Lombik program és más meddőségi eljárások: Hogyan válasszuk ki a megfelelőt

Magyarországon nagyjából 150-200 ezer párt érint a meddőség problémája, akiknél az esetek 40-40%-ában a férfi vagy női reproduktív szervrendszer működésének zavarai állnak, 20%-ban pedig a pár mindkét tagjánál kimutatható a meddőség. Ha nem jön össze a baba néhány hónap, esetleg egy év természetes próbálkozás után, érdemes átfogó kivizsgálást kérni, ami felderítheti a háttérben húzódó okokat. Csak ezután dönthetünk róla, hogyan tovább.

Meddőségi vizsgálatok

A lombik programot és minden más meddőségi eljárást általában teljeskörű kivizsgálás előzi meg, amelyet a pár férfi és női tagjánál is elvégeznek.

Férfi meddőségi vizsgálatok

A férfiak esetében a meddőség hátterében gyakran egy korábbi trauma, fertőzések, hormonális, vagy veleszületett rendellenességek állhatnak. Mivel nincs különösebb tünete, csak megfelelő vizsgálatokkal mutatható ki. A férfi meddőség kivizsgálásának általában részét képezi egy hagyományos spermatogram, amivel az ondó színét, méretét, térfogatát és vegyhatását, valamint a spermiumok számát is vizsgálják. Sokszor már ebből kimutatható a probléma.

Ezen kívül HBA teszt segítségével megállapítható a spermiumok megtermékenyítő képessége, halosperm teszttel a hímivarsejtek esetleges DNS károsodása, összeférhetetlenségi vizsgálattal pedig az, ha a megtermékenyülést a méhnyaknyák és a spermiumok összeférhetetlensége okozza. Utóbbi esetben a hímivarsejtek a méhnyaknyákkal érintkezve lebénulnak, így nem tudnak kapcsolatba lépni az érett petesejttel.

A meddőségi kivizsgálás részét képezik továbbá a szexuális betegségek vizsgálatai is, amelyek szintén hatással lehetnek a termékenységre.

Női meddőségi vizsgálatok

Amíg a férfi meddőség okai akár már egy ondómintából is kimutathatóak, a női meddőségi vizsgálatok általában igen sokrétűek. A nőgyógyásznak először is meg kell győződnie a hüvely, a méhnyak és a méh fizikai állapotáról és képességéről a sikeres terhesség kihordására. Ennek első lépését többnyire egy bimanuális és hüvelyi ultrahang vizsgálat jelenti, amely során általában a méhnyakrák szűrésre is sor kerül. Ezen kívül egy átfogó hormonális vizsgálatra is szükség van a ciklus első, illetve második felében is, amiből kimutathatóak a női nemi hormonok esetleges eltérései.

A második lépést a petevezetékek és a méhűr anatómiai vizsgálata jelenti, amit ultrahangos, laparoszkópos vagy hiszteroszkópos eljárással vizsgálnak. Ezek segítségével fény derülhet például miómákra, polipokra, vagy méhűri összenövésekre, amik akadályozhatják a megfelelő peteérést, vagy a petesejt beágyazódását.

Mivel a fogantatási nehézségek hátterében gyakran endokrinológiai problémák állnak, a meddőségi eljárásokat megelőző vizsgálatok között általában egy teljes endokrinokógiai kivizsgálás is helyet kap. Még ezek után is előfordulhat, hogy nem derül fény pontosan a fogantatási gondok okára. Ebben az esetben, ha a férfi oldalon nem található probléma, ismeretlen eredetű női meddőségről beszélhetünk.

A kivizsgálást sokan érezhetik invazívnak és megterhelőnek, a megfelelő meddőségi eljárás kiválasztásához azonban elengedhetetlen, hogy orvosunk átfogó képet kapjon állapotunkról. A szükséges vizsgálatokat általában az első meddőségi konzultációnk határozzák meg, a leletek fényében pedig további tesztekre és beavatkozásokra is szükség lehet.

