Ha kialakult már nálad a szezonális allergia a babavállalás előtt, akkor már valószínűleg nem ér váratlanul, hogy beköszöntött az újabb allergia szezon.  Várandósan lehet picit nyűgösebb leszel, hiszen az örömteli várakozás mellett rengeteg lelki és testi változáson mész át, amik mellett már egyáltalán nem hiányolod a szénanátha tüneteit. Nálad az allergiás panaszok először most jelentkeztek, amikor kisbabát vársz? Sajnos ilyen is van. Ebben a cikkben körbejárjuk, hogyan alakulhatnak az allergiák a várandósság idején, és mire érdemes figyelni a biztonságos kezelés érdekében.

Allergiás tünetek és terhességi nátha: hogyan különböztethetjük meg?

Allergiás tünetek és terhességi nátha: hogyan különböztethetjük meg?

A várandós nők gyakran panaszkodnak orrdugulásra, amely nem feltétlenül allergiás eredetű. A második trimeszter táján jelentkező „terhességi rhinitis” hormonális változások következménye, és az orrnyálkahártya megduzzadását okozza. Tünetei – orrdugulás, esetleg orrvérzés, köhögés – könnyen összetéveszthetők egy megfázással vagy allergiával.

A szénanátha – azaz szezonális allergiás rhinitis – a várandósság idején is előfordulhat vagy súlyosbodhat. Tünetei – tüsszögés, orrfolyás, szemviszketés – megnehezíthetik a pihenést, de megfelelő kezeléssel kordában tarthatók.

Amennyiben bizonytalanok vagyunk abban, hogy szénanátháról, terhességi rhinitisről, megfázásról vagy esetleg COVID-19-ről van-e szó, mindenképpen orvosi kivizsgálás javasolt. Asztmás tünetek – például sípoló légzés vagy tartós köhögés – esetén szintén szükséges a szakemberrel történő konzultáció.

Az allergiás eredetű panaszokat gyakran viszketés, tüsszögés és könnyezés kíséri. Ha ezek nem jelentkeznek, inkább a hormonális eredetű orrdugulás állhat a háttérben. Kétség esetén mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni.

Szervezetünk egyensúlyának fenntartásában és egészséges működésében a veséinknek nagyon fontos szerepe van. Várandósság idején fokozódik a vese terhelése, ami miatt fontos, hogy egészségesen működjenek veséink. A modern orvostudomány fejlődésének köszönhetően nem jelent ma már a vesebetegségben szenvedő nők számára sem gondot a terhesség kihordása.

Mi történik a veseműködéssel a terhesség alatt?

Lehet-e valakinek sikeres terhessége veseátültetés után?

Hogyan zajlik a kezelés és megfigyelés?

A veseelégtelenség hatása a várandósságra

A kezelés és megfigyelés alapelvei

A szülés időzítése és módja

Végstádiumú veseelégtelenség és a gyermekvállalás

Mi történik a veseműködéssel a terhesség alatt?

A terhesség önmagában nem feltétlenül súlyosbítja a már meglévő, nem fertőzéses eredetű vesebetegségeket, viszont nagyon fontos, hogy már kialakult vesebetegségek esetén megfelelő kontroll alatt legyen a vérnyomásunk.

A fogamzás előtt is már súlyos veseelégtelenséggel küzdő nők esetében azonban kisebb a valószínűsége a zavartalan és komplikációmentes várandóságnak, különösen akkor, ha a szérum kreatininszint meghaladja a 270 µmol/l-t, vagy a karbamidszint 10,5 mmol/l fölött van. Ilyen esetekben megnő a vetélés, a méhen belüli növekedési zavar és a halvaszületés kockázata.

Lehet-e valakinek sikeres terhessége veseátültetés után?

A válasz igen, ám elengedhetetlen a komplikációk elkerülése érdekében az, hogy megfelelő szakorvosi kontroll gondoskodjon a minél kedvezőbb feltételek megteremtéséről és fenntartásáról.

Azok a nők, akik korábban veseátültetésen estek át, képesek egészséges gyermeket kihordani és világra hozni, amennyiben:

• a beültetett vese legalább két éve működik stabilan és zavarok nélkül,
• nincs visszatérő kilökődési epizód,
• a vesefunkciók normálisak,
• a vérnyomást kontroll alatt tartják.

Ilyen esetekben is lehetséges a komplikációmentes terhesség, amennyiben felkészült szakorvosok és megfelelő terhesgondozás követi figyelemmel a kismama állapotát, a terhesség teljes időszakában.

Hogyan zajlik a kezelés és megfigyelés?

Az állapotos vesebeteg nők esetében kell bizonyos kockázatokkal számolni. A korszerű ellátás elengedhetetlen szerepe a speciális kezelésben és a terhesgondozás teljes időszaka alatt vitathatatlan.

A veseelégtelenségben szenvedő nők számára a gyermekvállalás összetett, multidisciplináris orvosi kihívást jelent, ám a korszerű ellátásnak és a szakágak közötti együttműködésnek köszönhetően ma már sok esetben lehetőség nyílik a terhesség biztonságos kihordására.

Az alábbiakban bemutatjuk, milyen kockázatokat rejt magában ez az állapot, hogyan zajlik az orvosi megfigyelés és kezelés, valamint milyen esélyei vannak a sikeres szülésnek akkor is, ha a betegség előrehaladott stádiumban van.

A veseelégtelenség hatása a várandósságra

A vese működési zavara, különösen ha előzetesen is fennállt és jelentős mértékű (például a szérum kreatininszint meghaladja a 3 mg/dL-t, vagy a karbamid [BUN] érték 30 mg/dL fölött van), jelentősen megnehezíti a terhesség sikeres kihordását.

Gyakori, hogy az ilyen komplikációkkal tűzdelt terhességet a kismama nem hordja egészen a szülés várható időpontjáig, mivel a károsodott veseműködés veszélyezteti mind az anya, mind a magzat egészségét.

Az elégtelen veseműködés a magzatra is kedvezőtlenül hat: megnövekedhet a méhen belüli növekedési zavar (IUGR), a lepény-elégtelenség vagy akár a halvaszülés kockázata. Ezért a vesebeteg kismama esetében a terhesgondozás, az ellátás és megfigyelés különös körültekintést igényel.

A kezelés és megfigyelés alapelvei

A veseelégtelenséggel élő várandósok ellátása csak multidiszciplináris szemléletben lehet eredményes, melyben a nefrológus szoros együttműködésben dolgozik a szülész-nőgyógyásszal és más szakterületek orvosaival.

A kezelés fókuszában az anya és a magzat állapotának szoros nyomon követése áll.

A következő ellenőrzések elengedhetetlenek:

• A vérnyomás és testsúly mérése kéthetente.
• A vér karbamid- és kreatininszintjének, valamint a kreatinin-clearance gyakori vizsgálata, az alapbetegség előrehaladottságától függően.

Amennyiben vízvisszatartás (ödéma) vagy hipertónia jelentkezik, a stabil vérnyomás fenntartása érdekében szükségessé válhat valamilyen vérnyomáscsökkentő készítmény alkalmazása, amennyiben a kezelőorvos indokoltnak látja.

