Placentát érintő súlyos terhességi szövődmények és kezelésük

Placentát érintő súlyos terhességi szövődmények és kezelésük

A terhesség során a méhlepény feladata, hogy kapcsolatot biztosítson az anya és a baba szervezete között, tápanyagokkal és oxigénnel lássa el a magzatot, majd a szülés után természetes módon leváljon a méh faláról. Bizonyos esetekben azonban a méhlepény a kelleténél erősebben tapad a méh falához, sőt, egyes formáknál mélyebbre is benőhet a méh izomrétegébe. Ezeket az állapotokat nevezzük placenta accreta spektrum betegségnek, amely három típust foglal magába: placenta accreta, placenta increta és placenta percreta. Ezek ritka, de nagyon komoly szövődmények, amelyek speciális figyelmet és gondos szülészeti tervezést igényelnek.

Mit jelentenek ezek az elnevezések?

Hogyan ismerhető fel a placenta miatt kialakuló terhességi komplikáció?

Miért alakulhat ki, és kiknél gyakoribb?

Miért veszélyesek ezek az állapotok?

Miért fontos rendszeresen részt venni a terhesgondozás vizsgálatain?

 

Mit jelentenek ezek az elnevezések?

Placenta accreta esetén a méhlepény a szokásosnál erősebben kapcsolódik a méh falához, és szülés után nem tud magától könnyen leválni. Ilyenkor a tapadás ugyan mélyebb a normálisnál, de a lepény még nem hatol be az izomszövetbe. Ez a leggyakoribb forma, ez az állapot az eseteknek körülbelül háromnegyedét teszik ki.

Placenta increta esetén a méhlepény már nemcsak a méh belső rétegéhez, hanem az izomzatához is hozzánő, és részben be is hatol abba. Ez súlyosabb állapot, mert a leváláskor nagyobb a vérzés veszélye.

Placenta percreta a legritkább, de legveszélyesebb forma: ilyenkor a méhlepény teljesen áthatol a méh falán, és a közeli szervek – például a húgyhólyag vagy a belek – felé is terjedhet. Ez a típus az összes ilyen rendellenesség körülbelül 5%-át jelenti.

Hogyan ismerhető fel a placenta miatt kialakuló terhességi komplikáció?

Ezek az állapotok gyakran tünetmentesek a várandósság nagy részében. Néha a harmadik trimeszterben jelentkezhet hüvelyi vérzés, de sokszor az első jelet csak a terhesgondozás során végzett ultrahang adja. Az orvos ilyenkor azt vizsgálja, hogy a méhlepény milyen mélyen épül be a méh falába.

Ha a képalkotó vizsgálat gyanús eltérést mutat, további ellenőrzésre lehet szükség. Az ultrahang mellett néha mágneses rezonanciás vizsgálatot (MRI) is végeznek, amely fájdalommentes és a babára nézve is biztonságos. Ezekkel a módszerekkel a szakorvos időben felismerheti a problémát, ami kulcsfontosságú a szülés megtervezésében.

Miért alakulhat ki, és kiknél gyakoribb?

Az ilyen erős vagy mély beágyazódás hátterében több tényező is állhat. A legjelentősebb rizikófaktor a korábbi császármetszés.

Minden újabb császármetszés után egyre nő a valószínűsége annak, hogy a következő terhességnél a méhlepény rendellenesen tapadjon meg, főként, ha a méhlepény a műtéti heg közelében helyezkedik el. Emellett a méhen végzett más műtétek (például miómaeltávolítás), a méhnyálkahártya sérülése, valamint az anya előrehaladottabb életkora is hajlamosító tényező lehet. Gyakran társul a placenta praevia (alacsonyan megtapadó tapadt előlfekvő méhlepény) állapotához, és a két probléma együtt jelentkezik.

Miért veszélyesek ezek az állapotok?

A méhlepény azzal fejezi be a feladatát a szülést követően, hogy természetes módon leválik a méh faláról. A leválás miatt keletkező vérzést, a hormonhatásra beinduló méhösszehúzódások állítják el.

Ha a méhlepény túl erősen tapad vagy beágyazódott a méh izomzatába, ez a természetes leválási folyamat nem tud megvalósulni. Ennek következtében a szüléskor vagy a szülést követően nagyon súlyos vérzés léphet fel, amely akár életveszélyes állapothoz is vezethet.

Ilyen esetekben a szülést szinte mindig császármetszéssel tervezik meg, és gyakran előre időzítik még a kiírt időpont előtt, hogy a baba és az anya biztonságban legyen. A császármetszés során a lepény eltávolítása sokszor csak a méh egy részének vagy egészének eltávolításával (hysterectomiával) lehetséges, mivel másképp nem állítható el a vérzés.

Az ellátás ilyenkor nem egyetlen orvos feladata, hanem egy speciális, több szakterületet képviselő csapat dolgozik együtt: szülész-nőgyógyász, intenzív terápiás szakember, altatóorvos, radiológus, urológus és sebész is részt vesz a beavatkozásban.

Miért fontos rendszeresen részt venni a terhesgondozás vizsgálatain?

A placenta accreta spektrum betegségei ritkák, de rendkívül komoly szövődményeket okozhatnak, ezért az időben történő felismerés kulcsfontosságú.

A rendszeres időnként elvégzett ultrahangvizsgálatok, a terhesgondozás során végzett alapos ellenőrző vizsgálatok és a kockázati tényezők figyelembevétele mind azt szolgálják, hogy ha ilyen állapot gyanúja merül fel, a kismama a terhessége hátralévő részét a megfelelő kórházi felügyelet mellett hordja ki.

A placenta accreta, increta és percreta ritka, de komoly állapotok, amelyek a terhesség és a szülés menetét alapvetően befolyásolják.

A jó hír az, hogy ma már a modern képalkotó vizsgálatokkal nagy eséllyel felismerhetők időben, és így a szülés biztonságos körülmények között, felkészült szakorvos team közreműködésével történhet.

 

méhlepényplacenta rendellenességterhességi szövődmény