Menstruáció előtt egy héttel sok nő szenved a premenstruációs szindróma (PMS) tüneteitől, amelyek kedvezőtlenül hatnak a mindennapi életvitelükre is. Mik ezek a tünetek és egyáltalán mi az a PMS?
A menstruációval kapcsolatos gyakori kérdések egyike a PMS. A pms jelentése a menszesz előtti napokban jelentkező tünetegyüttes. A „premenstruális” kifejezés a tünetetek jelentkezésének időpontjára utal, mert a panaszok a menstruációt megelőző időszakban a legintenzívebbek, míg a vérzés jelentkezésekor csökkennek.
PMS-tünetek
A premenstruális szindróma együttes megnyilvánulása változatos. Megkülönböztetünk a testünket gyötrő, valamint a pszichénket nyírbáló tüneteket is. Az előbbiek leggyakrabban fejfájás, szédülés, izom- és ízületi fájdalmak, mellfeszülés, derékfájás formáját öltik testünkben, de álmatlanságot éppúgy kiválthat a közelgő menzi, mint aluszékonyságot, sőt minden nő számára jól ismert, semmivel össze nem téveszthető szindróma az alhasi fájdalom.
A mellfeszülés és az átmeneti testsúlygyarapodás kapcsán gyakran felmerülő kérdés, hogy pms vagy terhesség okozza a tüneteket, hiszen menzeszszerű görcsök a terhesség elején is jelentkezhetnek. Nos, ha a terhességi teszt negatív, akkor minden bizonnyal pms-sel van dolgunk, amelynek tipikus tünete a hasfájás, alhasi görcs.
A nőkre odafigyelő férfiak számára is szembetűnő, amikor a pszichés tünetek jelentkeznek. Ezek közül viszi a pálmát az ingerlékenység, hangulatingadozás, feszültség, fáradékonyság, lehangoltság, érzelmi labilitás. Nem hiszem, hogy van olyan munkahely, ahol ne lenne már szállóige a „mi van? menstruálsz?” kérdés, amivel kvázi nyugtázni igyekeznek a férfi kollégák, hogy nem veszik zokon a „női idegbajt”, hiszen tudják, csak átmeneti.
Mi lehet a PM oka?
A ciklust kísérő és/vagy a menzesz körül jelentkező hormonális változások okozta tünetek normálisnak tekinthetők. A panaszokat azonban hormonális eltolódások is okozhatják, amelyek nyomon követéséhez fontos tudni, hogy a tünetek mikor jelentkeznek – ehhez érdemes menstruációs naptár vezetni. A ciklus második felének közepén, tehát az ovuláció utáni 7-8. napon vérvizsgálattal megállapítható, hogy a vérben levő hormonértékek (TSH, FSH, LH, ösztradiol, progeszteron) megfelelő tartományban vannak-e. Ha megállapítja a nőgyógyász, hogy a tüneteket az ösztrogén túlsúlya, vagy épp a progeszteronhiány okozza, akkor megfelelő hormonális kezeléssel helyrebillenthető az egyensúly.
Az is kiderülhet, hogy a panaszok hátterében a pajzsmirigyműködés zavara, magas prolaktinszint, esetleg policisztás ovárium szindróma (PCOS), vagy inzulinrezisztencia áll. Ezek a panaszok ugyanúgy befolyásolhatják a menstruációs ciklust, mint a PMS.
A PMS kezelése
Ha a vérvétel igazolja a hormonális eltéréseket, általában gyógyszeres terápiával beállítható a megfelelő hormonszint. Emellett az orvos javasolhatja az ösztrogéndominanciát okozó ételek (pl. szója), vagy a cukor és a finomított szénhidrátok fogyasztásának kerülését. Rendszeres mozgás sokat segíthet, különösen az Aviva-torna, vagy a női jóga, de a fitoösztrogén gyógynövények is segíthetnek (pl. barátcserje, cickafark), amelyek természetes úton harmonizálják a női hormonháztartást. A fitoösztrogének a növényekben előforduló, ösztrogénhez hasonló anyagok, amelyek – a szerkezeti hasonlóság miatt – képesek a szervezet ösztrogénreceptoraihoz kötődni és ott hatást kiváltani. A vélekedésekkel ellentétben ezeknek a növényeknek nincs ösztrogéntartalma, azok nem változtatják meg a vér ösztrogén-szintjét, csupán képesek az ösztrogén helyére „beugrani”, és ha abból kevés van, akkor ösztrogéntermelést kiváltani, ha túl sok, akkor anti-ösztrogénként a termelést visszafogni.
Mikor forduljunk orvoshoz?
PMS okozta fejfájás, hasfájás, alhasi görcsök esetén a vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók és görcsoldók, a kúraszerűen fogyasztott női teák, vagy akár a legszimplábbnak tűnő lelki nyugalom, pihenés, diéta is megoldást jelenthet. Azonban, ha úgy érezzük, semmi sem segít, egyszerűen a tünetek nem enyhülnek vagy a panaszok már a mindennapi életre is kihatnak, akkor érdemes felkeresni a nőgyógyászt, aki segít azzal, hogy a tünetek hátterét kivizsgálja és feltárja a megfelelő terápia lehetőségeit.