Még a lombik program esetén is lehetnek olyan fizikai vagy hormonális tényezők, amik akadályozhatják az embrió beültetés sikerét. Ezekre csak a megfelelő vizsgálatokkal deríthetünk fényt.

Lombik program, inszemináció, hormonstimuláció: A leggyakoribb meddőségi eljárások

Ha megtörténik a legrosszabb, amitől tartottunk és beigazolódik a meddőség ténye, attól függően, hogy női vagy férfi eredetű problémáról van szó, több lehetőség közül is választhatunk. Erről minden esetben kérjük ki kezelőorvosunk véleményét és, ha szükségesnek érezzük, konzultáljunk akár másik szakorvossal is.

Lombik program

Az IVF (in vitro fertilizáció) eljárások, köznapi néven a lombik program rendelkezik a legkedvezőbb sikermutatókkal, sokak választása esik rá elsőként. A 24-34 éves kor közötti nők esetében a beültetések több, mint 30%-ából születik egészséges gyermek ennek a kezelésnek köszönhetően, de akár még 45 éves kor felett is van esély a sikerre. Érdemes megjegyezni azonban, hogy az életkor előrehaladtával a mesterséges megtermékenyítés sikeressége jelentősen csökken. Ez fokozottan igaz a 40 felettiekre, ahol 40-42 éves kor között még a beültetések 13%-a, 45 éves kor felett azonban már kevesebb, mint 2%-a végződik terhességgel.

A lombik programot egy erőteljes hormonstimulációs időszak indítja, amivel elősegítik a petesejtek érését. Ezt követi az érett petesejtek műtéti úton történő leszívása, ami egy rutin beavatkozás keretében bódításban, vagy altatásban történik. Ezután a leginkább életképes petesejteket kiválogatják és laboratóriumban megtermékenyítik, ahol a fejlődésnek indult zigóták első néhány napjukat is töltik. Az embrió beültetésre a harmadik-ötödik napon kerül sor hüvelyi úton egy kissé kellemetlen, de fájdalommentes eljárás keretében. Amennyiben a beültetés sikeres volt, a terhesség lefolyása már megegyezik a természetes úton fogant magzatéval.

Inszemináció

Amennyiben a petevezetékek megfelelően átjárhatóak, a ciklust hormonális úton sikerült beállítani, illetve a spermiumok száma és megtermékenyítő képessége is alkalmas rá, inszemináció is szóba kerülhet. Ez mesterséges spermafelhelyezést jelent, ami során egy előre megtisztított és tápoldatba helyezett spermium sűrítményt juttatnak a méhbe. Az IVF-nél kevésbé invazív, a természetes megtermékenyítésnél azonban jóval hatásosabb eljárásról van szó. Amennyiben más egészségügyi problémák nem akadályozzák azt,  inszeminációval is létrejöhet a terhesség.

Hormonstimuláció

Egyfajta nulladik lépésként tarthatjuk számon. Ha a pár egyik tagjánál sem található a meddőségre utaló jel, hormonális úton beállított ciklussal, hormonstimulációval és időzített együttlétekkel is növelhető a fogantatás esélye. Ehhez elengedhetetlen a ciklus rendszeres monitorozása például ovulációs tesztekkel és a belső hőmérséklet nyomon követésével. Az ovulációt követő egy-két nap alatt a legnagyobb ugyanis a teherbeesés valószínűsége.

Ha néhány hónap alatt nem járunk sikerrel ezzel a módszerrel, érdemes fontolóra venni további lehetőségeinket is a mesterséges megtermékenyítésre.

Amikor kitartó próbálkozásaink ellenére sem jön a baba, nehéz megőrizni a reményt. A modern eljárásoknak köszönhetően azonban nem kell lemondanunk a gyermekáldásról. Annak érdekében, hogy egy nap karjainkban tarthassuk gyermekünket, az első lépés, hogy megfelelő kivizsgálásokkal fényt derítsünk a fogantatás útjában álló tényezőkre. Ezután szakorvosunkkal szorosan együttműködve már kiválaszthatjuk a számunkra leginkább megfelelő kezelést.