet a háton .

Hányinger:a menstruáció alatti hányinger szintén a prosztaglandin vegyületekhez köthető. A hányinger méhnyálkahártya lebontásának mellékhatásaként jelentkezhet. Egy másik ok lehet a nemi hormonszint ingadozása, amely előidézi a gyomor fokozott sósavtermelését , ami enyhe gyomorégést vagy hányást is okozhat.

Érzelmi szimptómák: túlérzékenység, düh, ingerlékenység, depresszió, szorongás, idegesség, alvási nehézségek, memóriazavar és csökkent koncentrációkészség szintén a hormonszint ingadozás velejárója lehet.

Premenstruációs szindróma (PMS)

A menstruációs ciklus tüneteit premenstruációs szindrómának (PMS) is nevezik. Pontos meghatározása szerint olyan fizikai vagy pszichikai tünetek kombinációja, amely befolyásolják a nők érzelmeit, fizikai állapotát és viselkedését a menstruációs ciklus bizonyos napjaiban.

A premenstruációs szindróma súlyosabb formája, a premenstruációs diszfóriás zavar vagy rendellenesség (PMDD ). A PMMD-t szélsőséges hangulatingadozások, szorongás, depresszió, és haragos, ingerlékeny állapotok jellemzik.

Tünetek csökkentése

A testi tünetek enyhítésére (görcsök, hátfájás, mellfeszülés) általában vény nélkül kapható gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítók használata javasolt. A meleg fürdők, borogatások enyhíthetik a görcsöket.  A sok folyadék, a magas rosttartalmú ételek, az egészséges életmód mindig segít a menstruáció előtti ismertetőjelek enyhítésében.

Egyszerűen fogalmazva a depresszió hosszú ideig tartó rossz hangulat, amely befolyást gyakorol mindennapi életünkre. Bővebben a depresszió egy általános mentális betegség, hangulatzavar (az idősebbek még melankólia néven is ismerhetik), amikor a beteg nemcsak szomorúságot, rosszkedvet érez. Állandósult szomorúság, az új dolgok iránti érdeklődés és az öröm hiánya jellemzi ezt az időszakot.

Ne tévesszük össze a depressziót és a szomorúságot. A kettő nem ugyanazt jelenti. A depresszió egy tartós állapot (hetek, hónapok, évek), míg a szomorúság rövidebb idő alatt elmúlik (néhány nap, néhány hét).

Orvosi értelemben a depresszió diagnózisa csak meghatározott, tipikus tünetegyüttes előfordulása esetlén állítható fel.

Magyarországon a depresszió lakosság 7 – 15%-át érinti.

Tünetei

A depresszióban szenvedők közül néhányan a depresszió tünetei közül csak keveset tapasztalnak, míg mások több tünetet is észlelnek magukon. A tünetek súlyossága és gyakorisága, a tünetek fennállásának időtartama, természetesen egyénenként változó. A tünetek a betegség stádiumától függően is más-más megjelenést mutathatnak.

A depressziós betegséget a tünetek súlyosságától és a tünetek számától függően három csoportra osztjuk:

• enyhe
• közepes
• súlyos.

A tüneteket három jól megkülönböztetett csoportba soroljuk

Testi (vegetatív) tünetek:

• Alvási nehézségek, túl sok vagy túl kevés alvás
• Fáradtság
• Étvágyzavar, indokolatlan súlyváltozások (fogyás vagy hízás)

Magatartási tünetek

• Koncentrációs nehézségek, döntésképtelenség
• Lehangoltság
• Halál vagy öngyilkosság gondolatai, vagy öngyilkossági kísérletek
• Fáradtság, kevesebb fizikai aktivitás
• Munkaképtelenség
• Bezárkózás, visszahúzódás
• Nemi vágy elvesztése

Szubjektív, lelki tünetek:

• szomorúság, kedvetlenség,
• szorongás, félelem, aggodalom,
• reménytelenség,
• önleértékelés, önutálat,
• önvád, bűntudat,
• halálvágy, gondolatok az öngyilkosságról

Kialakulása

A depresszió kialakulásának okai nem ismertek, de sokféle kialakulási okot ismerünk:

• Genetikai jellemzők (öröklődés)
• Korai gyermekkori trauma (a test reakciója a félelemre és a stresszhelyzetekre)
• Agyi anyagcserezavar (a szervezetben alacsonyabb a szerotonin mennyisége a szükségesnél.
• Egészségi állapot (Egyes betegségek nagyobb kockázatot jelenthetnek: rák, szívbetegség, stroke, Alzheimer-kór, cukorbetegség)
• Stresszes események
• Környezeti tényezők
• Gyógyszerek, drogok

Diagnózis

A depresszió diagnózisának felállítása egy bonyolult nehézkes feladat, amelyet egy meghatározott protokoll alapján a pszichológus vagy a pszichiáter végez el.

Az orvos a fizikális és laboratóriumi vizsgálatokkal megállapítja a beteg általános egészségi állapotát és megpróbálja kizárni azokat a betegségeket, amelyek a depresszió tüneteit utánozzák, majd a pácienssel történő beszélgetés során megvizsgálja a beteg mentális állapotát.

Ma már lehetőség van online depressziós teszt elvégzésére, amely segíthet a betegség felismerésében.

Depresszió kezelése

A depresszió egy súlyos mentális egészségi állapot, amely mindenképpen orvosi ellátást igényel. Szerencsére a korai felismerés, a diagnózis, a gyógyszeres kezelés, a pszichoterápia és az életmód változtatásából álló kezelési terv segítségével a betegség meggyógyítható

A páciens számára a legfontosabb a megfelelő terápia megtalálása,

A depresszió kezelése három elemből állhat össze:

Pszichoterápia (beszédterápia) beleértve kognitív viselkedésterápiát, család terápiát és interperszonális (kapcsolati) terápiát is.

Gyógyszeres kezelés: antidepresszánsok, hangulatstabilizátorok és antipszichotikus gyógyszerek segítségével.

Életmódváltás. A testmozgás, a táplálkozás, a megfelelő alvásmennyiség és a stressz csökkentése segíthet a megelőzésben és az enyhe vagy közepesen súlyos tünetek megszüntetésében.