Meddig próbálkozzunk, ha nem jön a baba?
Amikor gyermekvállalásra kerül a sor, a legtöbben azonnali eredményt szeretnének, így már egy-két hónap sikertelen próbálkozás után is komoly problémát sejtenek a negatív tesztek hátterében. Annak érdekében, hogy eloszlassuk az alaptalan félelmeket, illetve adjunk néhány támpontot ahhoz, hogy mit tehetünk, ha meddőségre gyanakszunk, cikkünkben összegyűjtöttük a leggyakoribb kérdéseket a témakörben. Így választ adunk többek között arra is, hogy meddig próbálkozzunk, ha nem jön a baba és mikor érdemes orvoshoz fordulni.
Mi az a meddőség?
A gyermekre vágyó párok egyik leginkább rettegett kifejezése a meddőség, ami napjainkban azonban már nem jelent egyet a biztos gyermektelenséggel. Meddő állapotnak nevezzük azt, ha egy párkapcsolatban rendszeres védekezés nélküli együttlétek ellenére sem jön létre terhesség egy év alatt. Az időtartamot befolyásolja azonban a nő életkora, illetve a pár mindkét tagjának esetleges kór előzményei. 35 éves kor felett például már csak fél évre csökken, de korábbi hasi műtétek, fertőzések, illetve fizikai sérülések, vagy hormonális problémák is indokolhatják a korábbi kivizsgálást.
A fogamzóképesség zavara ma nagyjából a magyar párok 20%-át érinti. Attól függően azonban, hogy mi akadályozza a női petesejt megtermékenyülését, számos eljárás létezik már a kezelésére.
A meddőség jelei
Sok esetben a meddőség teljesen tünetmentes, így olyan egészséges, fogamzóképes életkorban lévő személyeket is érinthet, akik nem is tudnak róla. Ugyanakkor a férfiaknál és a nőknél is előfordulnak bizonyos jelek, amik meddőségre utalhatnak.
A női meddőség jelei közé tartozik például a menstruáció hiánya, vagy rendszertelensége, a fájdalmas együttlétek, illetve az erős alhasi fájdalmak. A férfiak esetében a fizikai akadályokat a legkönnyebb észrevenni. Ilyen például az impotencia, az ondó kis mennyisége, illetve a herék helyzete, mivel ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű hímivarsejt termelődjön, megfelelő hőmérsékletre is szükség van.
A meddőség okai
Habár korábban kimondottan női problémaként kezelték, a meddőség valójában mindkét nem tagjait egyenlő arányban érinti. Az esetek 20%-ában pedig kimutatható, hogy a pár mindkét tagja érintett benne.
A leggyakoribb okok közé tartozik:
- a cukorbetegség,
- a pajzsmirigy és a mellékvese betegségei,
- a kóros elhízás, vagy épp a soványság,
- bizonyos genetikai és immunológiai betegségek,
- pszichés okok,
- fertőzések,
- nemi úton terjedő betegségek,
- endometriózis,
- petefészek- és méhproblémák.
Mikor érdemes vizsgálatokra menni?
Meddőségi vizsgálatokra alapvetően akkor van szükség, ha arra gyanakszunk, hogy természetes úton nem foganhat gyermekünk. Ezt indokolhatja például az életkor, saját, vagy családi kórelőzmények, vagy ha a pár egyik, vagy mindkét tagjának gyanúra okot adó panasza van. Nem szükséges azonban feltétlenül kivárni a hat hónapot, vagy egy évet, mielőtt orvoshoz fordulnánk.
Ha szeretnénk meggyőződni róla, hogy minden rendben van, vagy a fenti állítások közül bármi igaz ránk, már a családtervezés első lépéseként is sort keríthetünk egy teljes körű kivizsgálásra. Kimondottan erre a célra létrehozott vizsgálati csomagok közül is választhatunk, így általános képet kaphatunk állapotunkról.
Hogyan történik a diagnózis?
A kivizsgálás először egy meddőségi konzultációval kezdődik, amely során felvételre kerül a páciensek anamnézise, majd meghatározásra kerülnek a további vizsgálatok.
