Amikor új életet hozunk a világra, az nőként életünk egyik legemlékezetesebb időszaka. Ez a  csodálatos utazás azonban sokunk számára nem csupán kellemes élményként marad meg, hanem a testünkön is hagy nyomot, mintegy az utazásról magunkkal hozott szuvenírként.  A kismamakor egyik ilyen sokáig velünk maradó emléke lehet a diastasis recti, amit általában szülés utáni pocakként emlegetünk. Kell-e emiatt aggódnunk? Kezelhető-e ez az állapot?

Mit is jelent a diastasis recti kifejezés?

Normális-e, ha a terhesség után diastasis recti alakul ki?

Elmúlik-e magától a terhesség után visszamaradó pocak?

A diastasis recti kezelésének lehetőségei

Mit tegyünk súlyos esetekben

Mit is jelent a diastasis recti kifejezés?

A diastasis recti vagy rectus diastasis az a kifejezés, amely az orvosi megnevezése annak a gyakori jelenségnek, amely nem csupán a terhesség alatt, hanem még utána is jó ideig velünk marad. Ez az állapot, vagyis a szülés után is visszamaradó pocak sok nőnél gyakori velejárója a kismamakornak. 

A diastasis recti akkor alakul ki, ha a terhesség idején az egyenes hasizom, azaz a musculus rectus abdominis jelentős mértékben megnyúlik. Ez a két izomköteg függőlegesen fut le a hasfalon. Közismerten  „kockahas” névvel illetjük . 

A terhességünk alatt, ahogy a magzattal együtt a méhünk is növekszik, hogy elegendő helyet biztosítson a fejlődő babának, és az őt védő magzatvíznek és méhlepénynek, az említett két izom közötti linea alba nevű kötőszövet is megnyúlik. Ez a nyúlás akár észrevehető rést is eredményezhet az izmok között, ami a köldök és a szeméremcsont közötti területen látható, kidudorodó kis pocakként mutatkozik meg.

Normális-e, ha a terhesség után diastasis recti alakul ki?

A válasz igen, bizonyos mértékig teljesen szokványos velejárója a terhességnek. A nők mintegy kétharmada tapasztalhat valamilyen mértékű hasfalizom szétválást a harmadik trimeszterben. Ez teljesen normális, hiszen a baba ebben a terhességi szakaszban növekszik és gyarapszik a leginkább, az izmaink pedig ehhez igazodva megnyúlnak. 

Az a mértékű izomnyúlás, amely már túlzott mértékűnek tekinthető, a szülés után is fennmarad, kis „kengurupocak” formájában.

Elmúlik-e magától a terhesség után visszamaradó pocak?

A diastasis recti változó mértékben alakul ki minden nőnél. A szerencsésebbeknél csak olyan kismértékű az izmok szétcsúszása, hogy a szülést követő hetekben szépen magától vissza is húzódik. Másoknál kifejezettebb rés maradhat meg a hasfal izmai között a köldökvonal mentén. 

Sokféle tényező, így a genetikánk, a kihordott terhességek száma és a hasizmunk edzettségének a mértéke, vagyis a hasizmaink tónusossága, erőssége befolyásolhatja a diastasis recti kialakulásának nem csak a valószínűségét, hanem a súlyosságát is.

Bár normálisnak tekinthető, hogy szülés után valamilyen fokú diastasis recti alakul ki, a nőknél mindenképpen figyelemmel kell kísérnie a nőgyógyásznak szülés után a hasizomzat visszahúzódásának menetét. A nőgyógyász szakorvos meg tudja állapítani a diastasis recti súlyosságát, és iránymutatást tud adni azt illetően, hogy van-e szükség beavatkozásra.

A diastasis recti kezelésének lehetőségei

Ez a nők számára olykor kényelmetlen, feszengést okozó állapot többféleképpen is kezelhető.

Tekintettel arra, hogy az izomzatunkról van szó, a legkézenfekvőbb megoldást az akár otthoni környezetben is végezhető torna jelentheti. 

A szülés utáni állapotok kezelésére szakosodott  gyógytornászok célzott gyakorlatokkal tudnak segítséget adni a mély törzsizmok mielőbbi megerősítéséhez, amely az izmok megnyúlása miatt kialakult rés visszazárását támogatja. 

Hasznosnak bizonyulhat a szülés után végezhető kifejezetten erre az időszakra ajánlott számtalan jóga vagy pilates gyakorlat. Fontos lehet odafigyelni arra, hogy lehetőleg kerüljük a hagyományos hasprés vagy egyéb intenzív hasizom gyakorlatokat, mivel ezek akár súlyosbíthatják is a hasizom szétválást és késleltethetik a gyógyulást.

A medencefenék izmainak megerősítésére szolgáló gyakorlatokat, például a Kegel-gyakorlatokat, gyakran ajánlják a törzsizomzat fejlesztésének kiegészítő női gyakorlataként.

Sokaknak beválik a szülés utáni időszakban a haskötő vagy hasleszorító viselése. Ez is hatékonyan támogatja az izomállapot javulását. Ezek a speciális gyógyászati segédeszközök enyhe nyomást gyakorolnak a hasfalra, megtámasztják ezzel a „legyengült” izmokat és ezzel tartást adnak a szöveteknek. Azonban fontos, hogy csak az állapotunk figyelembevételével a nőgyógyász javaslatára és útmutatása mellett kezdjünk ilyen gyógyászati segédeszközt használni.

A diastasis recti tehát egyértelműen kezelhető célzott gyakorlatokkal vagy akár a speciálisan erre a célra szolgáló hasleszorítóval. Ezek hatékonyságát fokozhatjuk azzal is, ha egyidejűleg változtatunk az életmódunkon is, és a táplálkozásunkra is jobban odafigyelünk.

A táplálkozás is szerepet játszik a regenerálódás folyamatába a szülést követően. Ehhez kérhetünk segítséget a dietetikustól, így biztosan nem fogjuk megvonni a szervezetünket létfontosságú tápanyagoktól. A kiegyensúlyozott, tápanyagokban gazdag étrend, különösen azokkal a tápanyagokkal, amelyek támogatják a kollagén képződését, hozzájárulhat a szövetek gyorsabb regenerálódásához. 

Mit tegyünk súlyos esetekben

Súlyosabb diastasis recti esetén, amikor a fentiekben ismertetett konzervatív eljárások nem bizonyulnak elégségesnek, műtéti beavatkozás is szóba jöhet. Érdeklődjön a plasztikai sebésznél a abdominoplasztika lehetőségéről. Közismertebb nevén hasplasztikának hívják ezt a beavatkozást, amely során helyreállíthatják a szétvált izmokat és eltávolítható a felesleges „lefittyedő” bőrredő is. 

Azonban a műtéti beavatkozás lehetőségét általában azokra az esetekre tartják fenn, amikor a diastasis recti jelentősen rontja a nő életminőségét, és a konzervatív intézkedések nem hozták meg a kívánt eredményeket.

Életmódbeli változtatásokkal és szükség esetén szakmai útmutatással a nőknek sikerül kezelni a diastasis rectit, szülés után javítani az erőnlétüket, és visszanyerni a hasfaluk izomzatának az integritását is. 

Bár minden nő életútja egyedi, a megfelelő támogatással a szülés utáni időszak a regenerálódásé és a megerősödésé kell, hogy legyen a későbbi kiegyensúlyozott és magabiztos női lét megélése érdekében.