Diabetes terhesség alatt
Amit minden kismamának tudnia kell, hiszen bárkit érinthet diabetes terhesség alatt. A cukorbetegség – legyen szó már meglévő (pregesztációs) vagy a terhesség alatt kialakuló (gesztációs) formájáról – komoly kihívást jelent a várandósság idején, mind az édesanya, mind a magzat egészsége szempontjából. A szakszerű és időben megkezdett kezelés, a szigorú vércukorszint-kontroll, valamint az összehangolt orvosi csapatmunka alapvetően határozza meg a terhesség és a szülés kimenetelét.
A terhességi cukorbetegség háttere
Miért jelent veszélyt a diabétesz a terhesség alatt?
A terhességi diabétesz felismerése
Milyen pillérekre épül a kezelés?
Speciális esetek: meglévő 1-es és 2-es típusú diabétesz
A szülés, valamint a szülést követő időszak
A terhességi cukorbetegség háttere
A várandósság természetes élettani változásai megnehezítik a vércukorszint szabályozását, különösen azoknál, akiknél korábban is fennállt 1-es vagy 2-es típusú diabetes mellitus.
A kutatások szerint maga a terhesség szerencsére nem súlyosbítja közvetlenül a diabéteszes retinopátia, nefropátia vagy neuropátia állapotát.
Azok a kismamák, akiknél kialakul a gesztációs diabétesz, nagyobb valószínűséggel vannak kitéve a későbbiekben a 2-es típusú diabétesz betegségnek.
Miért jelent veszélyt a diabétesz a terhesség alatt?
A cukorbetegség fennállása növeli mind az anyai, mind a magzati megbetegedések kockázatát. Az újszülöttek esetében nő a légzési nehézségek, a hipoglikémia, a hipokalcémia, a magas bilirubinszint, a policitémia és a vérviszkozitás emelkedésének esélye.
Amennyiben a pregesztációs vagy gesztációs diabétesz rosszul kontrollált az embriogenezis időszakában (a terhesség első 10 hetében), nő a nagyobb fejlődési rendellenességek és a spontán vetélés kockázata. Későbbi vércukorszint-ingadozások pedig olyan szövődményeket okozhatnak, mint:
- Magzati makroszómia (4000–4500 gramm feletti születési súly),
- Preeclampsia (terhességi toxémia),
- Vállelakadás a szülés során,
- Császármetszés szükségessége,
- Halvaszületés.
Érdemes megjegyezni, hogy a makroszómia előfordulhat akkor is, ha a vércukorszintet közel normál értékeken tartják.
A terhességi diabétesz felismerése
A gesztációs diabétesz szűrése általában a 24–28. hét között történik. Az első lépésben 50 grammos glükózterhelést követően 1 órával mérik a vércukorszintet. Amennyiben az eredmény meghaladja a 130–140 mg/dL-t (7,2–7,8 mmol/L), 100 grammos, háromórás glükózterheléses teszttel erősítik meg a diagnózist.
Alternatív diagnosztikai lehetőség a magas éhomi (>126 mg/dL, azaz >6,9 mmol/L) vagy random (>200 mg/dL, azaz >11 mmol/L) vércukorszint mérése.
Milyen pillérekre épül a kezelés?
A terhességi cukorbetegség kezelése komplex megközelítést igényel, amely az alábbi részekből állhat:
- Szigorú vércukorszint-monitorozás: cél az éhomi <95 mg/dL (<5,3 mmol/L), valamint az étkezés utáni két órával mért ≤120 mg/dL (≤6,6 mmol/L) értékek elérése.
- Személyre szabott étrend és mozgásprogram: az étkezések időzítése és összetétele kiemelten fontos.
- Gyógyszeres kezelés: az inzulinterápia marad az arany standard, mivel nem jut át a placentán, így biztonságosabb. Ugyanakkor a metformin alkalmazása is egyre elterjedtebb gesztációs diabétesz esetén.
Az inzulinadagolás egyéni beállítást igényel, és külön figyelmet fordítanak a hipoglikémia (alacsony vércukorszint) megelőzésére is, különösen éjszaka vagy testmozgás során.
Speciális esetek: meglévő 1-es és 2-es típusú diabétesz
Azoknál a nőknél, akik már a terhesség előtt is cukorbetegséggel éltek, különösen nagy hangsúlyt kap a prekoncepciós tanácsadás. Az optimális HbA1c szint ≤6,5% a fogantatás idején, mely jelentősen csökkentheti a magzati rendellenességek esélyét.
Szükséges lehet továbbá az alábbi lépések megtételére is a megfelelő állapot biztosítása érdekében:
- Anyagcsere-állapot felmérése, vesefunkció-ellenőrzés, szemészeti vizsgálat retinopátia kizárására,
- Kardiológiai szűrés,
- Rendszeres (heti) szülészeti ellenőrzések és magzati mozgásszámolás a 32. héttől.
A szülés, valamint a szülést követő időszak
A szülés időzítése elsődlegesen a magzati jóléttől és a kismama állapotától függ. Ha a spontán szülés 39 hetes korig nem indul meg, általában javasolja a szülész-nőgyógyász szakorvos a szülés folyamatának beindítását.
A szülés során az ideális vércukorszint 70–120 mg/dL (3,8–6,6 mmol/L), amit folyamatos inzulininfúzióval érnek el.
A placenta megszületésével az inzulinantagonista hormonok gyorsan csökkennek, így a szülést követően az inzulinigény is jelentősen mérséklődik. A gestációs diabétesz általában megszűnik szülés után, de a 6–12 hét múlva végzett 2 órás glükózterheléses vizsgálat szükséges az anyagcsere-állapot felmérésére.
A szoptatás nem ellenjavallt cukorbetegség esetén sem, azonban az újszülöttek fokozott megfigyelést igényelnek a hipoglikémia jeleire, különösen, ha az édesanya gyógyszeres kezelést kap.
A várandósság alatt fennálló cukorbetegség számos kockázattal jár, de a modern orvostudomány eszközeivel és szigorú nyomon követéssel kedvező hatással lehetünk az állapotra.
A legfontosabb üzenet az, hogy a megelőzés és a terhesgondozás teljes időszakában a tudatos odafigyelés kulcsfontosságú a sikeres terhesség érdekében.
Nincsenek hozzászólások