A súlyosabb állapotú várandósokat – különösen a 28. terhességi hét után – kórházi megfigyelés alá helyezik. Ennek célja az ágynyugalom biztosítása, az intenzív vérnyomáskontroll és a magzati állapot folyamatos ellenőrzése. Ilyenkor az orvosi csapat igyekszik a terhességet a lehető legtovább fenntartani, feltéve, hogy a magzat fejlődése ezt lehetővé teszi.

A szülés időzítése és módja

A terhességi szövődmények – mint a preeklampszia, a méhlepény-elégtelenség vagy a magzati növekedési zavar – gyakorisága miatt a szülés általában a kiírt időpont előtt szükségessé válik. Ennek pontos időpontját gyakran a magzat tüdőérettségét vizsgáló amniocentézis segít meghatározni. A lecitin/szfingomielin arány > 2:1, illetve a foszfatidil-glicerol jelenléte érett tüdőre utal, így ezek az értékek meghatározóak lehetnek, amikor a kezelőorvosok döntenek a szülés megindításának idejéről.

Bár a kisbaba világra hozásának módja leggyakrabban a császármetszés, ha a kismama veseelégtelenséggel küzd, bizonyos esetekben – ha a méhszáj megfelelően tágul, és nem áll fenn a szülési komplikáció veszélye – fokozott orvosi felügyelet mellett a hüvelyi szülés is kivitelezhető.

Végstádiumú veseelégtelenség és a gyermekvállalás

Korábban szinte elképzelhetetlen volt, hogy végstádiumú vesebetegek sikeres terhességet hordjanak ki.

Az elmúlt évtizedek orvostechnológiai és terápiás fejlődése azonban alapjaiban változtatta meg ezt a képet. A dialízis eljárások fejlődésének köszönhetően ma már az ilyen betegek közel 90%-a képes életképes magzatot világra hozni – szemben az 1980-as években mért 23%-os aránnyal.

A kedvezőbb eredmények hátterében a következők állnak:

• Heti hat alkalommal végzett, nagy hatékonyságú, úgynevezett high-flux hemodialízis.
• A kezelés mennyiségi és gyakorisági módosítása laboreredmények, ultrahangos vizsgálatok és a beteg klinikai állapota alapján.

A hemodialízis során külön figyelmet kell fordítani a következőkre:

• Vérnyomás-szabályozás
• Hányinger, ödéma vagy túlzott súlygyarapodás kezelése
• A magzatvíz mennyiségének ellenőrzése (polyhydramnion esetén beavatkozás szükséges lehet)

Bár a terhességek kimenetele jelentősen javult, a komplikációk előfordulása továbbra is magas, így elengedhetetlen a folyamatos és szigorú orvosi ellenőrzés.

Amit minden kismamának tudnia kell, hiszen bárkit érinthet diabetes terhesség alatt. A cukorbetegség – legyen szó már meglévő (pregesztációs) vagy a terhesség alatt kialakuló (gesztációs) formájáról – komoly kihívást jelent a várandósság idején, mind az édesanya, mind a magzat egészsége szempontjából. A szakszerű és időben megkezdett kezelés, a szigorú vércukorszint-kontroll, valamint az összehangolt orvosi csapatmunka alapvetően határozza meg a terhesség és a szülés kimenetelét.

A terhességi cukorbetegség háttere

Miért jelent veszélyt a diabétesz a terhesség alatt?

A terhességi diabétesz felismerése

Milyen pillérekre épül a kezelés?

Speciális esetek: meglévő 1-es és 2-es típusú diabétesz

A szülés, valamint a szülést követő időszak

A terhességi cukorbetegség háttere

A várandósság természetes élettani változásai megnehezítik a vércukorszint szabályozását, különösen azoknál, akiknél korábban is fennállt 1-es vagy 2-es típusú diabetes mellitus.

A kutatások szerint maga a terhesség szerencsére nem súlyosbítja közvetlenül a diabéteszes retinopátia, nefropátia vagy neuropátia állapotát.

Azok a kismamák, akiknél kialakul a gesztációs diabétesz, nagyobb valószínűséggel vannak kitéve a későbbiekben a 2-es típusú diabétesz betegségnek.

Miért jelent veszélyt a diabétesz a terhesség alatt?

A cukorbetegség fennállása növeli mind az anyai, mind a magzati megbetegedések kockázatát. Az újszülöttek esetében nő a légzési nehézségek, a hipoglikémia, a hipokalcémia, a magas bilirubinszint, a policitémia és a vérviszkozitás emelkedésének esélye.

Amennyiben a pregesztációs vagy gesztációs diabétesz rosszul kontrollált az embriogenezis időszakában (a terhesség első 10 hetében), nő a nagyobb fejlődési rendellenességek és a spontán vetélés kockázata. Későbbi vércukorszint-ingadozások pedig olyan szövődményeket okozhatnak, mint:

• Magzati makroszómia (4000–4500 gramm feletti születési súly),
• Preeclampsia (terhességi toxémia),
• Vállelakadás a szülés során,
• Császármetszés szükségessége,
• Halvaszületés.

Érdemes megjegyezni, hogy a makroszómia előfordulhat akkor is, ha a vércukorszintet közel normál értékeken tartják.

A terhességi diabétesz felismerése

A gesztációs diabétesz szűrése általában a 24–28. hét között történik. Az első lépésben 50 grammos glükózterhelést követően 1 órával mérik a vércukorszintet. Amennyiben az eredmény meghaladja a 130–140 mg/dL-t (7,2–7,8 mmol/L), 100 grammos, háromórás glükózterheléses teszttel erősítik meg a diagnózist.

Alternatív diagnosztikai lehetőség a magas éhomi (>126 mg/dL, azaz >6,9 mmol/L) vagy random (>200 mg/dL, azaz >11 mmol/L) vércukorszint mérése.

Milyen pillérekre épül a kezelés?

A terhességi cukorbetegség kezelése komplex megközelítést igényel, amely az alábbi részekből állhat:

• Szigorú vércukorszint-monitorozás: cél az éhomi <95 mg/dL (<5,3 mmol/L), valamint az étkezés utáni két órával mért ≤120 mg/dL (≤6,6 mmol/L) értékek elérése.
• Személyre szabott étrend és mozgásprogram: az étkezések időzítése és összetétele kiemelten fontos.
• Gyógyszeres kezelés: az inzulinterápia marad az arany standard, mivel nem jut át a placentán, így biztonságosabb. Ugyanakkor a metformin alkalmazása is egyre elterjedtebb gesztációs diabétesz esetén.

Az inzulinadagolás egyéni beállítást igényel, és külön figyelmet fordítanak a hipoglikémia (alacsony vércukorszint) megelőzésére is, különösen éjszaka vagy testmozgás során.

Speciális esetek: meglévő 1-es és 2-es típusú diabétesz

Azoknál a nőknél, akik már a terhesség előtt is cukorbetegséggel éltek, különösen nagy hangsúlyt kap a prekoncepciós tanácsadás. Az optimális HbA1c szint ≤6,5% a fogantatás idején, mely jelentősen csökkentheti a magzati rendellenességek esélyét.

Szükséges lehet továbbá az alábbi lépések megtételére is a megfelelő állapot biztosítása érdekében:

• Anyagcsere-állapot felmérése, vesefunkció-ellenőrzés, szemészeti vizsgálat retinopátia kizárására,
• Kardiológiai szűrés,
• Rendszeres (heti) szülészeti ellenőrzések és magzati mozgásszámolás a 32. héttől.

