Mi az inzulinrezisztencia?
Az inzulin, a hasnyálmirigy által termelt hormon, amelynek nagyon fontos szerepe van az anyagcsere szabályozásában. A szervezet sejtjei az inzulin segítségével jutnak hozzá a glükózhoz (vércukorhoz). Inzulinrezisztencia (IR) esetén a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulin hormonra, azaz ellenállnak az inzulin hatásának, ezért a szervezetnek sokkal nagyobb mennyiséget kell termelnie, hogy a vércukorszintet a normális tartományba tartsa.
Inzulinrezisztencia tünetei
Az inzulinrezisztenciának sokszor nincsenek speciális, könnyen észrevehető tünetei, és általában csak a laboratóriumi vizsgálatok mutatják ki a kóros elváltozást.
A jelentkező tünetek nagyon változatosak lehetnek, ezért az alábbi észlelések esetén érdemes a panaszok hátterének vizsgálatát megkezdeni:
- sikertelen testsúly-csökkentés,
- menstruációs ciklus szabálytalanná válása,
- meddőség,
- nemkívánatos helyeken történő szőrnövekedés,
- cukros ételek elfogyasztása után remegés, izzadás, koncentrációs zavarok,
- gyakran jelentkező éhségérzet,
- az étkezések között eltelt idő alatt rosszullét, ájulás,
- alvászavarok, kialvatlanság,
- bőrelváltozások,
- foltos hajhullás,
- homályos látás,
- depresszió.
Inzulinrezisztencia kialakulásának okai
Bár az inzulinrezisztencia kialakulásának pontos oka nem ismert, néhány tényezőt már összekapcsoltak a betegség kialakulásával. Ezek az alábbiak:
- genetikai tényezők,
- elhízás (különösen a hasi területeken, „alma” típusú),
- terhesség,
- mozgásszegény életmód, fizikai aktivitás hiánya,
- az anamnézisben megjelenő magas vérnyomás vagy magas triglicerid szint,
- nagy dózisú szteroid használat,
- krónikus stressz,
- policisztás petefészek szindróma (PCOS).
Diagnózis
Az inzulin rezisztencia megállapításának jelenleg még nincs általánosan meghatározott protokollja, ezért az általános kivizsgálás a szokásos részletes anamnézis (panaszok, tünetek, családi kórtörténet) mellett vérvételből és ultrahang vizsgálatból áll.
A szénhidrát anyagcsere állapotát vércukor terheléses inzulinszint méréssel vizsgálják. A 75 gramm cukor elfogyasztását követően a normál/túlsúlyos pácienseknél 3 pontos (0, 60, 120 perc), míg a sovány/izmos testalkatú pácienseknél 5 pontos (0, 30, 60, 120, 240 perc) vércukorgörbe és inzulingörbe felvétele történik.
Néhány helyen a vizsgálatok után meghatározzák még a HOMA indexet, amelyet az éhgyomri vércukor és inzulin szint értékekből számolnak ki.
Ellenőrzik továbbá a máj- és vesefunkciókat, illetve a teljes hormonrendszert. Amennyiben szükséges, sor kerül a hüvelyi ultrahang vizsgálatra is.
Inzulinrezisztencia kezelése
A megfelelő intézkedésekkel az inzulinrezisztencia kordában tartható és nem romlik prediabétesz (vércukorszint már magasabb a normálisnál, de még nem olyan magas, hogy cukorbetegséget jelentsen) vagy 2-es típusú cukorbetegség irányába. Az életmód megváltoztatása segíthet visszafordítani az inzulinrezisztenciát.
Mint a legtöbb betegség, így az IR esetén is a hatásos kezelés mindig egyénre szabott.
A kezelés három részből áll:
- diéta
- sport
- gyógyszeres kezelés
Tényként fogadhatjuk el, hogy a megfelelő életmódprogram (súlycsökkentés és rendszeres testmozgás) nemcsak a betegség kialakulásában, de visszafordításában is nagy szerepet játszik.
Csökkentse a zsír- és kalóriabevitelt, tartson alacsony szénhidrát tartalmú diétát és végezzen közepes intenzitású edzéseket (például kerékpározás vagy gyaloglás), legalább heti öt napon keresztül.
A szénhidrátbevitel csökkentése szintén javíthatja a glükóz anyagcserét és csökkentheti az inzulinrezisztenciát. Egyes kutatások szerint három alacsony szénhidrát tartalmú étkezés egy 24 órás periódusban több mint 30 százalékkal csökkentheti az étkezés utáni inzulinrezisztenciát.
Ha az életmódváltás nem eredményes, és kialakul a cukorbetegség, akkor a kezelőorvos gyógyszeres kezelést fog javasolni, amely azonban már rendszeres ellenőrzést igényel.
Nincsenek hozzászólások