Minden hónapban néhány nap más

Miért kerüljön bejegyzésként a naptárba a menstruáció időpontja?

Mi az az öt dolog, amivel eddig lehet, nem is voltunk tisztában a menstruációnk kapcsán?

Minden hónapban néhány nap más

A nők számára a naptár jóval többet jelent, mint az eszköz, amely tájékoztat arról, hogy éppen melyik szakaszában járunk a folyó évnek. Számunkra az aktuális teendőinken, vagy szeretteink névnapjain és születésnapjain túl minden hónapban van egy bejegyzés, amely azt rögzíti, melyik napon menstruálunk.

A menstruációnk, ugyanakkor nem pusztán egy dátum, vagy a naptárban bejelölt néhány nap. Nagyon sok cikkünkben írunk a női ciklust lezáró és azt ugyanakkor újra is kezdő menstruációról. Amit azonban ebben a cikkben említünk a menziről, mindenképpen érdemes elolvasni, hiszen öt érdekességet foglalunk egy csokorba, ami újdonságként fog hatni.

Miért kerüljön bejegyzésként a naptárba a menstruáció időpontja?

A menstruációnk ciklusát nyomon követjük, regisztráljuk, mikor fog várhatóan megjönni, mert ez alapján tudunk tervezni minden programunkat.

Bejegyezzük a naptárba, hány napig tartott a menzeszünk, hiszen nőgyógyászati panaszok esetén a nőgyógyász szakorvos számára ennek is lehet jelentősége a diagnózis felállításakor.

Mivel tudatosan várjuk és tervezünk vele, lehet az a benyomásunk, hogy mindent tudunk a menstruációnkról. Valóban így van?

Életük során a nők körülbelül 450 menstruációs ciklust élnek át, ami rengeteg lehetőséget ad arra, hogy kiismerjük azt a megtapasztalásaink útján.

Mégis képes a menstruációnk olykor meglepetéseket okozni – és nem csak azzal, hogy a legváratlanabb pillanatban jelentkezik.

Nézzük, mi lehet még esetleg ismeretlen információ ezzel az ismerőssel kapcsolatban?

Mi az az öt dolog, amivel eddig lehet, nem is voltunk tisztában a menstruációnk kapcsán?

1. A menstruáció nem „fogamzásgátló”.

Az a 3-5 nap, amíg tart a menstruáció nem jelent védettséget a terhességgel szemben. Jó tudni, hogy bár a méhnyálkahártya leválik és vérzés kíséretében a méhnyakon keresztül kiürül a szervezetünkből, ez koránt sem jelenti azt, hogy a menstruáció idején nem is vagyunk fogamzóképesek.

Teherbe eshetünk a menstruációnk alatt is.

Itt az ideje, hogy eloszlassunk egy ősrégi mítoszt, ugyanis a menstruáció nem védelmez a terhességtől. Ennek több oka is van. Először is, néhány nő vérzik, amikor a petefészkük minden hónapban kienged egy petesejtet, amit ovulációnak hívunk, és azt hihetik, hogy ez a menstruációjuk. Az ovuláció során vagy a legfogékonyabb a terhességre. Tehát, ha ebben az időszakban szexeltek, valójában nagyobb esélyed van teherbe esni.

Előfordulhat, hogy közvetlenül a menstruációnk előtt vagy egy-két nappal a vérzés után ovulálunk. Mivel a spermium akár 3 napig is képes életképes maradni a testünkben, a közösülés a menstruáció idején, ha nem védekezünk, akár terhességhez is vezethet.

Jó tanács: Használj óvszert vagy alkalmazz valamilyen fogamzásgátló módszert a menstruációd idején is.

2. Nem „igazi” menstruáció a havi vérzés, ha fogamzásgátlót szedünk.

A vérzés, amely abban az életszakaszunkban havonta megjön, amikor fogamzásgátló tablettával védekezünk a terhességgel szemben, valójában nem menstruáció. Technikailag ezt a vérzést a fogamzásgátló tablettával rendszeresen bevitt hormonok „megvonása” váltja ki.

Ez kicsit más, mint a rendes menstruáció.

Általában a menstruációs ciklus közepén történik az ovuláció. Ha a petefészekben megérett petesejt kilökődik, de nem termékenyül meg, a hormonszintünk csökken. Ez a változás arra készteti a méhünket, hogy a belsejét bélelő nyálkahártyát ledobja. Ez ürül a testünkből menstruációként.

A fogamzásgátló tabletta a hormonokra hatva viszont megakadályozza az ovulációt. A legtöbb fogamzásgátló esetében, tulajdonképpen 3 hétig hormonokat szedünk, majd 1 hétig vagy nem kell szednünk tablettát, vagy hormonmentes tablettákat szedünk.

Bár a fogamzásgátló tabletta hormonális hatása az, hogy megakadályozza az érett petesejt kilökődését, általában azt nem gátolja, hogy a ciklus során a méhnyálkahártya megvastagodjon. A negyedik héten jelentkező menstruáció-szerű vérzés tehát a test reakciója a ciklus utolsó hetében a hormonhiányra.

3. A menstruációnk életünk során velünk együtt változik.

Amikor már úgy érezzük, hogy szinte napra biztosan tudjuk, mikor fog megjönni és mire számíthatunk a menstruációnk kapcsán, minden megváltozhat.

Ennek oka a folyamatos hormonális változás, amely egész életünkben elkísér bennünket.