A szülés, valamint a szülést követő időszak

A szülés időzítése elsődlegesen a magzati jóléttől és a kismama állapotától függ. Ha a spontán szülés 39 hetes korig nem indul meg, általában javasolja a szülész-nőgyógyász szakorvos a szülés folyamatának beindítását.

A szülés során az ideális vércukorszint 70–120 mg/dL (3,8–6,6 mmol/L), amit folyamatos inzulininfúzióval érnek el.

A placenta megszületésével az inzulinantagonista hormonok gyorsan csökkennek, így a szülést követően az inzulinigény is jelentősen mérséklődik. A gestációs diabétesz általában megszűnik szülés után, de a 6–12 hét múlva végzett 2 órás glükózterheléses vizsgálat szükséges az anyagcsere-állapot felmérésére.

A szoptatás nem ellenjavallt cukorbetegség esetén sem, azonban az újszülöttek fokozott megfigyelést igényelnek a hipoglikémia jeleire, különösen, ha az édesanya gyógyszeres kezelést kap.

A várandósság alatt fennálló cukorbetegség számos kockázattal jár, de a modern orvostudomány eszközeivel és szigorú nyomon követéssel kedvező hatással lehetünk az állapotra.

A legfontosabb üzenet az, hogy a megelőzés és a terhesgondozás teljes időszakában a tudatos odafigyelés kulcsfontosságú a sikeres terhesség érdekében.

A terhesek is fertőződhetnek a kullancsok által terjesztett Borrelia burgdorferi spirochéta baktériummal, amely az emberek szervezetébe a kullancsok nyálával jut be és a Lyme-kór nevű betegséget okozza. 

Kullancscsípés terhesen

Mire figyeljen a kismama a kullancs eltávolítása után is?

Másképp kell-e kezelni a terhes nők esetében a Lyme-kórt?

Mikor nem javasolt a profilaxis, vagyis a megelőző gyógyszeres kezelés?

Hogyan előzhető meg a Lyme-kór legegyszerűbben?

Kullancscsípés terhesen

Tulajdonképpen megnyugtató lehet az a tény, hogy egyrészt nem mindegyik kullancs terjeszti a Lyme-kórt okozó baktériumot.  A kullancs a nyálával juttatja be a kismama szervezetébe a betegséget okozó baktériumot, de ehhez kell azért egy kis idő. 

Másrészt ahhoz, hogy a fertőzött nyálban lévő baktérium a terhes nő szervezetébe jutva kiváltsa a fertőzést, a kullancsnak a bőrbe fúródást követően mintegy 24 órán keresztül benne is kell maradnia a bőrben a csípés helyén. 

Vagyis, ha megelőzzük, hogy a bőrünkbe fúródjon a kullancs, vagy rövid időn belül, csipesszel eltávolítjuk a bőrünkbe fúródott kullancsot, jó eséllyel elkerülhető lehet a megfertőződés és a Lyme-kór is.

Mindenképpen érdemes azonban ilyen esetben is a biztonság kedvéért tájékoztatni a nőgyógyászt arról, ha kismamaként kullancs fúródott a bőrünkbe. 

Mire figyeljen a kismama a kullancs eltávolítása után is?

Magát a Lyme-kór megbetegedést a kórházban diagnosztizálják klinikai vizsgálatokkal. Vannak azonban olyan tünetek, amelyek utalhatnak a megbetegedésre. Ezek egyike a bőrelváltozás (erythema migrans (EM) vagyis kokárda-alakú kiütések), amely a kullancscsípés helye körül figyelhető meg. Emiatt fontos emlékezni akár 2 hét után is arra, hogy hol volt a bőrünkbe fúródva a kullancs. Ez a bőrelváltozás, valamint az alább ismertetett tünetek a kullancscsípés után akár 3 és 30 nap között jelentkezhetnek.

A Lyme-megbetegedésnek lehetnek influenzára emlékeztető tünetei, amely ízületi fájdalommal, izomfájdalommal és lázzal jár. 

Másképp kell-e kezelni a terhes nők esetében a Lyme-kórt?

A terhes nők esetében a többi nem állapotos felnőtthöz hasonlóan kezelendő a kullancscsípés vagy a diagnosztizált Lyme-kór. A kismamákat, azonban nem kezelik doxiciklin hatóanyagú széles spektrumú antibiotikummal, mivel kihathat a magzati csontképződésre. 

Klinikai, szerológiai és epidemiológiai tanulmányok nem mutatnak ki okozati összefüggést a B. burgdorferi fertőzés és a kedvezőtlen terhességi kimenetelek között. Függetlenül attól, hogy az anya a B. burgdorferi baktériummal még a fogantatás előtt fertőződött vagy a terhesség alatt következett be a fertőzés kullancscsípés miatt, a vizsgálatok rámutattak, hogy a fertőzés nem jár magzatelhalással, nem okoz koraszülést, és nem jár veleszületett rendellenességek kockázatával sem. Még a placenta megfertőződése a B. burgdorferi baktériummal sem hozható közvetlenül összefüggésbe terhességi komplikációkkal. 

A vizsgálatok arra is rámutattak, hogy a betegségekkel szemben védelmet nyújtó anyatejjel sem jut át a babába a B. burgdorferi baktérium.

Európában magas a fertőzött kullancsok aránya. Kirándulás előtt mindenképpen tájékozódjunk arról, hogy a meglátogatni kívánt területen a statisztikai adatok szerint milyen arányú lehet a fertőződés kockázata a kullancsok által terjesztett Lyme-kór szempontjából. 

Mikor nem javasolt a profilaxis, vagyis a megelőző gyógyszeres kezelés?

Olyan helyeken, ahol a fertőződés kockázata nagyon alacsony, mert a fertőzött kullancsok aránya 20%-nál nem nagyobb, a kullancscsípés után a kémiai profilaxis, vagyis a a doxiciklin tartalmú antibiotikumos kezelés megelőzés céljából, nem indokolt és kifejezetten ellenjavallt terhes nők vagy kisgyermekek esetében.  A várandós nők és kisgyermekek esetében ajánlott a figyelmes várakozás és a láz, ízületi fájdalom és kiütés tünetegyüttesének kezelése. 

Terhes nők esetében fontos, hogy folyamatosan figyeljék, kialakul-e a kullancscsípés helyén az EM kiütés. Amennyiben megjelennek a kiütések, kezdeményezni kell a kezelést. Az esélye rendkívül alacsony annak, hogy az antibiotikum kezelést követően a Lyme-kór súlyos szövődményei kialakuljanak.

Hogyan előzhető meg a Lyme-kór legegyszerűbben? 

A Lyme-kór elkerülésének legjobb módja, ha igyekszünk elkerülni a kullancscsípést. A helyi közegészségügyi hatóságok általában pontos adatokkal rendelkeznek azt illetően, mely régiókban van nagyobb arányban nagyobb fertőzött kullancsveszély. 

A fertőzött kullancsokat azonban ezekről a területekről máshova, akár lakott területekre is behurcolhatják a házi kedvenceink, vagy a madarak is, emiatt a Lyme-kór kockázata tulajdonképpen mindenhol indokolt. 

Terhesen különösen fontos kerülni az érintkezést a kullancsokkal, főképpen a terhesség első trimeszterében, amikor a magzat még nagyon érzékeny. 

Ha gyanítható a kullancsok jelenléte egy területen, fontos a teljes testet fedő, lehetőleg világos színű ruházat, a zokniba tűrt nadrág, bakancs vagy csizma viselése a kismama és a baba egészségének védelme érdekében. 