A női kivizsgálás részei
Általános nőgyógyászati vizsgálat: amely során ultrahanggal felmérik a méh és a petefészkek állapotát, illetve kenetet vesznek a méhnyakból, amiből elvégzésre kerül a szokásos rákszűrés is.
A méhüreg és petevezetékek vizsgálata: a meddőség hátterében ugyanis gyakran állnak fizikai akadályok is. A nőknél ilyen lehet a petevezetékek átjárhatatlansága, a ciszták, illetve jóindulatú kinövések a méhfalon, amik akadályozzák az embrió megtapadását.
Mikrobiológiai vizsgálatok: a fogantatást ugyanis akadályozhatják bizonyos fertőzések, szexuális úton terjedő betegségek is, amik ezáltal kiszűrhetőek.
Ciklusdiagnosztika: átfogó vizsgálatot jelent, ami tartalmazza az ébredési hőmérséklet mérését, a peteérés ultrahangos ellenőrzését, valamint számos laborvizsgálatot is.
A férfi kivizsgálás részei
Spermatogram vizsgálat: amivel az ondó térfogatát, színét, méretét, illetve viszkozitását vizsgálják. Ezen kívül mikroszkóp alatt megfigyelik a spermiumok számát, mozgását és alakját, amelyek mind befolyásolhatják a termékenységet.
STD vizsgálat: a nemi betegségek kizárása mindkét fél esetében kiemelt fontosságú a meddőségi kivizsgálás során, így átfogó STD vizsgálatra is sor kerül a férfiak esetében is.
Egyéb spermiumot érintő vizsgálatok: HBA, halosperm, illetve oxisperm tesztekre is sor kerülhet a kivizsgálás során, amelyekkel a spermiumok megtermékenyítő képességét, esetleges DNS károsodásukat és az őket károsító reaktív oxigén gyököket vizsgálják.
A leggyakoribb meddőségi kezelések
A meddőségi kezeléseket három fő típusba sorolhatjuk annak megfelelően, hogy természetes úton, de hormonális rásegítéssel, illetve mesterségesen méhen belül, vagy méhen kívül történik a megtermékenyítés.
Ovulációs indukció
Amennyiben fizikai akadálya nincs a természetes fogantatásnak, mégsem érkezik a baba, első lépésként enyhe hormonális stimulációval növelik a ciklusban megérő petesejtek számát. Minél több érett petesejt lökődik ki ugyanis egy-egy tüszőrepedés alkalmával, annál nagyobb a teherbeesés valószínűsége.
Inszemináció
A meddőségi kezelések következő lépése az inszemináció, ami mesterséges spermafelhelyezést jelent. Ennek során az apa spermáját laboratóriumi körülmények között készítik elő, tisztítják, illetve sűrítik, a megtermékenyítés azonban méhen belül történik. A spermiumok ezáltal nagyobb arányban érkeznek meg az érett petesejtekhez, ami még tovább fokozza a fogantatás esélyét.
Lombik program
A meddőségi kezelések harmadik típusa a testen kívüli mesterséges megtermékenyítés, vagyis a lombik program. Ennek során a ciklus orvosi szabályozásával stimulálják a szervezetet, hogy minél nagyobb számú érett petesejtet termeljen, amelyeket egy rövid rutinműtét során szívnak le az anyától, majd laboratóriumi körülmények között, úgynevezett lombikban mutatják be őket az apa aznap nyert spermájának. A megtermékenyített sejtek fejlődésük első néhány napját is laborban töltik, majd az ötödik nap környékén kerülnek beültetésre a leendő kismama méhébe.
A lombik program második fajtája az asszisztált hatching, ami során nemcsak egy petri csészébe helyezik a két szülő ivarsejtjeit, hanem az előre kiválasztott, legéletképesebb spermiumokat közvetlenül juttatják be a petesejtekbe. Ezáltal még egy akadályt leküzdve, ami a fogantatás útjában állhat
Nincsenek hozzászólások