Tiniként az első menstruációt követően a ciklus hosszabb lehet, vagyis több idő telhet el két menstruáció között. Egy tipikus ciklus egy tizenéves lány esetében 21 és 45 nap között lehet.

Idővel a ciklus rövidebbé és kiszámíthatóbbá válik: átlagosan 21 és 35 nap között lesz.

A perimenopauza idején a hormonváltozások megzavarhatnak. Ez a menopauza előtti években jellemző, amikor a testünk kevesebb ösztrogént kezd termelni.

Egyik menstruációtól a másikig eltelt idő rövidebbé vagy hosszabbá válhat, és a vérzésünk lehet erősebb, vagy enyhébb a változás hatására.

Ez az időszak akár 10 évig is tarthat, mielőtt beáll a menopauza és végleg abbamarad a menstruációnk.

Személyfüggő ugyan, de bizonyos életszakaszunkban erősebben tapasztalunk premenstruációs tüneteket (PMS) is. Erősebb görcs, vagy kínzóbb fejfájás jelzi előre a menstruációnk érkezését. Intenzívebb olykor a vérzésünk, máskor csak enyhébb vérzést tapasztalunk.

Sokaknál szülés után nem marad ki egyáltalán, másoknak a szoptatás idején egyáltalán nincs is menstruációja (ám jó tudni, hogy ennek ellenére teherbe eshet!).

Van, aki alig hogy betölti a negyvenet, máris belép a perimenopauza időszakába, másoknál ez kitolódik az ötvenes éveire.

A fokozatos változások normálisak, de a hirtelen jelentkező, szokatlan problémák, mint a nagyon erős vérzés vagy a kimaradt menstruáció, már rendellenességre, akár betegségre is utalhat.

Forduljunk nőgyógyászhoz, ha úgy érezzük, hogy valami nincs rendben!

4. A tampon és a betét nem az egyetlen lehetőségünk, hogy a higiéniánkról gondoskodjunk a menstruáció idején.

Egyéb lehetőségünk is van, hogy tisztán tartsuk magunkat a menstruációnk napjaiban.

A menstruációs kehely egy rugalmas „tartály”, amely a hüvelyünkbe illeszkedve fogja fel a vért a menstruációnk idején.

Használhatunk menstruációs bugyit is. Ezek rendkívül jó nedvszívó képességű, „szuperabszorbens” anyagból készülnek, és önmagukban is viselhetők a könnyebb napokon, vagy tamponnal együtt a nehezebb időszakokban a betét-bugyi kombó helyett. A mosható textilbetétek száradás után újra használhatók.

Ezek a termékek nemcsak költséghatékonyak, hanem a környezettudatos életvitelnek is szerves részévé válhatnak, mivel kevesebb hulladékot termelünk ha ezeket használjuk.

Néhány esetben a cserék között is hosszabb időt engednek számunkra.

Míg a tampont 2-8 óránként cserélni kell, a menstruációs kehellyel akár elnyújtható ez az időszak 12 órányira is, mielőtt kiürítenénk.

Minden opciónak van persze előnye és hátránya is. De némi próbálgatással megtalálhatjuk azt, ami az adott élethelyzetben a legkényelmesebb lesz számunkra.

5. A PMS még mindig rejtély.

Egy vagy két héttel a menstruációnk kezdete előtt jellemzővé válnak a dühkitörések, a levertség, a felfokozott étvágy, a puffadás és a hangulatingadozás.

Ismerős?

Minden nő más, de sokunk számára a PMS a női lét velejárója.

Ennek konkrét oka jelenleg még rejtély.

Úgy tűnik, ez a menstruációs ciklus során bekövetkező hormonváltozás az agyban végbemenő kémiai változásokkal és egyéb érzelmi állapotokkal, például depresszióval is egybecseng.

Ráadásul, amikor megjön a menstruációnk, ez a hullámvasút folytatódhat.

A menstruációt kísérő fájdalmak, görcsök, a puffadás, a hátfájás és a fejfájás, elhomályosíthatják a gondolkodásunkat. A fájdalom miatt nehezebb a feladatainkra koncentrálnunk.

Ez persze koránt sem jelenti azt, hogy képtelenek leszünk tevékenyen élni e néhány napban, de nőként meg kell tanulnunk ezeket az időszakokat kezelni. Esetleg úgy tűnhet, hogy több munkát igényel mindennek az elvégzése.

Az életmódváltoztatás általában a legjobb módja a PMS kezelésének.

Célzottan végezz naponta kb. 30 perc testmozgást a hét legtöbb napján, aludj éjjelente 8 órát, és ne dohányozz.

Az étrend is számít. Fogyasszunk gyümölcsöt, zöldséget és teljes kiőrlésű gabonát a fokozott szénhidrát igény kielégítésére, miközben kénytelenek leszünk a puffadás elkerülése érdekében csökkenteni a só,  cukor, koffein és alkohol fogyasztását.

A nőgyógyásszal mindenképpen érdemes beszélni a súlyosabb PMS tünetekről, ha már az életminőségedet nagymértékben rontja.

Ha depressziós vagy szorongásos tünetek is kísérik a menstruáció időszakát, lehet, hogy komolyabb állapotról van szó.

Tényleges orvosi kezelést igényel mindenképpen a premenstruációs diszfórikus zavar (PMDD).

Mindenképpen konzultálj a nőgyógyásszal, ha nehezen kezeled a menstruáció időszakát!

Forrás: https://www.webmd.com/women/5-things-about-your-period

Ugyanakkor történik mindig az ovuláció?