A nőgyógyásszal egyeztetni kell, hogy milyen rovarriasztó használata lehet megengedett és biztonságos a kullancsok távoltartása érdekében a terhesség adott szakaszában. 

Hazaérkezéskor alaposan ellenőrizni kell a teljes testfelületet és a lehető leghamarabb le kell zuhanyoznunk. Ezzel a kullancsok bőrbe fúródását meg tudjuk előzni is akár.  Amennyiben már találunk a bőrünkbe fúródott kullancsot, kullancscsipesszel, a használati utasítást követve kell azt eltávolítani a bőrünkből. A helyét a biztonság kedvéért lefertőtleníthetjük. 

Hormonális egyensúlyra ható gyógynövény

Akár vetélést is okozhatnak ezek a fűszernövények

Mely gyógynövények okozhatnak a magzatnál fejlődési rendellenességeket?

Terhesség idején véralvadásgátló hatása miatt érdemes kerülni ezt a gyógynövényt

Egyéb gyógyszerek hatását is befolyásolhatják a gyógynövények

Noha a gyógynövények sok esetben biztonságos és hatékony alternatív vagy kiegészítő gyógymódot  kínálhatnak különböző betegségek kezelésére, terhesség alatt a helyzet kicsit bonyolultabbá válik.

Egyenesen ajánlott elkerülni bizonyos gyógynövények fogyasztását ebben az érzékeny időszakban. Kifejezetten azoknak a gyógynövényeknek és fűszernövényeknek a fogyasztása kerülendő, amelyek a menstruációt is beindíthatják, alhasi vérbőséget okoznak, vagy éppen hashajtó hatásuk miatt rosszul hatnak a kismamákra.

Az alábbiak fogyasztása (a legáltalánosabb fűszer- és gyógynövények közül) kifejezetten ártalmas lehet a kismamákra nézve:

• aloe vera
• kender
• ricinus
• rozmaring
• sáfrány
• sáfrányos szeklice
• szerecsendió
• ürömfüvek
• varjútövis
• zeller
• borsmenta

Hormonális egyensúlyra ható gyógynövény

A terhesség alatt rendkívül fontos a hormonális egyensúly megőrzése, hiszen ez elengedhetetlen a terhesség fennmaradásához. Vannak olyan gyógynövények, amelyek kihatnak a hormonszintre, így felboríthatják a kismama hormonegyensúlyát és problémákat okozhatnak ezzel az egészséges terhesség kihordásában.

Megemlíthetjük itt a barátcserjét, amelynek hatóanyagai serkentő hatással bírnak az agyalapi mirigy működésére.

Közvetett módon növeli ez a gyógynövény a szervezet progeszteron-termelését, ezzel pedig segítheti a menstruációs ciklus szabályozását. Emellett kifejezetten jótékony hatással van a menstruációt megelőző kedélyállapotra, ezzel enyhíti akár a premenstruációs szindrómát is, viszont éppen e hatások miatt megzavarhatja a hormonegyensúlyt, ami problémákat okozhat a terhesség idején.

Akár vetélést is okozhatnak ezek a fűszernövények

Ismerünk néhány fűszernövényt, amelyek bár az ételeink ízesítésére alkalmas mennyiségben ártalmatlanok, gyógynövényként alkalmazva serkentik a méh összehúzódásait. E hatásai miatt a petrezselyem vagy a fahéj a terheseknél növelheti a koraszülés vagy vetélés kockázatát.

A petrezselyem jótékony egészségi hatásai rendkívül széleskörűek. Antioxidáns tulajdonsága miatt segít a szabadgyökök megkötésében, ezzel csökkenti a gyulladást, a bőr idő előtti öregedését és bizonyos ráktípusok kockázatát is csökkenti. Gazdag vitamintartalma (A, B, C, E, K-vitaminok), valamint ásványianyag (foszfor, kalcium, kén, réz, vas) tartalma az immunrendszert erősíti és a szív- és érrendszer egészségének fenntartásában segít. Még a csontritkulás megelőzésében is segít. Vízhajtóként serkenti a vesék és a hólyag működését, elősegíti a méregtelenítést, ezzel pedig segít megelőzni a vesekő, valamint a húgyúti fertőzések kialakulását.

Emésztési zavarainkat segít enyhíteni azzal, hogy mérsékli a puffadást és fokozza az anyagcserét.

Külsőleg alkalmazva, rágcsálása javítja a szájhigiéniát, míg a friss növényből készült főzet vagy a növény maga segíthet a bőrirritációk és rovarcsípések okozta kellemetlenségek enyhítésében is.

A fahéjat ugyan érdemes az étrendünkbe beépíteni, mert a vércukorszintre és az agyműködésre is jótékony hatása van. Akár a fogszuvasodást is segít megelőzni a fahéj.

E fűszerek fogyasztása számtalan jótékony hatással bír ugyan, de terhesen érdemes kerülni, vagy nagyon körültekintően, csak igen kis mennyiségben fogyaszthatók.

Méhösszehúzódásra gyakorolt hatása miatt nem javasolt a fűszerek közül még a babér, bazsalikom, a rebarbara és a zsálya fogyasztása sem.

A méh összehúzódást serkentheti még a fagyöngy, izsóp, a medveszőlő, a pásztortáska, a vasfű vagy a zellermag.

Mely gyógynövények okozhatnak a magzatnál fejlődési rendellenességeket?

Néhány gyógynövény, mint például a csalán vagy a diólevél, potenciálisan fejlődési rendellenességeket okozhat a magzati korban.

Bár a csalán gazdag vasforrás, a terhesség alatti használata fokozott óvatosságot igényelne, de inkább ne fogyasszuk.

Terhesség idején véralvadásgátló hatása miatt érdemes kerülni ezt a gyógynövényt

Mivel erős vérzést fokozó hatású és vérnyomásemelkedést is okozó gyógynövény a ginzeng a terhesség idején nem javasolt a fogyasztása.

A fokhagyma kedvezően hat ugyan a vérnyomásra és a koleszterinszintre, véd a különböző szívpanaszokkal szemben, de a terhesség utolsó szakaszában kerülni kell a fogyasztását, mivel vérhígító hatású.

Mindkettő fokozhatja a vérzést, ezért különösen veszélyes lehet a fogyasztásuk a terhesség késői szakaszaiban vagy közvetlenül a szülés előtt.

Egyéb gyógyszerek hatását is befolyásolhatják a gyógynövények

Gyógynövények interakcióba léphetnek a terhesség alatt szedett egyéb gyógyszerekkel és csökkenthetik azok hatékonyságát, de akár nem kívánt mellékhatásokat is okozhatnak.

Jobb vigyázni az illóolajokkal is, ha azok összetevője a babér, bazsalikom, borsikafű, borsmenta, cickafark, fahéj, jázmin, kakukkfű, kapor, kámfor, levendula, oregánó, szegfűszeg, mert ezek is kedvezőtlen hatás válthatnak ki a terheseknél.

Terhesség alatt konzultálni kell a szülész-nőgyógyász szakorvossal mielőtt bármilyen gyógynövényt fogyasztana a kismama.