Meghatározható-e az ovuláció időtartama?

Hogyan lehet megjósolni az ovuláció időpontját?

Minden nő 1-2 millió petesejttel születik, amelyek a petefészkekben várják, hogy kiszabaduljanak és találkozzanak egy sármos spermiummal a petevezetékben.  Általában egyenként kelnek útra, minden hónapban, néhány nappal a menstruáció megkezdése után.

Ugyanakkor történik mindig az ovuláció?

Az ovuláció időzítése nem ugyanaz minden nőnél, és a menstruációs ciklus hosszától is függ. Általában a peteérés a menstruációs ciklus közepén, vagyis a menstruáció előtt 14 nappal zajlik le, de ez személyenként és egészségi- vagy lelki állapotunktól függően változhat.

Amennyiben a menstruációs ciklusod 28 és 32 nap közötti, az ovuláció várhatóan a 10. és 19. nap között következik be. Az ovuláció időpontja ciklusonként és egyénenként is változhat. Érdemes legalább három hónapon keresztül figyelemmel kísérned a menstruációs naptárad, hogy könnyebben meg tudd becsülni saját ovulációs ciklusodat.

Néhány nő esetében az ovuláció nem következik be rendszeresen, vagy teljesen elmaradhat. Terhesség, menopauza vagy rendszeresen szedett fogamzásgátló tabletta esetén nem történik ovuláció. Bizonyos betegségek vagy rendellenességek (például policisztás petefészek szindróma vagy korai petefészek-elégtelenség), valamint bizonyos gyógyszerek (például néhány antidepresszáns, hányinger elleni gyógyszer vagy kemoterápia) is okozhatnak időszakosan ovulációhiányt. Az életmóddal kapcsolatos tényezők is befolyásolhatják a menstruációt és az ovulációt, például a stressz, a jelentős alultápláltság vagy épp a túlsúly (amit a testzsírszázalék alapján mérnek).

Meghatározható-e az ovuláció időtartama?

A peteérést követően a petesejt egy teljes napig marad életképes. Ilyenkor alkalmas a megtermékenyítésre. Azonban ahhoz, hogy a teherbeesés megvalósuljon, nem feltétlenül kell pontosan az ovuláció napján szexuális kapcsolatba lépni.

A valóságban a menstruációs ciklusodban van egy hat napos “termékeny ablak” – az ovuláció előtti öt nap és az ovuláció napja. Ebből az időszakból két-három nap a legtermékenyebb, amikor ideálisan megvalósulhat a petesejt és a spermium találkozásával a megtermékenyítés.

Az ovuláció után 24 óra elteltével a petesejt már nem életképes, és csak a következő menstruációs ciklusban áll rendelkezésre újabb petesejt.

Hogyan lehet megjósolni az ovuláció időpontját?

Az ovuláció előrejelzése fontos, ha terhességre vágytok, de hasznos lehet, ha csak megismered a tested ovulációs jeleit. Több módszer létezik az ovuláció idejének meghatározására, nézzük, melyek ezek:

Bazális testhőmérséklet követése:

A bazális testhőmérséklet a test pihenőállapotában mért hőmérséklet. Az ovuláció előtt a test hőmérséklete enyhén csökken, majd éles emelkedés következik be, általában körülbelül 0,4-1,0 fokkal. Egy egyszerű digitális hőmérő segítségével minden reggel, felkelés előtt mérheted a hőmérsékletet, és jegyezd fel a mérés eredményét. Az értékek kismértékben ingadozhatnak napról napra, ezért fontos a tartós emelkedés, amely az ovulációt jelzi. Több hónapnyi adat alapján jobban megismerheted saját ovulációs ciklusodat és könnyebben mehet a babatervezés.

Menstruációs naptár vezetése:

A menstruációs ciklusod kezdetétől és végétől számítva jegyezd fel minden hónapban, hogy mikor kezdődnek és mikor érnek véget a menstruációs napjaid. Ha normális, 25 és 35 nap közötti a ciklusod, akkor valószínűleg rendszeresen ovulálsz, az ovuláció a menstruáció előtt körülbelül 14 nappal következik be. Jegyezd fel azokat a jeleket is, amelyek az ovulációt előrevetítik, mint például görcsök, növekvő méhnyakváladék, mellérzékenység, folyadék visszatartás, étvágy- vagy hangulatváltozások. Az ovuláció tüneteiről hamarosan bővebben is olvashatsz.

Ovulációs tesztcsík:

Az ovulációs tesztek mérik a vizeletedben lévő luteinizáló hormon (LH) szintet. Az ovuláció általában azután következik be, hogy az LH szint elérte a csúcsot: körülbelül 10-12 órával az LH csúcs után. Az ovulációs tesztcsíkra vizelj és várj, hogy megjelenjen a vonal a tesztcsíkon. Ha a szín megegyezik az utasításokban látható árnyalattal, akkor az ovuláció várhatóan 24-48 órán belül bekövetkezik. Ha nem egyértelmű az eredmény, próbáld meg újra 12 órán belül. A legtöbb ovulációs teszt bármikor használható a nap folyamán, de javasolt a reggeli vizelet használata a legjobb eredmény érdekében. A folyadékfogyasztást négy órával az ovulációs teszt előtt csökkentsd le, hogy a vizeleted koncentráltabb legyen, és könnyebben észlelhető legyen az LH szint.