Érdemes inkább kikérni a gyógynövényszakértő véleményét vagy megbízható szakirodalomban utána kell nézni, melyek azok a gyógynövények, amelyek kifejezetten kerülendők terhesség alatt, mivel mi ebben a cikkben csak a legismertebbeket és valamilyen betegség kúrálására vagy egészségi állapot javítására szolgáló legismertebb herbáriákat említettük meg.

A GDF15 nevű hormon okozza a reggeli rosszullétet

Mérsékelhető-e a terhesség idején a reggeli rosszullét?

Mit tudunk a reggeli rosszullétért felelős hormonról?

Vannak, akiknél a reggeli rosszullét súlyos lehet, olyannyira, hogy akár kórházi felügyeletet is igényelhetnek az állapotuk miatt a magzat normális fejlődése érdekében.

A terhességet kísérő gyakori mellékhatás a reggeli émelygés és rosszullét, amit a terhesség első trimeszterében tapasztalnak leginkább a kismamák.

A kismamák reggeleit megkeserítő rosszullétekért pedig nagyon valószínű, hogy egyetlen hormon felelős.

A Cambridge Egyetem kutatóinak vezetésével végzett vizsgálatok eredményeit a Nature folyóiratban tették közzé. Az elképzelések szerint kezelhetőbbé válhat a kutatás által feltárt információk jóvoltából a reggeli rosszullét. A reggeli rosszullétek hatékonyabb kezelése, különösen súlyos esetekben mindenképpen jótékony lenne az érintett terhesek szempontjából.

Ez a hormon felelős a reggeli rosszullétért

A kutatók egy konkrét hormont vizsgáltak. Ez a GDF15 nevű fehérje, amit a magzat termel. A kutatás eredményei azt támasztják alá, hogy okozhatja ez a hormon a reggeli émelygést és hányást, amelyet 10 kismama közül 7 tapasztal a terhessége első trimeszterében.

Megállapították, hogy közvetlen összefüggés van a hányinger mértéke, valamint a vizsgált hormonnak a kismama szervezetében a terhesség előtt mért mennyisége és a magzat által termelt hormonmennyiség között.

Amennyiben a terhességet megelőzően nem volt csak korlátozott mértékben jelen a nő szervezetében ez a hormon, az első trimeszterben súlyosabb rosszullétet okozhat. Ezt az állapotot terhességi vészes hányásnak, vagyis hyperemesis gravidarumnak nevezik.

A terhességi vészes hányásnak súlyos következményei lehetnek a kismamára és a magzatra nézve is. A kiszáradás veszélye miatt szorul a kismamák bizonyos százaléka kórházi kezelésre.

Mérsékelhető-e a terhesség idején a reggeli rosszullét?

A kutatás azt sugallja, hogy fokozva a GDF15 expozíciót a terhesség előtt, a nő szervezete ellenállóbbá válhat a hormonnal szemben, és a terhessége idejére a reggeli rosszullét súlyossága mérsékelhető.

Mit tudunk a reggeli rosszullétért felelős hormonról?

A tanulmányból megtudjuk, hogy alacsony mértékben termelődik a szövetekben GDF15 nevű hormon terhesség nélkül is.

A GDF15 magas szintje a méhlepényben valószínűleg a kismama agya felé azt a jelzést küldi, hogy a terhesség korai szakaszában, kerülje bizonyos ételek fogyasztását, mert ezek az ételek a magzatra nézve magasabb kockázatot jelenthetnek. Ennek valószínűleg evolúciós jelentősége lehet, és azokban az időkben volt fontos, amikor még fennállt az a veszély, hogy fertőző mikroorganizmusok lehettek bizonyos ételekben.

De a tanulmány szerzői rámutatnak arra, hogy további kutatásokra van szükség, mert egyelőre számottevő átfedést figyeltek meg a tüneteket produkáló és a tünetmentes nők között. Emiatt úgy vélik, hogy a GDF15 szintje önmagában nem tekinthető felelősnek azért, hogy kit érinthet a terhességi rosszullét és ki az, akit kevésbé fog meggyötörni.

Időbe telik, amíg sikerül az eredményeket beépíteni a kezelésbe, mivel további vizsgálatokat igényel a szükséges hormon adagolás meghatározása, a kezelés előkészítése, és a hormon farmakokinetikájának megállapítása.

A cambridge-i kutatók tanulmánya szerint a reggeli rosszullét intenzitása összefüggésbe hozható azzal, hogy mennyire érzékeny a terhes nő a hormonnal szemben. A terhesség előtti GDF15 hormon alacsony szintje azokhoz a ritka genetikai változatokhoz kapcsolódik, amelyek növelhetik a hyperemesis gravidarum kockázatát.

Ezzel szemben, a béta-talasszémiában szenvedő nőknek, akiknek a vérében és a szöveteiben a terhesség előtt nagyon magas a GDF15 szintje, a terhességük alatt gyakorlatilag nem tapasztalnak émelygést vagy hányást.

A fentiekre alapozva a kezelés épülhet arra, hogy a terhességet megelőzően kiteszik a nő szervezetét a vizsgált hormon hatásának. Ezáltal érzékenyebbé válik a nő a hormonra, és így nem alakul ki nála majd a hyperemesis gravidarum állapota, amikor terhes lesz.

A kezelés menetének kidolgozása azonban még további vizsgálatokat igényel.

Amennyiben tapasztaljuk a kellemetlen reggeli rosszulléteket, konzultáljunk mindenképpen a nőgyógyász szakorvosunkkal. A szakorvos egyrészt javasolni tud olyan módszereket, amelyeket bevethetünk, az émelygés csökkentésére. Másrészt ez a lépés elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük a súlyosabb terhességi hányás miatt kialakuló komplikációkat.

Forrás: https://www.healthline.com/health-news/researchers-say-this-hormone-is-behind-morning-sickness

Ez az enyhe vérzés akár két napig is eltarthat. A beágyazódási vérzés bekövetkezhet akkor is, ha a terhességgel minden rendben van.

Mi válthatja ki a vérzést?

A spermium megtermékenyíti a petesejtet, ezt már embriónak nevezik. Az embrió lehalad a petevezetékeken a méhbe. A női ciklusnak ebben a szakaszában az endometrium megvastagszik és sűrűn erezett, vérbő. Ez ideális helyet biztosít a fejlődő embrió rögzítéséhez és növekedéséhez. A beágyazódás során a méhnyálkahártyában a véredények megrepedhetnek, emiatt következhet be a vérzés, amit beágyazódási vérzésként tapasztalhatunk.

Nem mindenki tapasztal beágyazódási vérzést. A fentiekben ismertetett folyamat alapján a problémamentes terhességnek is velejárója lehet, így rendszerint nem ad okot aggodalomra.

Mikor következik be a beágyazódási vérzés?

A beágyazódási vérzés nem azonos a menstruációval, jóllehet tapasztalhatod éppen abban az időszakban is, amikor a menstruációdnak kellett volna megjönnie.  Bár egészen pontosan nem lehet meghatározni  az időpontját, a legtöbb beágyazódás, és az esetleg ezzel járó vérzés a petesejt megtermékenyítése után körülbelül hat-tizenkét napon belül megtörténik. A legtöbb esetben ilyenkor még nem is végzünk terhességi tesztet, mert nem gyaníthatjuk még, hogy terhesek vagyunk.

Mennyire intenzív vérzésre számíthatunk az embrió beágyazódásakor?