Peteérésre utaló jelek, amiket tapasztalhatsz

Az ovuláció előrejelzése mellett a tested jelzései és tünetei is segíthetnek megtalálni az ovuláció idejét. Ezek a jelek nemcsak a terhesség tervezésekor, hanem a tested megismerése és figyelése során is hasznosak lehetnek.

Méhnyakváladék-változások:

Az ovuláció előtt a tested több ösztrogént termel, ami miatt a méhnyakváladék nyúlósabbá és átlátszóvá válik, mint egy tojásfehérje. Ez a változás elősegíti a spermiumok mozgását a petesejt felé. A méhnyakváladék változása az ovulációra jellemző tünet, de annak mennyisége és kinézete személyenként eltérő lehet.

Érzékszervi változások:

Néhány nő észreveszi, hogy a menstruációs ciklus második felében érzékenyebbé válik az illatokra. Ez azért történhet, mert ebben a termékeny fázisban a testednek nő az érzékenysége a férfiak által kibocsátott androsztenon nevű feromonra. Néhány nőnél ilyenkor az ízérzékelés is fokozottabb.

Mellérzékenység:

Érzékeny vagy fájdalmas mell is lehet az ovuláció egyik jele. Azért van ez, mert érzékenyen reagál a melled a peteérés idején megváltozó hormonszintre.

Enyhe medencei vagy alsó hasi fájdalom:

Sokan kérdezik, hogy érezhető-e az ovuláció? A válasz igen – általában enyhe fájdalom vagy görcs formájában a has alsó részén, általában az egyik oldalon (nem mindig ugyanazon az oldalon). Az ovuláció során az ovárium, amelyből a petesejt felszabadul, enyhe vagy tompa fájdalmat okozhat. Ez a Mittelschmerz nevű jelenség. Az ovulációs fájdalom egy-két óráig, vagy néhány percig tarthat. Néhány nő emellett enyhe hüvelyi vérzést, kis folyást vagy émelygést is tapasztalhat az ovulációval együtt. Ezek a tünetek általában enyhék és rövid ideig tartanak, de ha az ovulációs fájdalom tartós vagy súlyos, fordulj nőgyógyász szakorvoshoz, hogy kizárják az endometriózis vagy petefészek-ciszta lehetőségét. Ahhoz, hogy az ovulációs fájdalmat megkülönböztesd más problémáktól, javasoljuk, hogy minden hónapban figyeld meg ezeket a jeleket, és írd le a megfigyeléseidet.

Barnás folt vagy folyás:

A barnás folyás az ovulációkor normális lehet, bár nem túl gyakori. Ez azért következik be, mert a petefészek körül lévő follikulum, amelyen belül védelemben fejlődik, érik a petesejt, megnő és megreped, aminek következtében enyhe vérzés keletkezik. A nem friss vérzésből eredő barna szín miatt az ovulációs folyás vörösesbarnától sötétbarnáig terjedhet. Általában nincs ok az aggodalomra, ha az ovulációhoz kapcsolódó folyás rövid időn belül elmúlik. Ha ez a barna pecsételés tartós, akkor konzultálj orvosoddal, hogy kizárhassátok az esetleges fertőzést vagy a petevezeték-szakadást.

Szexuális vágy változásai:

A szexuális vágy változása az ovuláció jele is lehet. Néhány nő megfigyelheti, hogy az ovulációs időszakban a szexuális vágya fokozódik, amelynek célja a fajfenntartás elősegítése. Azonban fontos megjegyezni, hogy a szexuális vágy változhat bármikor, és számos tényező, például egy pohár bor vagy az általános hangulat is befolyásolhatja.

Émelygés és fejfájás:

Az émelygés és a fejfájás is lehet az ovuláció tünete, ennek oka pedig a hormonváltozás a peteérésnek ebben a szakaszában.

Bazális testhőmérséklet változások:

Habár ezt a tünetet nem érzed, mégis az ovuláció egyik jele lehet. Mint korábban említettük, az ovuláció előtt a bazális testhőmérsékleted emelkedik, és az ovuláció ideje alatt emelkedett marad. Pár hónapnyi bazális testhőmérséklet követése után könnyebben észlelheted az ovulációra jellemző változásokat.

Az ovuláció megismerése fontos lépés lehet a terhesség tervezésekor, de ezek a jelek és tünetek segíthetnek abban is, hogy jobban megismerd a testedet és az egészséges menstruációs ciklusodat. Minél jobban ráhangolódsz tested változásaira, annál pontosabban meghatározhatod az ovuláció idejét.

A peteérés vagy más néven ovuláció az a folyamat, amikor a menstruációt követő körülbelül második héten az érett petesejt útjára indul a petefészekből. Ez a női ciklus egyik legfontosabb és egyben legrövidebb eseménye, hiszen mindössze 2-3 napig tart.

Az éréshez és a folyamat megindulásához az ösztrogén és a progeszteron hormonok összetett munkája felel. Azonban a női szervezet bonyolult és igen komplex működéssel bír, így ha bármi is megzavarja ezt az összjátékot, akkor ez a folyamat megakadhat.

Ebben a cikkben az elmaradt peteérés tüneteit és okait vesszük górcső alá.

A menstruációs ciklus

Egy átlagos menstruációs ciklus 28 napos, amelynek során a petefészekben található petesejt növekedni kezd egy hormon segítségével, amelyet FSH-nak hívnak. Ezt a hormont az érés második szakaszában egy másik, LH nevű hormon váltja fel, amely ha eléri a legmagasabb szintjét, megrepeszti a tüszőt, és a petesejt az útjára indul.

Ez a hölgyeknél általában az utolsó menstruációt követő 14. nap környékén történik, de persze kisebb-nagyobb eltérések lehetnek, hiszen nincs két egyforma szervezet.

A peteérésnek, vagy ovulációnak  számtalan előjele lehet. Ilyen például a bővebb hüvelyi váladék, a megemelkedett testhőmérséklet, a középidős fájdalom (szúró érzet az alhasban), vagy a mellfeszülés. A peteérést követően néhány tized fokkal megnő a testhőmérséklet is.

Ha a petesejt nem találkozik útközben spermiummal, akkor kiürül a testből némi vérrel és méhnyálkahártyával együtt. Ezt hívjuk menstruációnak.

Ez a csodálatos folyamat alapvetően addig tud működni, amíg a női szervezet rendelkezik petesejtekkel, de időnként előfordul, hogy különböző állapotok vagy betegségek miatt hiba csúszik a gépezetbe.

Az elmaradt peteérés okai

Ha a ciklus bármelyik periódusa akadozni kezd, akkor könnyen lehet, hogy a pete nem érik be. Mivel ez egy rendkívül finom játéka a hormonoknak, ezért a legkisebb megborulás is okozhat fennakadást a folyamatban.

Gondot jelenthet például a policisztás ovárium szindróma (PCOS) nevű betegség, amely a hormonok közötti együttműködés zavara.

A cukorbetegség, valamint annak előszobája az inzulinrezisztencia szintén nagyban befolyásolja a petefészek működését.

A stressz, a nem megfelelő életmód vagy épp a változó kor előszobája, esetleg túl korai megjelenése is okozhat érési gondokat.

Az elmaradt peteérés tünetei egyébként igen jellegzetesek, így viszonylag könnyű felismerni őket abban az esetben, ha jelentkeznek.

Az elmaradt peteérés tünetei

Sok nő nincs tisztában vele, de minden hölgy véges mennyiségű petesejttel jön a világra. Ha már nincs elég a szervezetben, vagy valamilyen fentebb említett ok miatt a működésbe hiba csúszik, akkor az elmaradt peteérés tünetei figyelmeztethetnek arra, hogy menjünk utána a kérdésnek.

Ilyen sajátos tünet a hőhullámok és az éjszakai izzadás kialakulása, és természetesen a menstruációs ciklus teljes elmaradása, vagy annak zavara. Az éjszakai izzadás felébresztheti a tünettel küzdőket, így alvászavarokat is okozhat.

A hüvely szárazabbá válhat és csökkenhet a libidó is. Előfordulhat súlygyarapodás vagy hajhullás, esetleg szőrnövekedés is olyan helyeken, ahol előtte nem volt jellemző. (Például az arcon, vagy a hason.)

A hangulat is ingadozóvá válhat, sőt ingerlékenység vagy szorongás is megjelenhet az elmaradt peteérés tüneteként. A menstruáció elmaradása, vagy kimaradása pedig egyértelművé teheti, hogy valami nincs teljesen rendben a szervezetben.

Az elmaradt peteérés tünetei enyhébb esetekben enyhíthetők gyógynövényekkel, vagy természetes étrendkiegészítőkkel. Ugyanakkor feltétlenül kivizsgálásra szorulnak, főként, akkor, ha a tüneteket észlelő páciens épp családtervezés előtt áll.

A fogantatási nehézséggel küzdők számára a mesterséges megtermékenyítési eljárások gyakran éppolyan ijesztőnek tűnhetnek, mint a meddőség maga. Az alábbiakban ezért összefoglaltuk a legfontosabb tudnivalókat a lombik programról és lehetséges mellékhatásairól.

A leggyakoribb meddőségi kezelések

Attól függően, hogy mi akadályozza a természetes fogantatást, általában három út áll előttünk a meddőségi kezelések terén. Ezek eltérő hosszúságúak, illetve típusuktól függően eltérő mennyiségű és időtartamú hormonkezelést, illetve beavatkozásokat foglalnak magukba.

Ovulációs indukció

A természetes fogantatáshoz legközelebb álló eljárás, ami során enyhe hormon stimulációval fokozzák az egy ciklus során megérő petesejtek számát. A megtermékenyítés így természetes úton jöhet létre, esélyét azonban a tüszőrepedéskor nagyobb számban kiszabaduló petesejtek növelik.

Inszemináció

A mesterséges megtermékenyítés méhen belüli módját nyújtja az inszemináció, amely egy intenzívebb hormonkezelést, valamint a spermiumok katéteres úton történő felhelyezését jelenti. A fogantatás tehát itt is a méhen belül megy végbe, növeli azonban a teherbe esés valószínűségét a megért petesejtek nagyobb száma, illetve a kezelés során használt tisztított és sűrített sperma, ami így különösebb akadály nélkül juthat a méhbe.

Amennyiben más nem indokolja, a meddőségi kezelések többnyire inszeminációval kezdődnek, amiből állami támogatással hat alkalom vehető igénybe.

Lombik program

A meddőségi kezelések legnagyobb sikerrátájával rendelkező lombik program segítségével évente több millió csecsemő születik hazánkban. Életkortól függő azonban, hogy mekkora eséllyel fogan meg az eljárás során beültetett embrió. 24-34 éves kor között például még az esetek 32%-ában létrejön terhesség, 45 éves kor fölött azonban ez az arány már kevesebb, mint 2%-ra csökken. Kiemelten fontos tehát az idő kérdése.