A beágyazódási vérzés nem szokványos intenzitású menstruáció, inkább csak úgynevezett pecsételő vérzésről van szó. Erre a könnyű vérzésre egy-két napig lehet számítani, de a leggyakrabban egyetlen vérfolt lesz, amit tapasztalunk ilyenkor a fehérneműben, a tisztasági betéten vagy a toalettpapíron.

A beágyazódási vérzés lehet enyhén rózsaszín vagy barnás vérfolt. Semmi esetre sem erőteljes annyira, hogy a tisztasági betétet eláztassa. A beágyazódási vérzés érzetre inkább hasonlít ahhoz, amikor a szokványos hüvelyi váladék ürül, de vér színű, viszonyt nem ugyanaz az érzés, mint a menstruációs vér ürülése, mert nem intenzív. Ha a vér világospiros vagy vérrögöket is látsz benne, akkor az inkább azt jelenti, hogy megjön a menzeszed, vagyis nem marad meg a terhesség vagy arra utal, hogy probléma lehet a terhességgel.

Kísérik-e egyéb tünetek a beágyazódás folyamatát?

A beágyazódási vérzés gyakran a terhesség egyik első jele. A fő tünet enyhe, pecsételő vérzés, ami egy, legfeljebb két napig tart. Előfordulhat, hogy egyéb korai terhességi tünetekkel is együtt jár. Ilyen tünet lehet például:

• Fejfájás
• Érzékeny mell
• Puffadás vagy hányinger.
• Fáradtságérzet.

Meg tudom-e különböztetni a beágyazódási vérzést a menstruációs vérzéstől?

Több különbség van a menstruációs vér és a beágyazódási vérzés között. A beágyazódási vérzés miatt a vérfoltokat legfeljebb 1-2 napig tapasztalhatod. A vérzés könnyű, csak foltokra számíthatunk. Nem lehet intenzív vérzés és nincsenek benne vérrögök. Ha kíséri is görcs, az nagyon enyhe, nem olyan, mint a menstruációs görcs, csak emlékeztet arra, leginkább olyasmi rövid kis görcsökre számíts, mint amelyek azt jelzik, hogy hamarosan megjön a menstruációd.

A menstruációs vérzés kezdetben intenzív, majd egyre kevesebb a mennyisége. A vér tartalmazhat vérrögöket. Több betétet vagy tampont áztat el naponta. A vér világospiros, rózsaszín vagy barna. A menstruációs görcsök egy-két nappal a vérzés előtt már rendszeresen jelentkeznek és a menstruáció napjához közeledve egyre tartósabbak és intenzívebbek.

Mit tegyek a beágyazódási vérzés kezelésére?

Nincs olyan kezelés, amely megállítaná vagy csökkentené a beágyazódási vérzést, mivel egészséges terhesség esetén magától megszűnik. Általában csak egy betét viselése az alsóneműdben elegendő. Ha a vérzés átáztatja a betétet, valószínűleg nem beágyazódási vérzésről van szó, hanem leválik a méhnyálkahártya és nem alakul ki terhesség; megjön a menstruációd.

Mi más okozhat hüvelyi vérzést a beágyazódáson kívül?

A hüvelyi vérzés és a terhesség alatti vérzés viszonylag gyakori. Néha súlyos állapotra utalhat, de más esetekben normálisnak tekintik.

Néhány hüvelyi vérzést kiváltó ok a korai terhesség alatt:

• Méhen kívüli, vagy ektopiás terhesség.
• Lepény tapadási rendellenessége, amikor a méhlepény a méh üregének alsó szakaszán, a méhszáj közelében tapad
• Placentaleválás.
• Vetélés.
• Fertőzés.
• Szexuális együttlét.

A szokásos menstruációs cikluson kívüli vérzés nem mindig beágyazódási vérzés. A terhességgel nem összefüggő hüvelyi vérzés oka lehet:

• Menstruáció.
• Irritáció szex közben.
• Endometriózis.
• Méhdaganat vagy méhpolip.
• Fertőzés.
• A méhszáj állapota.
• Meddőségi kezelés.
• Hormonváltozás a fogamzásgátló miatt.

Mikor forduljak nőgyógyászhoz?

A beágyazódási vérzés nem árt sem nekünk sem a magzatnak. Ha a vérzés könnyű, és nem jár fájdalommal, általában nincs ok aggodalomra. Fordulj viszont nőgyógyászhoz, ha erős vérzést, vérrögöket, medencei fájdalmat vagy görcsöket tapasztalsz, mivel ezek utalhatnak problémára a terhességgel, de jelezhetik a fent említette egyéb nőgyógyászati problémákat is.

Forrás: https://my.clevelandclinic.org/health/symptoms/24536-implantation-bleeding

Miért fontos a terhességi preeklampszia szűrése?

Miből áll a preeklampszia szűrése?

Hogyan lehet megelőzni a preeklampsziát és annak szövődményeit?

Milyen szövődményeket előzhetünk meg a terhességi toxémia szűréssel?

Miért fontos a terhességi preeklampszia szűrése?

A terhességi magas vérnyomás (preeklampszia) az egyik leggyakoribb terhességi komplikáció, és szövődményei nagyon súlyosak lehetnek. A rendszeres szűrés elősegíti a korai felismerést, lehetővé teszi a korai beavatkozást és a súlyos szövődmények kockázatának csökkentését.

Miből áll a preeklampszia szűrése?

A preeklampszia szűrésének alapja a rendszeres időközönként, a terhesgondozás keretében elvégzett vérnyomásmérés, valamint a mérési eredmények pontos dokumentálása és nyomon követése.

Terhesség idején magas vérnyomásról akkor beszélünk, ha a mért vérnyomás 140/90 Hgmm értéknél magasabb.

Az EFCNI (European Foundation for the Care of Newborn Infants – Európai Alapítvány az Újszülöttek Gondozásáért) ajánlása szerint a terhesség 11-13. hetében a kismamáknak ajánlott az első kombinált szűrővizsgálaton részt venni.

Ez a szűrővizsgálat a terhesgondozás részeként magában foglalja a vérnyomásmérést, a vérvizsgálat alapján a placenta növekedési faktor (PLGF) ellenőrzését és az uteroplacentaris áramlás Doppler ultrahang vizsgálatát. Ezen vizsgálatok kombinációja alkalmas a preeklampszia kockázatának azonosítására akár 90%-os pontossággal.

Hogyan lehet megelőzni a preeklampsziát és annak szövődményeit?

A preeklampszia kockázatának csökkentése érdekében elengedhetetlen a kismamák rendszeres szakorvosi ellenőrzése a terhesgondozás keretein belül.

Ezek a vizsgálatok lehetőséget adnak arra, hogy a kismamák beszámoljanak az egészségi állapotukban tapasztalt változásokról, ezek segítenek ugyanis a szakorvosnak megállapítani, hogy vannak-e preeklampszia kialakulására utaló jelek.

Mindenképpen fontos, hogy a kismamák ismerjék a testük jelzéseit. Az alábbiak utalhatnak például arra, hogy kialakulóban van náluk a terhességi magas vérnyomás:

• Rendszeresen jelentkező erős fejfájás
• Meg vannak dagadva a kismama végtagjai vagy fel van püffedve az arca
• Homályos a látása vagy a szeme érzékeny a fényre, zavaró villanó fényeket lát a kismama
• Hirtelen súlygyarapodás (heti 2+ kg)
• A terhesség második felében jobb oldalon a bordák alatt érzett hasi fájdalom
• Hányinger, esetleg hányás
• Légszomj

A fenti beszámoló alátámaszthatja a szövődményekre utaló gyanút, a kismama és a baba egészségének a megőrzését emellett a vérnyomás monitorozása és a terhességi hipertóniás rendellenességek jeleinek korai felismerése is szolgálja.

Milyen szövődményeket előzhetünk meg a terhességi toxémia szűréssel?

A terhességi preeklampszia, vagyis toxémia, és szövődményeinek korai felismerése és megelőzése létfontosságú a kismamák és babáik egészségének megőrzése érdekében.

A magas vérnyomás szűrése a kismamák körében a prenatális ellátás, vagyis a terhesgondozás része. A magas vérnyomás gyakran az első jele annak, hogy kialakult egy terhességi hipertóniás rendellenesség, a preeklampszia. A preeklampszia állapotában a vérnyomás kiugróan magas szintre emelkedhet. Ez a rendellenesen kiugró értékű magas vérnyomás eklampsziához, vagyis görcsrohamokhoz vezethet.

A szűrés és a korai beavatkozás jelentősen csökkentheti azoknak a súlyos szövődményeknek a kockázatát, amelyek akár a baba vagy a kismama halálát is okozhatják.

A terhességi magas vérnyomás miatt kialakulhatnak az alábbi komplikációk a terhesség során:

• stroke
• vesekárosodás
• májkárosodás
• a placenta nem megfelelő vérellátottsága
• a magzat nem megfelelő ütemű fejlődése
• placenta idő előtti leválása

A kismamák számára feltétlenül ajánlott tájékozódni a terhességi preeklampszia jeleiről és kockázati tényezőiről, valamint rendszeresen részt kell venniük a szakorvosi vizsgálatokon is. Érdemes akár otthon is rendszeresen ellenőriznie a kismamának a vérnyomását, amikor nem érzi jól magát.

A nőgyógyász szakorvosok egyetértenek abban, hogy a szűrésekkel javítható a terhes kismamák körében előforduló hipertóniás rendellenességek felismerésének és kezelésének hatékonysága.

Mi jellemző a terhesség alatt kialakuló magas vérnyomásra?

Miért válhat súlyossá és végzetessé a magas vérnyomás terhesen?

Milyen kockázatokkal jár a magas vérnyomás a terhesség idején?

A terhességi magas vérnyomásra jellemző tünetek

Kezelhető-e gyógyszerrel terhesség idején a magas vérnyomás?

Befolyásolja-e a vajúdást és a szülést a magas vérnyomás?

Magas vérnyomással szoptathatok-e?

A kismama vérnyomását a rendszeres kontroll vizsgálatokon figyelemmel kíséri a nőgyógyász szakorvos. Ennek rendkívül nagy a jelentősége. Nemcsak a saját érdeked, hogy megjelenj a rendszeres terhes vizsgálatokon, hanem a méhedben fejlődő baba egészsége szempontjából is fontos, hogy figyelemmel kísérje a nőgyógyász, hogy nem magas-e a vérnyomásod kismamaként.

Mi jellemző a terhesség alatt kialakuló magas vérnyomásra?

Mivel a magas vérnyomás (hipertónia) nem okoz tüneteket, csak akkor szerzünk róla tudomást, ha rendszeresen ellenőriztetjük a vérnyomásunkat. Előfordul, hogy a terhességet megelőzően már tudjuk, hogy a vérnyomásunk mért értéke rendszeresen magasabb az elfogadható tartománynál, vagyis meghaladja-e a 140/90 Hgmm értéket. Ebben az esetben krónikus magas vérnyomásról beszélünk, és fokozott figyelemmel kell kísérni a terhességi állapotot a rizikófaktorok miatt.

Azokat az eseteket, amikor a kismamánál a magas vérnyomás a 20. terhességi hetet követően alakul ki gesztációs hipertóniának nevezzük. A gesztációs hipertóniában élőknek 20 hét tájékán, vagyis a terhesség nagyjából fél idejében alakul ki magas vérnyomásuk. Ezt az állapotot nem kíséri a megengedettnél magasabb mértékben fehérje jelenléte a vizeletben, és szervi károsodás sem következik be.

Az idült hipertónia a terhesség első 20 hetében súlyosbodhat. Amikor ez bekövetkezik hipertónia szuperponált preeklampsziával, más néven terhességi magas vérnyomás, „terhességi toxémia” alakul ki.  A magas vérnyomás mért értéke a terhesség alatt emelkedik és a kismama vizeletében is kimutatható a fehérje, de akár egyéb szövődmények is kialakulhatnak. Ez az állapot már gondos nyomon követést igényel, mert súlyos szövődményei lehetnek, ha az állapot rosszabbodik.

Miért válhat súlyossá és végzetessé a magas vérnyomás terhesen?

Ha a hipertónia a terheség második felében, a 20. terhességi hét után alakul ki, a gesztációs hipertónia preeklampsziához vezethet. A preeklampsziát más szervek, például a vese, máj, vér vagy agy károsodásának jelei kísérik.

A preeklampszia kezelését semmiképpen nem szabad elhanyagolni, mivel szövődményei nemcsak a baba, hanem az anya számára is halálosak lehetnek. Eszméletvesztéses görcsrohamokat, eklampsziát okozhat a betegség.

Milyen kockázatokkal jár a magas vérnyomás a terhesség idején?

Terhesség idején a magas vérnyomás miatt a méhlepény vérellátottsága romlik . Ha a méhlepénybe nem jut elegendő vér, a magzat kevesebb oxigént és tápanyagot kap a véráramból. A magzat fejlődése és növekedése a méhlepényben lelassul, ami miatt a baba kicsi születési súllyal jön a világra, vagy koraszülött lesz.

A magas vérnyomás a terheseknél okozhat méhlepény leválást is. A preeklampszia rendkívül veszélyes állapothoz vezethet a baba és a kismama szempontjából is, ha a méhlepény a méh belső faláról még a szülés normális időpontja előtt leválik.

A fenti veszélyes szövődményeken túl a terhesség idején rosszul kontrollált magas vérnyomás az életfontosságú szervek károsodásához vezethet, így károsodhat a hipertónia miatt az agy, a szem, a szív, a tüdő, a máj vagy akár a vesék is. Ha a károsodás súlyos, a betegség akár életveszélyes is lehet.

A komolyabb kockázatok megelőzése érdekében a nőgyógyász szakorvos dönthet úgy, hogy a kiírt időpont előtt beindítják a szülést súlyos, életveszélyes esetekben.

A terhességi magas vérnyomásra jellemző tünetek

A vérnyomás monitorozása a prenatális ellátás, vagyis a terhesgondozás fontos része. A diagnosztizált gesztációs hipertónia esetén a vérnyomást a szakorvos által elrendelt időközönként ellenőrizni és az eredményt dokumentálni kell. Kialakult preeklampsziára az alábbi tünetek figyelmeztethetnek:

• Határértéket meghaladó mennyiségű fehérje a vizeletben vagy egyéb veseproblémák jelei
• Kínzó fejfájás
• Látással összefüggő tünetek: ideiglenes látásvesztés, elmosódott látás vagy a fényérzékenység
• Felső hasi fájdalom, általában a bordák alatt a jobb oldalon
• Hányinger vagy hányás
• A vérben lévő trombociták csökkent szintje
• Májfunkció zavara
• A tüdőben folyadék lehet, amely légszomjat okozhat

A hirtelen súlygyarapodás, a terhesség idején megszokottól eltérő mértékű végtag és arc püffedés.