A lombik program folyamata

Ahhoz, hogy kitérhessünk lehetséges mellékhatásaira, előbb mindenképp fontos, hogy átfogó képet kaphassunk a lombik program folyamatáról.

1. A menstruációs ciklus leállítása

Gyógyszer segítségével sor kerül a menstruációs ciklus leállítására, hogy a későbbiekben a peteérés stimulációjára kapott hormonok hatékonyabban fejthessék ki hatásukat.

2. A stimuláció időszaka

A lombik program során a kezelés célja, hogy a lehető legtöbb érett petesejt kerülhessen leszívásra, hiszen ezek közül választhatják ki az orvosok a leginkább életképeseket, amelyek megtermékenyítése végül laboratóriumi körülmények között történik. Ennek eléréséhez intenzív hormonkészítményekre van szükség, amiket általában injekció formájában juttathatunk a szervezetünkbe.

3. Folyamatos megfigyelés

Az eljárás során elengedhetetlen a hormonháztartás folyamatos monitorozása, illetve a petefészkek működésének és a tüszőrepedés folyamatának vizsgálata ultrahang segítségével. Ennek köszönhetően szabhatják meg ugyanis az orvosok, hogy mikor kerülhet sor az érett petesejtek leszívására.

4. A petesejtek leszívása

Egy rutin műtét keretében, altatásban történik az érett petesejtek leszívása. Az eljárás nagyjából 15-20 percet vesz igénybe, amit egy 2-3 órás megfigyelés követ, mielőtt hazamehetne a leendő kismama.

5. A petesejtek megtermékenyítése

A leszívott petesejteket laboratóriumi körülmények között termékenyítik meg a leendő apa aznap kinyert hímivarsejtjeivel, majd fejlődésük első néhány napját is itt töltik.

6. Az embrió beültetése

A megtermékenyített petesejtek nagyjából fejlődési fázisuk ötödik napján kerülnek beültetésre. Az eljárás teljesen fájdalommentes és csupán néhány percet vesz igénybe, így nincs szükség altatásra sem.

+1. A várakozás időszaka

A beültetés utáni két hét a várakozás időszaka. Ezalatt igyekezzünk kímélni magunkat, kerülni a stresszt és a megerőltető fizikai munkát, de a mozgásról ilyenkor sem kell lemondanunk. A 14. nap után már végezhető terhességi teszt, illetve vérvizsgálat segítségével is megállapítható, hogy sikeres volt-e a beültetés. Ha igen, a terhesség lefolyása már egészen hasonló a természetesen fogant gyermekekhez, az eljárás miatt azonban gyakoribb és részletesebb vizsgálatokra számíthatunk a terhesgondozás során.

A lombik program mellékhatásai

A lombik program mellékhatásairól sok rémhír kering az interneten, érdemes azonban nőgyógyászunkat, kezelő orvosunkat kérdezni róluk. Az alábbiakban összegyűjtöttük azokat a gyakori tüneteket, amik előfordulhatnak a leendő kismamáknál, de fontos megjegyezni, hogy minden eset egyedi. Van olyan, akit semmilyen mellékhatás nem érint és olyan is, aki egyszerre többet is érzékel közülük.

Hirtelen hangulatingadozások

Már a hormonháztartás kismértékű ingadozása is okozhat jelentős érzelmi kilengéseket. A lombik program részeként pedig erős hormonális készítmények kerülnek felírásra, amelyek nagyban befolyásolhatják hangulatunkat és közérzetünket.

Hőhullámok és rosszullétek

Sok lombik programban résztvevő leendő kismama panaszkodik a kezelés során hőhullámokra és rosszullétekre is, ami szintén a hormonoknak köszönhető.

Súlygyarapodás

A termékenység fokozásához érdemes odafigyelnünk egészséges testsúlyunkra, amely megtartását megfelelő diétával és visszafogott mozgással segíthetjük elő. A kezelés során kapott hormonok miatt ugyanakkor gyakran következik be jelentős mértékű súlygyarapodás is, ami azonban fokozhatja a szív- és érrendszeri problémák, valamint a terhesség alatti cukorbetegség esélyét is.

Lelki problémák

Ne felejtsük el, hogy lelki és érzelmi megterheléssel is jár a kezelés. Nemcsak a hangulatingadozások, hanem a lombik programot megelőző vizsgálatok, illetve az eljárás részét képező beavatkozások, valamint az esetleg előforduló sikertelen beültetések is megviselhetnek minket. Egyre többen egészítik ki ezért a mesterséges megtermékenyítési kezeléseket pszichológiai konzultációkkal, vagy coach segítségével is, ami megkönnyítheti a stresszkezelést ebben az időszakban.

Amikor belevágunk egy mesterséges megtermékenyítési kezelésbe, legyen szó akár lombik programról, vagy inszeminációról, bizakodunk a gyors sikerben. Sajnos sok esetben még orvosi rásegítéssel sem jön azonnal a baba, aminek több oka is lehet. Az alábbiakban kitérünk a leggyakoribb meddőségi problémákra, hogy hogyan segíthet rajtuk a lombik program, illetve a kezelés sikerét befolyásoló tényezőkre, amikre érdemes odafigyelnünk.

Egyre gyakoribb probléma a meddőség

A magyar párok nagyjából 20%-át érintik különböző fogantatási nehézségek, amelyek egyenlő arányban fordulnak elő a férfiaknál és nőknél egyaránt. Mivel a meddőség témája ennek ellenére még mindig viszonylag tabunak számít, sokan vonakodnak a gyermektelenség hátterében húzódó okok kivizsgálásától is, pedig előfordulhat, hogy gyógyszeres kezelés, egy rutinműtét, vagy mesterséges megtermékenyítés segítségével nekik is születhet egészséges gyermekük.

Másokat a kudarc gondolata fog vissza, mivel még a legnagyobb sikerrátával rendelkező lombik program esetében is nagyjából 32% a terhesség kialakulásának esélye, ami az életkor előrehaladtával folyamatosan tovább csökken. Ebben szerepet játszik az is, hogy sokan úgy gondolják, hogy az egészséges, fiatal pároknak rendszeres védekezés nélküli együttlétek mellett minden hónapban akár 80% esélye is van a sikeres megtermékenyítésre. Persze előfordulhat, hogy valakinek már egy hónap próbálkozás után pozitívat mutat a terhességi teszt, ahogy már egyetlen együttlét is járhat sikeres megtermékenyítéssel, de nem ez az általános.

A termékenységet számos tényező befolyásolja, többek között a stressz, az aktuális hormonális egyensúly, fiziológiai, biológiai, illetve életmódbeli tényezők. Valójában tehát a természetes úton való fogantatás esélye havonta mindössze 15-20% körül mozog. Emiatt javasolt fél- egy éven át próbálkozni, mielőtt meddőségi problémákra gyanakodnánk. Termékenységi kivizsgáláson azonban akár már a családtervezés kezdetekor is részt vehetünk. Ez különösen ajánlott bizonyos kórelőzmények, illetve meddőséggel kapcsolatos családi kórtörténet vagy magasabb életkor esetén.

A női meddőség okai

A petesejt nem megfelelő minősége

A női reproduktív rendszer felépítéséből adódóan már a születésünk pillanatában előre meghatározott számú petesejt áll a rendelkezésünkre. Ezek tinédzser korban a hormonháztartás változásának hatására kezdenek megérni és kilökődni a tüszőrepedés során, megkezdődik a menstruációs ciklus, vagyis termékeny korba lépünk. Az évek előrehaladtával, azonban nemcsak a rendelkezésre álló petesejtek száma, hanem azok minősége is csökken.

Minél tovább várunk a gyermekvállalással, illetve fogantatási nehézségek esetén a meddőségi kivizsgálással, annál inkább csökkennek esélyeink is. Ez érinti a mesterséges megtermékenyítés sikerét is, hiszen petefészek stimulációval saját petesejtjeink kerülnek leszívásra a lombik program során.

Ovulációs problémák

Az ovuláció rendszertelensége, illetve elmaradása hátterében több probléma is húzódhat. Okozhatja a hormonháztartás zavara, pajzsmirigy gondok, korai ovárium kimerülés, illetve PCOS (policisztás ovárium szindróma) is. Ezek egy része kezelhető és akár a termékenység is visszaállítható, más részükre pedig megoldást jelentenek a mesterséges megtermékenyítési eljárások.

Fiziológiai problémák

A petevezetékek elzáródása, a méhfalon található jóindulatú kinövések és a korábbi fertőzések, illetve alhasi műtétek által okozott összenövések is gátolhatják a fogantatást. Ezek felderítése fontos lépése a meddőségi kezeléseknek.

Endometriózis

Endometriózisról akkor beszélhetünk, ha a méhnyálkahártya a méhen kívül is megtalálható a szervezetben. Erre ugyanúgy hatással vannak a hormonháztartás változásai, vagyis minden hónapban ugyanúgy megvastagodik és felkészül a lehetséges embrió befogadására, csakhogy a terhesség kialakulásának hiányában nem tud lelökődni és távozni, ahogy a méhből tenné, így ingerli a környezetében lévő szöveteket és fájdalmas menstruációt, erős alhasi görcsöket, valamint meddőséget is okozhat.

A lombik program a fiziológiai akadályok áthidalásával, illetve a hormonháztartás mesterséges szabályozásával segíti elő a fogantatást. A terhesség létrejöttét követően pedig rendszeres és részletes vérvizsgálatokkal, illetve a veszélyeztetett terhességre jellemző terhesgondozással gondoskodnak a problémamentes várandósságról.

A lombik program sikerét befolyásoló tényezők

Meddőségi problémák

Attól függően, hogy mi áll a fogantatási nehézségek hátterében, kihatással lehet a lombik program sikerére is. Ezért fontos az átfogó kivizsgálás és az ennek során feltárt betegségek kezelése, mielőtt belevágnánk a mesterséges megtermékenyítésbe.

Életkor

Ahogy fentebb említettük, a petesejtek minősége is jelentős hatással van a kezelések sikerére, mivel azok a tüszőérés stimulációjával kezdődnek. Az életkor előrehaladtával pedig nemcsak a genetikai betegségek kialakulásának valószínűsége nő, hanem az életképes petesejtek száma is csökken.

Korábbi terhességek, illetve vetélések

Sajnos a korábbi vetélések növelik a lombik program során a sikertelen embrió beültetések esélyét. A sikeres terhességek, amelyek korábban természetes, vagy mesterséges úton jöttek létre és belőlük egészséges gyermek született ugyanakkor jótékonyan hatnak a kezelés esélyeire.

Súlyproblémák

A túlsúly és a kóros soványság egyaránt lehet akadályozó tényező a fogantatásban. Törekedjünk egészséges életmód kialakítására és a megfelelő testsúlyunk fenntartására vitaminokban és tápanyagokban gazdag étrend kialakításával, illetve rendszeres, nem megerőltető mozgással. Jó választás lehet például a séta, vagy a jógázás, ami kellően átmozgatja a testünket és fokozza a vérkeringést az alhasi régióban is.