Kezelhető-e gyógyszerrel terhesség idején a magas vérnyomás?

Terhesség alatt is fontos a magas vérnyomás kezelése a babát és a kismamát veszélyeztető súlyos kockázatok megelőzése érdekében. Ha gyógyszert kell szednünk a vérnyomás beállításához a terhesség alatt, a nőgyógyász szakorvos egészen biztos, hogy a legbiztonságosabb készítményt és gyógyszer adagolást fogja felírni. Fontos, hogy a vérnyomás szabályozására felírt gyógyszert pontosan az előírtak szerint kell beszedni. Nem szabad sem abbahagyni a gyógyszer szedését  sem az előírt adagoláson nem szabad módosítanunk a magunk és a babánk biztonsága érdekében.

Befolyásolja-e a vajúdást és a szülést a magas vérnyomás?

A nőgyógyász szakorvos a komplikációk megelőzése érdekében javasolhatja a szülés beindítását a kiírt időpont előtt. Ilyen esetben számba veszik, hogy a vérnyomást sikerült-e beállítani, van-e szervi károsodás, a babánál alakultak-e ki szövődmények.

Magas vérnyomással szoptathatok-e?

A szoptatást a szakorvosok rendszerint nem ellenjavallják. Mindenképpen egyeztetni szükséges a baba születése előtt azt is, hogy mely magas vérnyomás csökkentő gyógyszerek azok, amelyek szedése mellett is biztonságosan táplálhatjuk anyatejjel a babánkat.

Milyen tünetei lehetnek a méhen kívüli terhességnek?

Milyen okok vezethetnek a méhen kívüli terhességhez?

Hogyan lehet megállapítani a  méhen kívüli terhességet?

Milyen kezelés javasolt, amikor méhen kívüli terhességet állapítanak meg?

Lehetek-e még terhes, ha már volt méhen kívüli terhességem?

A méhen kívüli terhesség súlyos komplikáció. Akkor beszélünk erről az állapotról, ha a megtermékenyített petesejt nem a méhben ágyazódik be. Leggyakrabban el sem jut a méhig, hanem megtapad a petevezetékben, a petefészekben vagy a hasüregben. Életveszélyes állapot, ezért fontos, hogy a lehető leghamarabb felismerjék és kezeljék.

Milyen tünetei lehetnek a méhen kívüli terhességnek?

A méhen kívüli terhesség tünetei kezdetben hasonlóak lehetnek a normál terhesség elején tapasztalt jelekhez. A menzesz elmaradása után jelentkező tünetek azonban már tipikusnak mondhatók. Méhen kívüli terhesség esetében ugyanis az okozza a tüneteket, hogy az embrió nem tud normálisan fejlődni. Az alábbi tünetek utalhatnak méhen kívüli terhességre:

• Változó intenzitású, hullámzó éles vagy szúró fájdalom. A fájdalom jelentkezhet a medencében, hasban, sőt akár kisugározhat a derék területére is.
• Hüvelyi vérzés, barnás vérzés: ha a kimaradt menzesz után  bármikor barnás színű hüvelyi vérzés jelentkezik, akkor azonnal nőgyógyász szakorvoshoz kell fordulni, mivel ez előjele lehet terhességi komplikációnak.
• Emésztési zavarok, végbélfájdalom
• Gyengeség, szédülés vagy ájulásérzés.

Fontos: ha hosszabb ideig tartó éles fájdalmat vagy vérzést tapasztalunk, azonnal forduljunk orvoshoz.

Milyen okok vezethetnek a méhen kívüli terhességhez?

Komplikációnak tekintjük azt a terhességet, amikor a megtermékenyített petesejt beágyazódása rendellenes. A méhen kívüli terhesség kialakulásához hozzájárulhat számos tényező, valamint az alábbi hajlamosító faktorokkal is számolhatunk:

• Már kialakult és diagnosztizált endometriózis, petefészekciszta, mióma
• Fertőzés vagy gyulladás a petevezetékben, ami részleges vagy teljes elzáródást eredményezhet.
• Korábbi fertőzés vagy műtét miatt kialakult hegesedés, ami akadályozhatja a megtermékenyített petesejt előrejutását.
• Korábbi medencetáji vagy hasi műtét, amely miatt letapadások alakulhattak ki.

• Veleszületett rendellenesség (fejletlen belső nemi szervek, szűk, hosszú petevezeték), amely miatt a petevezeték alakja nem szokványos.
• Méhen belüli fogamzásgátló eszköz alkalmazása megakadályozhatja a megtermékenyített petesejt szabályos beágyazódását a méhüregen belül.

Kockázati tényező lehet:

• Gyulladásos bélbetegség
• Szexuális úton terjedő fertőzés
• Dohányzás
• Alkoholfogyasztás
• Szteroidok szedése
• Korai terhesség
• IVF-kezelés („lombik program”)

Hogyan lehet megállapítani a  méhen kívüli terhességet?

A nőgyógyász tapintásos medence- és hüvelyi vizsgálatot végez. A kismedencei fájdalom a tapadás helyén kitapintható duzzanattal jelezhet előrehaladott méhen kívüli terhességet. A fájdalmas hüvelyi vizsgálat hasüregi vérzésre utalhat, amely már komoly beavatkozást igényelhet. A nőgyógyász ultrahangvizsgálatot is végez. Ha nem látható a méhen kívüli terhesség, viszont a  terhességi teszt pozitív, akkor kórházi megfigyelésre van szükség, és sor kerülhet beavatkozásra is.

A várt értéknél alacsonyabb HCG terhességi hormonszint is utalhat méhen kívüli terhességre, ahogy az alacsony progeszteronszint is.

Milyen kezelés javasolt, amikor méhen kívüli terhességet állapítanak meg?

A természet gyakran „megoldja” és vetéléssel távolítja el a nem jó helyre beágyazódott embriót.  Attól függően, hogy a terhesség mennyire előrehaladott állapotban van, a következő kezelési lehetőségek közül választhat a nőgyógyász szakorvos:

• Gyógyszeres kezelés – segít a szervezetnek „felszívni” a terhességi szövetet és megmentheti a petevezetéket, attól függően, hogy a terhesség mennyire előrehaladott.
• Ha a petevezeték megnyúlt vagy megrepedt, ami vérzéssel is járt, akkor a petevezetéket részben vagy teljesen eltávolíthatják.

Lehetek-e még terhes, ha már volt méhen kívüli terhességem?

Az időben észlelt és a szervi károsodással nem járó méhen kívüli terhesség után van még esély sikeres terhességre. Ha a petevezetékek eltávolítása nem válik szükségessé, nagyobb az esély a sikeres terhességre a jövőben. Arról, hogy milyen lehetőségek vannak a felépülés után újabb baba vállalására, mindenképpen a nőgyógyász szakorvossal kell konzultálni.

A méhen kívüli terhesség komoly állapot, amely orvosi beavatkozást igényel. Fontos, hogy az érintettek ismerjék a tüneteket és a kockázati tényezőket, és ha gyanú merül fel, azonnal forduljanak orvoshoz. A korai diagnózis és a megfelelő kezelés kulcsfontosságú a komplikációk elkerülése szempontjából.