Stressz

A stressz köztudottan számos negatív hatással bír a szervezetünkre és akár a termékenységet is befolyásolhatja. A lombik program során különösen fontos gondoskodnunk a megfelelő stresszkezelésről. Sok leendő kismama veszi ezért igénybe pszichológus, vagy coach segítségét az eljárás alatt.

Káros szenvedélyek

A dohányzásról és alkoholfogyasztásról nemcsak a kezelés alatt, hanem ha lehet, már előtte legalább három hónappal érdemes lemondani. Amellett, hogy károsan hathatnak a fejlődő baba szervezetére ugyanis teljesen meg is akadályozhatják a fogantatást.

Mivel minden eset egészen egyedi, ha szeretnénk elősegíteni a lombik program sikerét, kérjük ki kezelőorvosunk tanácsát, aki személyre szabott tippekkel tud ellátni.

A blogbejegyzés első részében áttekintettük, hogy a menstruációs ciklus mely időszakában van a legnagyobb esély a teherbeesésére, addig a bejegyzés második részében ezt kiegészítenénk néhány hasznos információval.

Tartalom

1. rész

• Mennyi idő alatt esek teherbe?
• Mi segíti a teherbeesést?

2. rész

• Az ovuláció fizikai tünetei
• Tervezze meg az együttlétet
• Egészséges életmód
• Mikor kell orvoshoz fordulni

Az ovuláció fizikai tünetei

Az ovuláció előtti és alatti hormonváltozások ovulációs tüneteket válthatnak ki, amely természetesen mindenkinél más és más lehet.

A testhőmérséklet változása

A nők alap-testhőmérséklete (bazális testhőmérséklet) az ovuláció során 0,15 – 0,45 °C-kal a progeszteron hormonszint növekedés hatására megemelkedik. A pontos hőmérsékletet reggel, közvetlenül az ébredés után (felkelés előtt) a végbélben kell mérni, lehetőleg azonos időpontokban.

A bazális testhőmérséklet megnövekedése a már lezajlott ovulációt jelzi. Ha havonta rögzíti az eredményeket, akkor kirajzolódhat az ovulációs időpont mintája. Ez előtt az időpont előtt 1-2-3 nappal lesz a legtermékenyebb.

A hüvelyváladék változása. Méhnyaknyák

A méhnyaknyák a méhnyakban található mirigyek hormon hatására termelt váladéka, amelynek a mennyisége az ovuláció előtt megnövekedik, hígabb és nyúlósabb lesz. A méhnyák feladata, hogy életbe tartsa és célba juttassa a hímivarsejteket.

Egyéb gyakori tünetek:

• Érzékenyebb szaglás
• Mellfájdalom, érzékeny mellek
• Enyhe kismedencei vagy alhasi fájdalom
• Barna folyás vagy pecsételés
• Libidó növekedés
• Változások a méhnyakban (puhább, nyitottabb)
• A szeméremtest vagy a hüvely duzzadtnak tűnhet
• Hányinger és fejfájás

Tervezze meg az együttlétet

Az egyik legfontosabb tipp a teherbeeséshez: Érezze jól magát! Ne koncentráljon a végcélra!

Szakértők szerint a gyors teherbeesés legjobb módja:

1. Megfelelő gyakoriság: ha a szexuális együttlét minden második napon naponta egyszer történik az ovulációs ciklus előtt és után. Az ennél gyakoribb szexnek az a hátránya, hogy a partnere spermaszáma lecsökkenhet.
2. Ne használjon síkosítót: ha nem „spermabarát” síkosítót használ, akkor könnyen előfordulhat, hogy a spermiumok hamarabb elpusztulnak anélkül, hogy elérnék a petesejtet.
3. Ne zuhanyozzon szex után: mert a zuhanyozás csökkenti a teherbeesés esélyét, sőt növelheti a kismedencei fertőzés kockázatát.
4. Szexuális pozíciók: a kutatások nem találtak bizonyítékot arra, hogy létezik olyan testhelyzet amelyik jobban elősegíteni a teherbeesést. Annyit talán érdemes tenni, hogy a közösülés után hanyatt fekszik, a térdeit behajlítja és a medencéjét hátradönti 45 fokos szögben (amíg jólesik). Ez a pozíció segíthet megtartani a spermákat.

Egészséges életmód

A gyors teherbeesés egyik feltétele természetesen az egészséges életmód fenntartása.

Néhány szempont:

• Ne dohányozzon
• Ne fogyasszon alkoholt
• Ügyeljen a koffeinfogyasztásra
• Optimális testsúly elérése
• Kiegyensúlyozott táplálkozás
• Szülés előtti vitaminok, folsav
• Rendszeres mozgás
• Stressz csökkentés

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Amikor eldöntötték, hogy gyermeket szeretnének, érdemes túlesni egy átfogó nőgyógyászati vizsgálaton, ahol kideríthetik, hogy van-e valamilyen rejtett betegsége, illetve milyen konkrét lépeseket tehetnének a fogamzás esélyének növelése érdekében.

Mindenképpen érdemes felkeresni a fogorvosát, mivel a terhesség hatással van a fogakra és a fogínyre. A különböző kutatások kapcsolatot mutattak ki a fogínybetegségek és a koraszülések, illetve az túlzottan kis súlyú csecsemők között.